2020. július 3., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Valahányszor szembejön velem viselőjével az utcán a legújabb divathullám eredménye, a szakadt farmer, ez a szókapcsolat jut eszembe. Nem is tudom, miért társítom a Petőfi-verssel, hisz abban nemes értelmezést kap ez a kifejezés. 

„Föl tudnám én is öltöztetni/ Szép rím s mértékbe versemet/

Amint illő meglátogatni/ Társasági termeket.”

A szakadt, rongyos nadrág, a divatnak ez a legújabb őrülete úgy van feltálalva, hogy jóval drágább, mint az ép. Ráadásul bárhol és bármikor viselik, s olyan jelleget kezdett ölteni, mint valamikor régen az egyenruhák, annyi különbséggel, hogy ezt nem kötelezi senki, mégis tele van az utca vele, mert ez a divat, s a divattal lépést kell tartani, ha „trendi” akarsz lenni. Azért ez a furcsa, rongyos látvány az utcán. A fiatal generációk nagy előszeretettel viselik, de a felnőttek (főleg nők) bizonyos hányada is hódol az áramlatnak. Ámulok azon is, hogy nemcsak az utcán jön szembe, hanem a rendezvényeken, ünnepi alkalmakkor, színházban is menő viselet.

 Elgondolkoztató, mennyire manipulálhatók a divattal is az emberek. Egy intésre hogy tudnak váltani! Mindegy, milyen aspektusa van az újnak, milyen hatása van a társadalomra, mondjuk az egészségre, muszáj (?) változtatni. 

Ha végigkísérjük a különböző korok divatirányzatait, mosolyognunk kell a nagy változásokon. A régi feudális korok impozáns, csillogó, gazdagon díszített, mai szemnek nevetséges viseletébe is bele kellett szokni annak idején, mert kényelmetlen volt, mert megszabta az alakot, a viselkedést, a mozgáshatárokat, sőt, ha a kényelmetlen fűzőre gondolunk, a légzést is. Hajolni, mozogni nemigen lehetett benne, s a légzésnek is csak enyhe pihegést engedett. Megszabta a tartást, az egyenes gerincet, de a sok alhasi megbetegedés is – a rekeszizom megnyomorítása, az oxigénhiány – ennek a ruha alatti darabnak lett az eredménye. Aztán jött egy kényelmesebb, egészségesebb kor, melynek divatja teret adott a mozgásnak, de tartotta magát a polgári illemszabályokhoz is. Nem volt kihívó, szélsőséges, és végre felszusszantak az emberek, egészségesebb lett a világ, többet mozogtak, új sportok jelentek meg. Még a szocializmus első divathullámai sem voltak feltűnőek és ízléstelenek, pedig egyre rövidült a szoknya, szűkült a nadrág, hogy az alak jobban látsszon. Aztán egyre kényelmesedett és tovább rövidült a viselet, megjelent a tűsarkú cipő, mely tipegő, apró léptű járást eredményezett, de még nem volt annyira magas, hogy negatívnak mondhassuk, a lábfejet azonban kezdte rossz irányba átformálni. Utána egyre meredekebb volt a változás, a hetvenes évek Beatles-frizurái után a férfiak egy része kezdett hosszú hajat viselni, de eluralkodott az ápolatlanság is, a csapzott, zsíros frizura jött divatba, s a lezser viselet, a kor zenéjének hatására. A bő nadrágok paralel jelleget öltöttek, megjelentek a vastag talpú cipők, melyek ismét más járást követeltek, merev, darabos léptekkel, de megnyújtotta a lábat, míg a szoknya minibe váltott. Magasabbak, szexisebbek lettek a nők tőle. A cipő kényelmesebb volt, mint tűsarkú elődje, mégis negatívan befolyásolta a gerincet, mert az egyensúlyviszonyok, a túlzott magasság és a merevség miatt megváltozott a medence dőlésszöge, csökkent a gerinc lengéscsillapító hatása, ráadásul megnőtt az utcai balesetek száma. A nyolcvanas-kilencvenes években már keveredett minden, de egyre jobban terjedtek a szexualitást kihangsúlyozó áramlatok, melyeknek meg is volt az eredménye, aztán a kétezres években ez az áramlat tovább terjedt. Divatba jött a formákat kidomborító sztreccsviselet és a formákat alig sejtető, bő ruházat. Ma már a viselet sokféle, a szabadság megnyilvánult a divatban is, minden megengedhető, ki-ki úgy öltözik, ahogy akar. Passzol a tornacipő és a bakancs is az alkalmi ruhával. A degenerált, vastag talpú, túl magas sarkú és a tűsarkú, hegyes orrú cipő is megmaradt, a kényelmes lábbelik mellett lehetőséget ad továbbra is a lábfej elváltozásainak (bütykök, kalapácsujj) s a gerincbántalmaknak. Divatban maradt az amerikai börtönökből eredő trottyos, bő nadrág, mely szinte láttatja a farpárnák árkát, rövid, derékon felüli, színes mintás, fényes, feliratos blúzokkal, vagy a felhasogatott, szűk, rongyos  sztreccsfarmer, szintén testre simuló felsővel. Úgyszintén a befűzetlen deszkás cipő, melyet gördeszkázásra találtak ki, később azonban a diákok mindennapi viselete lett, és degenerálta a járásukat, egyre nagyobb arányban jelenik meg a lúdtalp és a bokasüllyedés.

E rövid eszmefuttatás után levonhatjuk a következtetést, hogy a divat sohasem az egészségeshez, a harmonikushoz alkalmazkodott, hanem ellenkezőleg, mindig valami újat produkált, mely mást mutatott az előbbi koroknál, s más irányba sodorta az embereket. Napjaink divatjáról sem lehet sok jót mondani. Az óriási pénzeket nyelő divatbemutatók ruhái szinte mind művészi alkotások, nem hordhatók a mindennapokban, s ma már akkora szabadságot hirdetnek, hogy a nemeket is összekeverik. Az egyre nagyobb teret hódító feminizmus eredményeként gyakrabban jelenik meg a női ruhákba öltöztetett férfi modell is, a genderszimbólum, mely a genderelmélet hírnöke. Nem jó felé tart a világ, s a divat is ezt a célt szolgálja. No de nem muszáj divatosan járni, attól még lehet elegáns az ember.