Választási évben leszünk, s a hatalom jelenlegi birtokosai a következő évekre is meg akarják tartani a jól bemelegített és az ülepük formájához igazodott bársonyszékeket.
Ha valaki rosszhiszemű, azt mondaná, hogy a létét igazolandó, illetve példát mutatandó a prefektusoknak és a dekoncentrált intézmények vezetőinek, akiket figyelmeztetett, hogy álmukban se jusson eszükbe szabadságra menni vagy vakációra gondolni, tartott vasárnap délben, épp ebédidőben videokonferenciát a miniszterelnök, a húsleves mellől ugrasztva fel a tisztségviselőket. Ugyanis semmi olyasmit nem mondott, ami nem ért volna rá hétfőn, kedden vagy a jövő héten.
Mégsem volt hiábavaló, hiszen – ha esetleg kételyeink lettek volna eddig – így legalább megtudtuk, hogy Románia a világ legeslegjobb helye, ahol minden a lehető legjobb úton halad, miközben a fejlett nyugat-európai országok a gazdasági válság nehézségeivel küszködnek.
A kormány feje szaporán sorolta, hogy milyen gondok vannak a vén kontinens fejlettebb részén, szembeállítva a hazai virágzó helyzetet. Bizonyára legalább húszmillió ember hallgatta (kellő) áhítattal (a többiek a tengeren voltak vagy éppen kukáztak), s azt gondolta, itt van a Kánaán, főleg amikor a fizetések és a nyugdíjak emeléséről kezdett beszélni.
A „nép” öröme azonban pillanatok alatt elszállt, mert a következőkben már azzal fenyegetett, hogy „addig nyújtózhatunk, ameddig a takaró ér”, különben a nyári rekkenőségben is ráfázhatunk. Sőt, bizonyára korábbi kijelentéseire gondolva jelentette ki, hogy a politikai retorikában nincs helye a populista demagógiának.
Miután így „helyére tette a dolgokat” kijelentette, hogy a megcsonkított fizetéseket valamikor a homályos jövőben fogják „fokozatosan”, illetve „óvatosan” visszaadni, holott az azonnali csonkítások órájában azt ígérte, 2011. január 1-jéig van szükség a „lecsippentésekre”. Ezt persze ő maga sem hitte, mi sem hittük el egyetlen szavát sem, viszont a kisebbik kormánypárt képviselői azzal szédítettek, hogy a határidő lejártával, ha Boc az ígéretét nem tartja be, kilépnek a kormányból. Most, amikor a határidőt több mint egy évvel is kitolta, illetve nem is mondott záros határidőt, a koalíciós partner még mindig kormányban van és esze ágában sincs félreállni a húsosfazék mellől.
A másik, ahogy Fülig Jimmy mondaná, „jó közbeszólás” a videokonferencián az volt, hogy időről időre szidta a Tăriceanu-kormányt.
Nem akarom szaporítani a szót, de nem sok értelme volt a vasárnapi videokonferenciának. A populizmus magasiskoláját mutatta be nekünk a miniszterelnök. A lényeg azonban az, hogy az idén sem adnak vissza semmit abból, amit elvettek. Megtörténhet, sőt minden valószínűség szerint úgy is fog történni, hogy 2012-ben valóban nyújtanak egy kis „alamizsnát” az állami alkalmazottaknak és a nyugdíjasoknak. Hiszen választási évben leszünk, s a hatalom jelenlegi birtokosai a következő évekre is meg akarják tartani a jól bemelegített és az ülepük formájához igazodott bársonyszékeket.
