2024. july 2., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Polgárságra néző kaleidoszkóp

Örmény kaleidoszkóp: e címet viseli a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület immáron hagyománnyá vált rendezvénye, amelyen az örmény és magyar-örmény kultúra különböző szeleteit mutatják be – általában igen jó hangulatú est keretében – a közönségnek.

Örmény kaleidoszkóp: e címet viseli a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület immáron hagyománnyá vált rendezvénye, amelyen az örmény és magyar-örmény kultúra különböző szeleteit mutatják be – általában igen jó hangulatú est keretében – a közönségnek. Nem történt másként e hét szerda délutánján sem: a Kultúrpalota kistermét szinte teljes telt házas közönség vette birtokba, a színpadon gyönyörű, örmény népviselet ihlette ruhaköltemények sorakoztak, előttük díszes láda, benne az örmény ládafiával. Kellemes háttérzene, kedélyes csevej.

Amit az estet megnyitó dr. Puskás Attila, a MÖMKE elnöke szakított meg, midőn a meghívottakat – Lokodi Edit megyei tanácselnök asszonyt, a rendezvény védnökét, Frunda György szenátort, marosvásárhelyi polgármesterjelöltet, illetve a jelenlegi és jövendőbeli tanácsosokat – üdvözölte. Mint mondta, a szóban forgó est témája az örmény polgárság, amelynek világát három előadás során ismerheti meg a nagyérdemű. – Erdély mindig a tolerancia földje volt, az örmények tömegesen az 1600-as években telepedtek itt le, és meghatározó szerepet vívtak ki a városok kulturális és kereskedelmi életében. Ezt szeretnénk bemutatni.

A meghívottak közül elsőként Lokodi Edit köszöntötte az egybegyűlteket, és javasolta: a következő esten az örmény ékszerkészítést ismertessék. Frunda György a vásárhelyi örménységet köszöntötte, és megköszönte a tanácselnöknek a Kultúrpalota felújítását. – Erdély földjén sokszor zajlottak harcok, de az erdélyi nép mindig levonta a tanulságot: kevés olyan vidéke van Európának, amely ennyire híres toleranciájáról. Szeretném viszontlátni azokat, akik elmentek innen – mondta a szenátor, majd Biluska Annamária színművésznő, az est ceremóniamestere szólt, és üdvözölte Simon Júlia iparművészt, divattervezőt, aki a színpadon kiállított ruháit mutatta be. – Építészetet végeztem, de mindig vonzott a textilművészet, a ruhatervezés. Fiatalon kezdtem ezzel foglalkozni, ez azért is volt jó, mert a barátommal az ebből szerzett pénzből motorozhattunk. '93-ban céget alapítottam, amelynek segítségével az erdélyi népviselet és polgári viselet huszadik századi megjelenítését próbáltuk összeilleszteni, sikerrel. A tavalyi örményországi utazás ihlette az itt látható kreációkat. Óriási értékeket találtam az ottani múzeumokban, megismertem a khacskarok és templomok mögötti világot, illetve párhuzamokat fedeztem fel az örménység és az erdélyi örménység viseletében. Simon Júlia hagyományos örmény ruhába öltözött férje, Kalamár György hozzátette: mindenkinek ajánlja az örményországi látogatást.

– 2600 kilométer távolságában olyan emberi közelséggel találkoztam, amely Európában ma már nem fellelhető. Az örmény ruházat neve taraz, és noha hasonlít a kaftánra, nem az. Az örmények soha nem viseltek kaftánt.

Az örményországi utazást összefoglaló rövidfilm megtekintése, illetve Aszalos Enikő éneke (zongorán Baricz Emőke kísérte) után az 500 éves örmény könyvnyomtatásról dr. Puskás Attila értekezett.

– Az örmény könyvnyomtatás elsősorban Velencéhez kötődik. 384-ben a görögök fennhatósága alatt kialakult Armenia Minor és a perzsák uralta Armenia Maior. Az örmény ábécé 391 és 405 között, a görög írás mintájára jött létre, 38 betűből áll. Az első, amit lefordítottak, a Biblia. Az alexandriai könyvtár elpusztítása után nagyon sok írás azért maradt meg, mert az örmények 500-ban lefordították. Velencében már a 631-es évben van utalás az örmény kereskedőkre, 1253-ban Marco Ziani dózse ajánlja fel nekik, hogy örök időkig ott éljenek, a város pillérének tartották őket. Velence az olasz könyvnyomtatás központja, itt nyomtatta Hagop Meghapart az Urbatagirk (Péntek) című könyvét, az első örmény kötetet 1511-'12-ben. 1789-ig Velencében 19 örmény nyomda alakul. 1777-ben a Serenissima adományaként megkapják a Szent Lázár-szigetet, amely azóta is az örmény kultúra fellegvára. A mechitarista nyomda 1789-ben alakul, kevéssel a megalapítás után már 1800 kiadott könyv jelzi működését. A Szent Lázár-szigeti könyvtár ma százezer kötetet birtokol, a nyomda máig ugyanott működik.

Kuti Márta Misztótfalusi Kis Miklós és az örmény betű címmel tartott előadást. Szólt a híres nyomdász életéről, 1685-ben Amszterdamban kinyomtatott magyar nyelvű Bibliájáról, amelytől Teleki Mihály el volt ragadtatva. A grúziai király kérésére készített ábécéjéről és azokról az örmény betűkről, amelyeket 1686-ban az Amszterdamban élő örmény kolónia kérésére vésett. Ezeket használták később a Szent Lázár-szigeti nyomdában. Szó esett hazatéréséről és kolozsvári tartózkodásáról, amelynek során irigyei céltáblájává lett, az őt körülvevő korlátoltság és rosszhiszeműség, az üldöztetés miatt bekövetkezett haláláról. Mint megtudtuk, Hollandiában készített betűtípusait megőrizték, ezeket ma Janson-betűkként ismeri a nagyvilág.

Az est utolsó részében pedig az örmény építészetről esett szó. Köllő Miklós műépítész az örmények alapította Gyergyószentmiklós építészeti örökségéről értekezett a közvetlen, a nagy létszámú közönséggel egyetemben is családias hangulatú esten.

 

 

 

 

Közlemény 7 órával korábban

A gázár emelésének előjele 7 órával korábban

Erről jut eszembe 7 órával korábban

Miskolcon is remekeltek 7 órával korábban

Hírek 7 órával korábban

Széltündér, libbenő 7 órával korábban

Három a feszt! 7 órával korábban

Megsimogatni a lelkeket 3 héttel korábban

Választás 2024 3 héttel korábban

Épített örökségünk 3 héttel korábban

Épített örökségünk 1 héttel korábban

Műsorkalauz 2 héttel korábban

Épített örökségünk 2 héttel korábban

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató