Piros nyelvű kutyák a kemencében

1919. október 7-én született Magyarsároson Bandi Dezső iparművész, művészeti író, népművelő, és tíz éve, 2005. július 23-án hunyt el Békéscsabán.

1919. október 7-én született Magyarsároson Bandi Dezső iparművész, művészeti író, népművelő, és tíz éve, 2005. július 23-án hunyt el Békéscsabán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot Sidló Ferenc tanítványaként. Még főiskolás, amikor 1943-ban két erdélyi helységben, Ravában és Abásfalván – helyi mesteremberekkel – háborús emlékművet készít. A második világháborút követően Marosvásárhelyen rajzot tanított, majd 1957-től, több mint egy évtizeden át a Maros Magyar Autonóm Tartomány Népi Alkotások Házának, később a megyének a szakirányítója. 1963-ban 170 népi alkotókört irányít több mint ezer taggal. Fő feladatának tekintette a naiv művészeti ágak – szobrászat, agyagművészet, festészet stb. – művelőinek irányítását, a valódi értékek, a tiszta forrásból született munkák megmentését és népszerűsítését. Rávilágított a giccses alkotások művészetromboló hatására, és igyekezett általa készített eredeti motívumokkal ellátni a naiv alkotókat.

A múlt század 70-es éveiben a Népújság elődje, a Vörös Zászló biztosított számára közlési teret, ami nagyban hozzájárult a falvakban még létező néprajzi tárgyi emlékek (székely kapuk, szőttesek, agyagedények stb.) felleltározásához, számbavételéhez, a halódó, kiveszőben lévő népi motívumkincs megmentéséhez.

* * *

Bandi Dezső nevével legelőször a Vörös Zászló hasábjain találkoztam, 1969-ben, amikor egy-egy falu népművészeti értékeinek bemutatására vállalkozott. Ezeknek a havonta megjelenő, egész oldalas összeállításoknak legfőbb célja a témát körbejáró szakszerű szövegek megjelentetése volt, temérdek rajzmelléklettel gazdagítva. Ebben volt segítségére leánya, Bandi Katalin iparművész, aki a vizualitás eszközeivel tette gazdagabbá és teljesebbé édesapja leírásait.

Gyalog járta be a székely falvakat, az utcákat, az eldugott szereket, sikátorokat, hogy felkutassa, szemügyre vegye az értékes népi építészeti darabokat, a naiv művészek alkotásait (falfestmények, falvédők, oromdíszek stb.), s ha lehet, találkozzék a készítővel, elbeszélgessen vele, művészi tanácsokkal lássa el. Se szeri, se száma azoknak a vidéken élő népi alkotóknak, művészeknek – a makfalvi Vass Árontól a korondi Páll Antalig –, akik találkoztak a tanár úrral. Mert tanár volt, oktató – a szó legnemesebb értelmében. És a törékeny tesben ott lakozott az EMBER: az egyenes tartású, jó humorú, nemzetét szerető ember, szellemi és tárgyi értékeink védelmezője.

1994-ben, amikor a székelyszent-istváni gircsózáshoz gyűjtöttem adatokat, Bandi Dezső tanár urat – egyik alkalommal – a Bolyai líceum alagsorában berendezett önképzőköri műhelyben találtam meg, diákokat oktatott a faragásra. Mikor elmondtam, honnan jöttem, nyomban egy vadasdi ház frontrészére felfestett vadászjelenetre reflektált, amivel jó negyedszázaddal korábban találkozott falujáró útjai során. Lenyűgözött az emlékezőtehetsége.

Utoljára halála előtt három évvel, 2002-ben találkoztam vele az erdőszentgyörgyi líceum tornatermében, a vidék hagyományos kismesterségeit bemutató kistérségi kiállításon. Jó volt hallgatni, amint a kiállítás anyagát értékelte, és megosztotta véleményét az emberi lét egyik legrégebbi foglalkozási formájáról, az évszázadok során szerény, de biztos keresethez juttató kismesterségekről.

Tíz éve költözött a halhatatlanok tartományába Békéscsabán, abban a városban, ahol a Csillagfaragók című könyv szerzője, Banner Zoltán él és alkot. Ebben a kötetben Bandi Dezső így vall: „Rögeszmémhez kitartóan ragaszkodtam: a népi mesterség-hagyományokat mindig olyan formában és ott igyekeztem felújítani, ahol a tömegek számára leginkább elérhető és hasznosítható (…) Egy kemence edény két nap, két éjjel ég ki. Pirosított nyelvű kutyák meg macskák is égnek bennük…”

Az elmúlt évek során több egyesület is felvette a nevét, szülőfalujában iskolát és helytörténeti múzeumot neveztek el róla. 2010-ben a szovátai Teleki Oktatási Központ céljául tűzte ki a Bandi Dezső-hagyaték digitalizálását, amely elkészült, igénybe vehető.

Marosvásárhelyen, a református temetőben pihen.