Pierre Larousse francia könyvkiadó 200 éve született
Kétszáz éve, 1817. október 23-án született Pierre Larousse francia nyelvész, a Larousse kiadó megalapítója, a francia nyelvterületen fogalomnak számító Larousse lexikon kiadója.
A burgundiai Toucy faluban látta meg a napvilágot, apja kovácsmester volt, anyja a helyi kocsmát bérelte. A könyvek iránt rajongó fiú példaképe az enciklopédista Diderot volt, s már fiatalon elhatározta, hogy hozzá hasonlóan átfogó művet alkot. Tanulmányait ösztöndíjjal Versailles-ban fejezte be, majd húszévesen visszatért tanítónak szülőfalujába. A helyi népiskolában sutba vágta a jobbára csak bemagolandó szövegeket tartalmazó tankönyveket, tanítványait gondolkodásra nevelte, a tananyag iránt szerette volna felkelteni érdeklődésüket, helyes, szabatos írásra és beszédre tanítani őket. Újításai nem arattak osztatlan sikert, végül beleunt az ósdi és merev oktatási rendszerrel folytatott kilátástalan harcba, és 1840-ben otthagyta állását.
Párizsba ment, ahol igen szerény körülmények között élve a Sorbonne, a képzőművészeti főiskola és a múzeumok ingyenes előadásait hallgatta, könyvtárakba járt és pedagógiai műveket írt. Érdeklődési köre rendkívül széles volt, a szanszkrit és a kínai nyelvtől a filozófián át a mechanikáig és a csillagászatig terjedt.
1848-tól borkereskedéssel próbálkozott, majd egy internátusban lett felügyelő. Itt találkozott későbbi feleségével, akit harmincévi együttélés után, közvetlenül a halála előtt vett feleségül, nehogy az asszonyt kisemmizzék az örökségből. 1849-ben jelent meg első műve, egy iskolai szószedet, melynek második kiadását 1852-ben már az a kiadó publikálta, amelyet egyik barátjával, Augustin Boyer-val alapított.
A következő időszakban a Larousse a kor legszínvonalasabb nyelvtani segédkönyveit, tankönyveit, tanári kézikönyveit adta ki, melyek a tanulók alkotókészségének fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, megújítva az alapfokú oktatás módszereit. 1856-ban jelentették meg a Kis Larousse előfutárának tekinthető Francia nyelv új szótárát, amely kiváltotta az egyház haragját; a könyvet a római Szent Hivatal (az inkvizíció) indexre is tette.
A kiadó bevételeire alapozva látott neki nagy álma beteljesítésének, a kor tudását összefoglaló hatalmas enciklopédia létrehozásának. A 19. század univerzális nagyszótárának első része 1863. december 27-én jelent meg, majd 1866 és 1876 között 17 kötetben látott napvilágot (az utolsó kettő már Larousse halála után, unokaöccse szerkesztésében). A 22 700 lap nagy részét ő maga írta, a munkatársak szócikkeit pedig ő szerkesztette. A rendkívül tehetséges és szorgalmas Larousse az élő nyelv szókincsét, retorikai alakzatait is felvette szótárába, az ismeretterjesztés elkötelezett híveként publikálta a legfrissebb tudományos kutatási eredményeket, még akkor is, ha még nem voltak széles körben elfogadottak. Az enciklopédia több helyen a szerző nézeteit tükrözi: republikánus elvei miatt például Napóleont a köztársaság és a Direktórium alatt csodálta, de hatalomátvétele és császárrá koronázása után már zsarnoknak tekintette. Ezért Napóleonnak két szócikket szentelt: az első az 1799. brumaire 18-án (az államcsíny napján) „elhunyt” Bonaparte Napóleon, a másik a császár tetteit tárgyaló Napóleon.
A túlhajszolt lexikológus 1875. január 3-án Párizsban agyvérzés következtében halt meg, sírja a Montparnasse temetőben található.
Özvegye 1890-ben bekövetkezett halála után az örökösök csúnyán összevesztek a hagyatékon, de a kiadó tovább virágzott. A Larousse ma is működik, köteteit több mint negyven nyelvre fordították le, a kiadványok az 1990-es évektől magyarul is hozzáférhetők. „Első vágyam az volt, hogy gyerekeket tanítsak, aztán megpróbáltam, hogy mindenkinek mindent tanítsak” – írta.
