2021. július 27., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A pöfetegek (Lycoperdaceae) a zárt termőtestű gombák csoportjába tartoznak, és körülbelül 50 fajukkal elég népes családot képeznek.


55 évvel ezelőtt a néhai neves marosvásárhelyi gombaszakértő, Málnássy László gombaismertető cikkei sorozatban jelentek meg a Vörös Zászlóban, a mai Népújság elődjében. Írt az ismert és kevésbé ismert ehető gombákról, a hozzájuk hasonló mérgező, súlyosan mérgező gombákról, és a halálos kimenetelű gyilkosgalóca-mérgezésről is. Abban az időben jelent meg az alábbi leírás, amely ma is aktuális, és hasznára válik a gombákkal most ismerkedő természetjáróknak.

…A pöfetegek (Lycoperdaceae) a zárt termőtestű gombák csoportjába tartoznak, és körülbelül 50 fajukkal elég népes családot képeznek. Zárt, legtöbbször fehér színű, tönk nélküli termőtestük lehet bunkó, gömbölyű, de tojás alakú is. Belsejük fehér, később megsárgul, majd sötét színű spórává érve a gomba tetején keletkező nyíláson át elporzik, ,,kifüstölög”. Erdőn-mezőn kora nyártól késő őszig teremnek. A mi tájainkon leginkább a következő pöfetegfajok fordulnak elő:

Bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum). Az egyik legelterjedtebb faj. Felül gömbölyded vagy fordított körtéhez hasonló alakját fehér színű, húsos szemcsékkel teleszórt burok veszi körül. Magassága 3-8 cm, szélessége 2-4 cm. Erdőkben, erdőszéleken termő nyári-, őszi gomba.

Körte alakú pöfeteg (Lycoperdon pyriforme). Mint a neve is mutatja, körte vagy tojás alakú. Sárgás színű. Alsó része nyeles. Felszíne sima vagy aprón szemcsés. Magassága 2-4 cm, szélessége 1-3 cm. Erdőkben, fatörzsek körül augusztustól novemberig terem.

Szürke pöfeteg (Bovista plumbea). Réteken, legelőkön, füves helyeken terem. Eleinte fehér, később megszürkülő gomba. Alakja gömbölyű, nyél nélküli, felszíne sima. Kistermetű, legfeljebb 3 centiméterre nő. Nyári-, őszi gomba.

Pikkelyes pöfeteg (Calvatia utriformis). Inkább zsák alakú. Felső fele táblás, pikkelyes, fehér színű, majd később szürkésen megsárguló. Töve ráncos. Magassága 8-15 cm, szélessége 6-12 cm. Legelőkön, réteken, erdőszéleken terem. Kimondottan őszi gomba.

Óriás pöfeteg (Langermannia gigantea). Bár nem tartozik gyakori gombáink közé, mint gombakülönlegességgel is érdemes vele foglalkozni. Ez a pöfeteg a legnagyobb méretű éti gombánk, mivel legtöbbször emberfej nagyságú, de sokszor eléri a 40-50-cm átmérőt is. Gömbölyű alakját fehér színű, rugalmas tapintású, kissé táblásodó burok fedi. Belseje fiatalon fehér, rugalmas, majd meglágyul, megsötétedik. Fiatalon kellemes illatú, később rossz szagú lesz. Május-június és szeptember a főbb előfordulási ideje. Réteken, kertekben, bokros helyeken, de néha füves udvarokon is előfordul.

Bár a pöfetegek egyik legjobb ízű, leggyakoribb gombáink közé tartoznak, a nagyközönség nem szedi. Részben, mert nem ismeri, részben, mert csúfondáros népies neve miatt (lófing gomba) idegenkedik tőle. Pedig kiváló tulajdonságait már a régiek is értékelték. Dr. Istvánffi Gyula egy 1899-ben kiadott munkájában így ír az óriás pöfetegről: ,,...a szakácsnak művészete kifejtésére igen alkalmas, mert szeletekben készítheti el”.

A pöfetegekkel kapcsolatban kivételesen el kell fogadnunk egy általánosítást: míg fiatal, rugalmas és fehér húsú, minden pöfeteg ehető. Kitűnő mártásos ételeket, tejfölös paprikást, pörköltet lehet belőlük készíteni, de erős aromájuk miatt ajánlatos más gombákkal is keverni. Apróra vágott hagymával puhára párolva, tojással nyakon öntve, kisütve a tojásos velőhöz hasonló. A nagyobb példányok szeleteiből kiadós rántott gombát készíthetünk bécsi szelet módjára, vagy tojásosan párizsi szelet módjára. Készíthetünk belőle főzelékfeltétet vagy akár önálló ételt, megfelelő körítéssel, mustárral vagy citrommal ízesítve.

Elkészítés előtt minden pöfeteget vágjunk ketté, így elkerülhetjük a még nagyon fiatal, burokba zárt gyilkos galócával való összetévesztést is, amelynek belsejében már láthatók a kalapos gomba körvonalai. A kisebb méretű pöfetegekhez hasonló a mérgező rőt áltrifla és a nyeles áltrifla melyeknek azonban kérge barnás, repedezett, szíjas, húsuk pedig sötét színű, szemcsésen erezett.

 

Málnási András