A replika jogán
Válasz Bögözi Attila 2013. július 21-i Mint lakatlan szigeten tömegverekedés, avagy mire nem volt elég öreg az ara? című írására
Válasz Bögözi Attila 2013. július 21-i Mint lakatlan szigeten tömegverekedés, avagy mire nem volt elég öreg az ara? című írására
Tisztelt Bögözi úr, vagy akár mondhatnám úgy is, hogy kedves Attila, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy személyesen is találkoztunk különböző rendezvényeken. Bevallom, mélységesen megbántott az írása. Nem azért, mert szidja a szegényes körülményeket, bár nem túl illendő egy falusi, alig használt focipályát a csapat
„Víkendtelepen levő sportakadémiai »házi« pályájához” hasonlítani; nem azért, mert többször emlegeti a lócitromot, mint ahány poént el lehetett volna sütni vele, hanem mert nőként bántott a lócitrom és a nők közötti hasonlattal. Úgy vélem, hogy megfelelő humorérzékkel áldott meg a Jóisten, de ez még az én nagyvárosban szocializálódott „begyemnek” is sok volt. Nem vette be a poént!
Nos, ha újságíróként részletesebben érdeklődtek volna a gazdag, és a látogatók körében nagyon sikeres programok és a szervezők iránt, akkor tudná, hogy történetesen a Marossárpatakért Egyesület elnöke, azaz jómagam nőből vagyok. Tisztemnél fogva a főszervező is vagyok, ergo Ön engem – mint később jelesre vizsgázott vendéglátóját – hasonlít a lócitromhoz. Mit lehet erre válaszolni? Hogy várjuk Önöket legközelebb is szeretettel?!
Igen, valóban szegényesek a körülmények, valóban az évente felújított öltözőnket reggelre szétrabolják, de el kell fogadni, ilyenek az életkörülmények a jelen országunkban, és csak remélni lehet, hogy ha sokan és sokszor próbálkozunk, akkor javulni fog a helyzet. Bár Ön a sportrovatba szánta humoros írását, és feltételezem, ezért volt a hangsúly inkább a sportrendezvényen és annak hiányosságain, de azért az
igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kukoricás helyett felajánlottuk a sportcsarnokban lévő öltözők és zuhanyzók használatát, ami mindössze 5 perc sétára van a füves focipályától. Kell-e Önnek magyarázzam, hogy a szervezők jobbnak látták, ha nem bontják több helyszínre a programokat, így esett meg, hogy a pénteki nap fő attrakciója (ami véletlenül sem a foci volt) és a barátságos mérkőzések egy helyszínen kerültek megrendezésre? Szegény ember vízzel főz.
Mélységes hálára kötelez, hogy az írása végén felsorolásszerűen megemlíti a programjainkat is, hadd tudja az újságot olvasó közönség, hogy mi is zajlott itt valójában. Bár idén sok községben elmaradtak a rendezvények pénzhiány miatt, valamit mégis tudnak a sárpataki szervezők, ha összesen 800 embert vendégül látva mégis megszervezték az eseményt. Ön megdicséri a vendéglátást. Köszönjük! Igyekeztünk kitenni magunkért, nem sajnáltunk semmit az ízletes krumpligulyásból és babgulyásból sem, nem sajnáltuk vendégeinktől a sört, a pálinkát, ami ilyenkor megalapozza a jó hangulatot. Több napon keresztül vendégül láttunk több huszárcsapatot is, nem panaszkodtak. A hangulatra többen a tízes skálán (ha már ennyire szereti a mércét) 10-est adtak. Balzsam ez a szervezők lelkének a sok munka után.
És végezetül: nem tisztem megvédeni az Ön által említett „főrendező” úr matematikatudását, mint ahogy Kakasi urat sem, de a jóérzésem úgy kívánja, hogy kiemeljem és megköszönjem mindkettejük színvonalas munkáját.
Szóval, kedves Attila, összegezve válaszomat a kommentárjára, csak azt tudom mondani: falusi körülmények között, de büszkén és kinyitva a szívünk kapuját, jövő évben is megrendezzük a Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztivált, és továbbra is mindenkit a legnagyobb szeretettel fogadunk.
Kozma Mónika, a Marossárpatakért Egyesület elnöke
