Rendet kell tenni!

• 2022-12-19 15:53:37

• Kuszálik Péter

A címben olvasható felszólítást általában idegenkedve fogadják az emberek (polgárok, munkatársak), mert ők szentül meg vannak győződve arról, hogy – kisebb igazítanivalóktól eltekintve – ’elég jól halad a szekér’. A rendcsinálás módja (és nagysága) nemcsak a ’káosz’ mértékétől, hanem az érintett személyek sokaságától is függ. Továbbá attól is, hogy az ún. jobbítási szándék a belső körökből, avagy kívülről érkezik-e? Hirtelenjében két esetet említenék: Ceau elvtárs rendszerének átépítését és az ukránok ellen zajló ’rendcsinálást’. Mindkét történet erősen vitatható módon történt/történik és igen sok áldozatot követelt/követel. Helyszűke miatt nem erről mesélek, hanem két prózai példát idézek. 

Mark Twain Tom Sawyer kalandjai című regényének egyik epizódja is hasonló indíttatású. Polly néni ’meghirdeti a rendcsinálást’: odateszi Tomot kerítést meszelni. Tom utál minden munkát, próbál megszabadulni a kellemetlen feladattól, előbb Jimmel, az inassal alkudozik, de Polly néni közbelép és Jim megtépázott füllel elrohan, Tom pedig marad a melóval. A reménytelen pillanatban ragyogó ötlete támad: úgy tesz, mintha ezt a remek szórakozást ő találta volna ki saját magának. A környékről odacsődülő barátait – akik azért jöttek, hogy kiröhögjék a munkától izzadó Tomot – elbűvöli a szokatlan feladat, és legértékesebb ’kincseiket’ áldozzák fel, hogy ők is meszelhessenek egy kicsit. Délutánra Tom egy csomó limlomot gyűjtött össze, a papírsárkánytól a cérnaorsóig, üveggolyóktól a rézkilincsig…

A fejezet végén Mark Twain leszűri a tanulságot: „Ezek után Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit – akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó –, mint nehézségeket gördíteni a kívánságaik elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna – mint például ennek a könyvnek az írója –, hamarosan megérti a »munka« és a »szórakozás« közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák.”

A másik eset bemutatása előtt még annyit jegyeznék meg, hogy az 1989-es gengszterváltás olyannyira ’sikeres’ lett, hogy a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” mottó helyett a „tizenhat óra szórakozás, nyolc óra pihenés” lett az uralkodó életelv, a munkakedvet pedig sikerült Ázsiába kergetni. (Ennek is isszuk a levét, de erről egy más alkalommal szólok bővebben.) 

A kelet-európai átalakítás másik fontos következménye a liberális eszmék térhódítása lett. Egy csomó marhaságot ’szabadság’ címkével láttak el, s az istenadta nép zsákokban hordta haza a nyugati világ bornírtságait: energiaital, Helloween, okostelefon stb. – Holott A. G. Weinberger, az Amerikában járt nagyváradi gitáros húsz évvel ezelőtt arra figyelmeztette Erdély népét: „Egy óriási szélhámosság ez a szabadság, kedves uram, egy nagy csapda és egy zseniális marketingeszköz. Hát van valaki, aki még hisz ebben?” (Erdélyi Riport, 2003. július 3.)

A ’szabadság’ jegyében szüntették meg az iskolai egyenruhát és engedik meg a diákoknak, hogy a sulitól tíz méterre vígan cigizzenek. Van azonban egy ügyes ember, aki roppant egyszerű eszközökkel tudott rendet csinálni; nem mindenütt, csak a maga portáján. Haáz Sándor (Sankó), a száztagú Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója, zenetanára és karnagya egy interjúban elmesélte, hogy náluk nincs bozontos vagy festett haj, rúzs, körömlakk, testékszer és tetoválás, mert ezekre semmi szükség. Akik az efféléket tartják fontosabbnak, azoknak ’künn tágasabb’. Van viszont: szívből jövő segítség, (több irányú) tisztelet, türelem, összhang, fegyelem – egyszóval: lélek! Sankó szerint a legjobb nevelőeszköz a munka – ahogy ő mondja: „a gereblye vagy a villa nyele” –, tudniillik nyáron a mezei munka az elsődleges, a zenakari próbákra csak esős időben kerül sor. 

A módszer nincs levédve, ingyen másolható. Hajrá, erdélyiek!