Páratlan páros

Kiss Lázár Miklós otthagyta a kombinátot.

A vezetőség legutolsó határozata annyira megalázó volt számára, hogy – felmondott. A humánerőforrás-osztály vezetője volt, ő győzködte az embereket, hogy itt érdemes dolgozni és megtenni mindent egy jobb, szebb jövőért. S akkor jött a főnökségi döntés, miszerint bejövetelkor és kimenetelkor mindenki kötelezően szondába fúj, s ha az megpirosodik, bármekkora alkoholszintet mutatva, az illető vagy megy, vagy a fizetéséből levonnak a kimutatott százalék ará-nyában. 

Egyszerűen a módszer nem tetszett neki.

Reggel beállt a parkírozóba, és nyomás fiolát fújni… Még kimondani is röhejes, nem beszélve arról, hogy több mint tízezren dolgoznak náluk, ha tíz lejben számítunk egy ilyen fiolát, az napi 100.000 lej, havonta több mint negyedmillió. Van ugyan pénze a kombinátnak, de az irodájában a bútor a nagyanyja nagyszobájának bútorainál is öregebb holmi, s a nagyi jövő hónapban tölti a kilencvenet.

Többször meghívták az egyetemre tanítani, le is adott hetente néhány órát. Most a dékánnál kezet ráztak, jövő héten kezd, hamarosan hárman lesznek, ő, a neje és Gellért, a trónörökös. A páratlan páros... A nőgyógyász főorvos, aki egyik volt osztálytársa, megmutatta neki a két kis borsószemet a felvételen, s megnyugtatta, hogy ez biztos pasi lesz. Holnap jön el a nagy találkozás napja. Az asszony már bent fekszik a szülészeten. A doki is beöltözött. A szülészet bejárata előtti térben 64 csempe van a padlóra fektetve, váltókockásan, mint a sakktábla. Ki tudja, hány tucatszor járta már végig, amikor egyszer csak kihozták az asszonyt és a trónörököst. A kezébe adták, a kis répa felnézett, talán éppen pont rá, s csuklott is egyet, ez volt az első kommunikáció közöttük, a doki máris bevitte a szülőszobába, megkopogtatta az ablakot, az újszülöttet, az ádámkosztümös trónörököst bepólyázták és elvitték. Lázár boldogan tekert haza. Tuti, hogy ma este alaposan leissza magát. Ekkor egy közlekedési rendőr megállította, fiolát nyújtott oda, Lázár belefújt, a fiola piros lett. A zsaru ránézett, és azt mondta, ad egy új fiolát, mert látja, tudja és érzi, hogy Lázár igazából nem ivott (még), sajnos, az utóbbi időben van valami baj a fiolákkal... Már a szélfúvástól is pirosak lesznek. Újra fújt, a fiola zöld maradt. Hirtelen az jutott eszébe, hogy a pirosodó rakoncátlan fiolákat el kéne küldenie a kombináthoz. Jó lecke lenne… Ő ugyanis otthagyta emiatt a munkahelyét, de sok volt kollégája, barátja még most is rendületlenül fújja 

a szondát… Hazafelé hajtva eszébe jutott a gyerekkorában tanult versike: „Hogyha piros, menni tilos, hogyha sárga, ne lépj a sárba, s hogyha zöld, akkor mehetsz, tovább forog a Föld”.

Igen, a Föld forgott tovább. 

Nagy László Mihály