2020. december 5., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás múlt pénteki lapszámunkból)

Május 12. (Salamanca)

Az egész napot Salamanca megismerésére szántuk. Nem sietve, előre kigondolt terv alapján, hanem csak elmentünk az óváros egyik távoli pontjára, és onnan lassan  barangoltunk visszafelé, a szállodánk felé. Ide nem szükséges egy előre kidolgozott városnézési terv. Itt minden régi, műemlékszámba megy. Nagy ritkán egy-egy hirtelen felhúzott sátorban időleges kiállítások vannak. Az Új Katedrális előtt is volt egy ilyen,  Picasso-kiállítással. Persze hogy bementünk, de szégyenszemre be kell vallanom, nem időztünk sokat, Picasso nem a kedvelt festőm, én megmaradtam az impresszionistáknál. És ha Picassónál nem időztünk, ezt bepótoltuk a Régi (Catedral Vieja), illetve az Új Katedrálisnál (Catedral Nueva). Szerencsére egymás mellett vannak. Az első 1140 és 1236 között épült gótikus stílusban, míg a második 1513 és 1733 között. Mindkettőben napokat lehet eltölteni, annyi a kápolna, freskó, díszítések. Hogy még jobban tudjuk értékelni, egy kicsit többet kellene tudni a helyi történelemről. Mindkét templom és szinte minden épület egy jellegzetes színű terméskőből épült, lehet látni, hogy ez az egész  összetartozik. Az egyetem innen csak  pár lépés, és  úgy néz ki, sokan érdeklődnek iránta. Az egyetem bejáratánál Luis de Leon költő szobra áll a tér közepén. Furcsa érzés azon a helyen járni, ahol egykoron Kolumbusz igyekezett meggyőzni a salamancai egyetem geográfusain keresztül az uralkodó királyi családot egy nyugat-indiai út szükségességéről.

Az Új Katedrális


A kellemes májusi idő  alkalmas a városnézésre, a sok látnivaló nagyon csábító. A keskeny utcák és a magas templomok külön varázst adnak Salamancának, de ugyanakkor nehéz helyzetbe hozzák a fényképészt: nagy a kísértés sok képet csinálni, de szinte lehetetlen a szűk utcák és a magas épületek miatt.

Egy idő után  a képek kezdenek összefolyni, sok a templom és a műemlék, az épületek nagy része hasonló színű kőből épült, de  kellemes a séta, még akkor is, ha másnap már nem emlékszünk pontosan, melyik templom hol volt. Két kellemes napot töltöttünk Salamanca városában, jó döntés volt, hogy átugrottunk Portugáliából.

Plaza Mayor


Május 13-14. (Évora és környéke) 

Évora Portugália déli felében van, mintegy  4 órai vezetésre Salamancától,  Alentejo megye központja. Az idő csodás, és szinte otthon érezzük magunkat, hiszen sok gólyát látunk. Bizony elég régen volt, amikor utoljára gólyát láttam, nem is emlékszem, hol.  

A történelem folyamán megfordultak itt a rómaiak, vizigótok, arabok és persze a keresztények. Valamikor a portugál királyi család is itt tartózkodott, de miután Spanyolországhoz csatolták, elvesztette e kiváltságot. Jelenleg virágzó egyetemi város, 1986-tól a világörökség része. Az egész város egy szabadtéri múzeumhoz hasonlít, gyakran nevezik a múzeumok városának.

Mi észak felől érkezünk, így először a vízvezeték karcsú tartóoszlopait pillantjuk meg. A XVI. sz.-ban épült, mintegy 9 km hosszú, és egy forrás vizét szállítja Évora városába, hogy pótolja a város vízszükségletét. Ahhoz képest, mikor építették, egészen jó állapotban van. Évora  síkságon fekszik, de  találtak egy kis dombot, ahova a város történelmi központját építették. A dombnak is a legtetején van a Se, az évorai katedrális.

Az évorai katedrális Portugália legnagyobb és egyik legszebb ilyen épülete. 1280-ban kezdték építeni, és csak 1350-ben fejezték be. Sokan a salamancai Régi Katedrálishoz hasonlítják szépségben, én azonban nem sok hasonlóságot láttam a kettő között. Két különböző harangtornya első ránézésre elég furcsa érzést kelt. A templom belseje egy középső fő- és két mellékhajóból áll, ezek hossza 70 m. A bejárat közepét díszítő 12 apostol szobra jellemző a középkori portugál szobrászatra. Mivel a domb legmagasabb pontján épült, tetejéről pompás kilátás nyílik a városra és környékére.

A Diana-templom romjai


A katedrális közelében érdemes megnézni a római templom,  más nevén a Diana-templom romjait. A II., illetve III. sz.-ban épült, korinthoszi oszlopainak egy része – 14 márvány-, illetve gránitoszlop – ma is kitűnő állapotban áll. Hosszú fennállása alatt volt fegyverraktár, színház, illetve vágóhíd. A Diana-templom közelében a Diana-kert terebélyes fáival kellemes pihenést ígér. Persze hűsítőket, édességet és kávét is lehet kapni. A parkból jól lehet látni az évorai egyetemet, mely Portugáliában a második legöregebb. Időnk azonban lassan lejár, közeleg az este, itt az idő megkeresni a szállodát. Ma éjjel ismét egy egykori kolostorban fogunk aludni, úgy néz ki, Portugáliában ez divatos. Nekünk jó a véleményünk róluk, tiszták, csendesek.

(Folytatjuk)

A katedrális bejárata


 Az egyetemi kápolna harangtoronya