Petőfi a miénk!

Petőfi a miénk, hozzánk tartozik, verseit nekünk írta, sorai hozzánk szólnak, nekünk kedvesek. Szabadságharcos versei által éppen úgy üzen a mának, mint életképei által.

Fotó: Mózes Edith

– Petőfi a miénk, hozzánk tartozik, verseit nekünk írta, sorai hozzánk szólnak, nekünk kedvesek. Szabadságharcos versei által éppen úgy üzen a mának, mint életképei által. Ezért is iktattuk be a műsorba az Anyám tyúkja című verset is, amelyet a négyéves Cerják Anna ad elő, mondta köszöntő szavait követően Nagy Judit tanítónő, a rendezvény műsorvezetője, az 1848–49-es szabadságharc, a fehéregyházi csata, és Petőfi Sándor halálának 164. évfordulója emlékére szervezett ünnepi megemlékezésen, az európai, a román és a magyar himnusz elhangzása után, a kegyelet koszorúinak elhelyezését követően.

Nagy Judit a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és az RMDSZ segesvári és fehéregyházi szervezetei nevében köszöntötte a hazai és külföldi megjelenteket és elmondta, hogy a turulmadaras emlékművet 1897. július 31-én állították fel, és rá két évre, a fehéregyházi csata 50. évfordulóján, 1899. július 31-én került sor az első, hagyományteremtő Petőfi-ünnepségre. A tegnapi ünnepség a 116. volt a honvéd sírok köré létesített emlékkertben.

Petőfit 1849. július 31-én érte utol a halhatatlanság

Szabó József, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke azokra emlékezett, akik 164 éve életüket áldozták a magyar szabadságért.
– Több mint másfél száz év elteltével nekünk nem maradt más, mint megemlékezni róluk, és annyi történelmi viszontagság közepette örülnünk kell annak, hogy van amit ünnepelni, mondta, hozzátéve, hogy Petőfi Sándor nem meghalt, hanem a fehéregyházi csatában, 1849 július 31-én „érte utol a halhatatlanság, s azóta is tovább él minden őszinte magyar ember szívében”. Petőfi nem eltűnt vagy meghalt Fehéregyházán, hanem egy 164 éve élő kultuszt teremtett maga köré. Több mint másfél százada az itt élő magyarság ápolta és megőrizte emlékét, óvta a rágalmaktól, ha kellett. Ugyanakkor figyelmeztetett, megemlítve az MVSZ álláspontját, miszerint Petőfi sírja valahol Oroszországban van, ahol letelepedett, és állítólag orosz nyelven írt verseket. Nem értenek egyet azzal, hogy 164 év után egy jelzett sír megszüntesse a nagy költő kultuszát. – Nem szeretnénk sárba tiporva látni dicső költőnk nevét, hiszen a mai, reklámszőttes világunkban egyesek hatalmukat és pénzüket bevetve, már mindenkit kikezdtek, akikre valaha is a magyar nép felnézett, s így csúsztatnák lefele a lejtőn Petőfi Sándort is” (…) „Itt, a fehéregyházi Golgotán csak az boruljon le”, aki tiszteletben tartja Petőfi végakaratát– jelentette ki Szabó József.

A magyar szabadság – egy hungaricum

Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke kijelentette: amíg egy négyéves kislány gyönyörű, ékes magyarsággal elmond egy Petőfi-verset, addig nincs veszélyben a magyar jövő biztonsága. – Ott, ahol egy szórványközösségből származó négyéves kislány ilyen ékesen, szépen tud elmondani egy Petőfi-verset, ahol egy fehéregyházi civil szervezet ilyen gyönyörű szépen tudja karbantartani ezt az emlékparkot, érezve ennek a közösségnek az együvé tartozását, ahol mernek nagyot álmodni és szobrokat emelni, több mint másfél évszázada, évről évre megszervezni ezeket a megemlékezéseket, ott, ahol van bátorság ékesen, szépen, magyarul beszélni, magyarul ünnepelni, ott biztosak lehetünk a magyar jövő felől. Ez a négyéves kislány, a fehéregyházi magyar közösség azt az erőt sugallja, ami erőt ad nekünk 164 év után is.

Az elnök párhuzamot vont azzal, hogy ugyanúgy, ahogy annak idején Bem-tábornok hiába várta a segítséget, az erdélyi magyarság ma sem várhat segítséget sem az Európai Uniótól, sem a kormánytól saját problémáinak megoldására. Erőltetni kell, vért izzadva politizálni kell évről évre, komoly küzdelmet kell folytatni minden szinten, mert nem jön magától a segítség.

Hungaricumnak nevezte a magyar szabadságot. – Van egy hungaricum, amiről nem sokat beszélünk. Beszélünk a székely termékekről, magyar termékekről, de van egy hungaricum, amelyet 1848-ban szereztünk meg. Ennek a neve a magyar szabadság! 165 évvel ezelőtt ez a magyar szabadság volt a szikrája annak az európai politikai, társadalmi változásnak, amelyik átrajzolta Európát. Azt gondolom, a magyar szabadságot újra meg újra meg kell tanítani, és amíg ezt a magyar szabadságot mint hungaricumot, mint székelyföldi terméket ápoljuk magunkban, addig kiálljuk a sarat, nyilatkozta egyebek között az RMDSZ megyei elnöke.

Beszédet mondott még Horváth János, Kiskörös alpolgármestere, Dongó József, kiskunfélegyházi képviselő, Petőfi-verseket adott elő Bán Tímea és Máthé Loránd, Barabás Ferenc segesvári népi költő ez alkalomra írt saját versét olvasta fel.

A rendezvény Kilyén Ilka, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Örökség-díjas művészének előadásával, illetve a székely himnusszal zárult.