Parasztgazdaságok: megmenteni vagy veszni hagyni?
Mostanában egyre gyakrabban hallani még a politikusok szájából is, hogy Romániát a gazdasági válság további hullámaitól csakis a mezőgazdaság mentheti meg.
Mostanában egyre gyakrabban hallani még a politikusok szájából is, hogy Romániát a gazdasági válság további hullámaitól csakis a mezőgazdaság mentheti meg. A szakemberek több mint 20 éve mondják a kormánynak, hogy az ország legnagyobb kincse a föld. Románia az unió országai közé tartozik, százmilliós létszámú lakosságot is el tudna élelmiszerrel tartani, de jelenleg a húszmilliósnak biztosítja azt. Politikusaink csak éppen azt nem ismerik be, hogy mindezért ők a felelősek. A hirtelen meggazdagodás vágyában, a nagy fejetlenségben gyorsan tönkrevertek egy aránylag működőképes szerkezeti formát, amely exportra is tudott termelni.
Még egyetlen kormánynak sem volt megfelelő agrárstratégiája, amely a mezőgazdaságot új alapokra tudta volna helyezni. Senki sem akarta észrevenni, hogy sem a föld, sem a gazdálkodni akarók nem hibásak a helyzetért, csupán az a szerkezeti rendszer, amelybe a taktikázó politika belehajszolta a gazdálkodókat. Az uniós csatlakozástól vártuk a megváltást, de sajnos, az sem hozott nagy változást. Szántóföldjeink egyharmada még mindig parlagon hever, az állatállomány napról napra csökken, az élelem nagy részét importáljuk, a lakosság külföldre vándorol megélhetésért.
Románia elnöki hivatala agrárstratégiai bizottságot hozott létre, amelynek feladata a mezőgazdasági politika és stratégia kidolgozása több évre. Sajnos, e bizottságnak sem érződik a léte. Az uniós pénzek felhasználását is homály fedi. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium nem képes összefogni a szakmai és érdekvédelmi szervezeteket és menedzselni azokat. Nem működik a vidékfejlesztési háló, az uniós pénzek nem a konkrét termelést szolgálják, nagy részüket más célokra pazarolják. Olvastam, hogy megalakult a Romániai Parasztgazdaságok Egyesületének Országos Szövetsége (CATAR), terveiket a sajtónyilvánosság előtt mutatták be. Az alapító tíz egyesület képviselői – köztük az RMGE – azt szeretnék, hogy a haladás nevében ne tűnjenek el a parasztgazdaságok.
Az alapító tagok azt tartják, hogy Románia Európában egyedi abban, hogy az unió legnagyobb vidéki civilizációját őrzi, amely több százezer parasztgazdaságot képvisel, és hagyományt is őriz, nagy szerepet játszik a lakosság foglalkoztatásában. Az elképzeléseikben igazuk is van az alapító tagoknak, hiszen jelenleg a fejlett uniós országokban a lakosság 4-6 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, míg Romániában ez az arány 25-30 százalék.
Az alapító tagok szerint Romániában a nyugati, modern agrármodellek mellett a kis- és törpegazdaságokra is szükség van. Az RMGE, mint az erdélyi magyar gazdatársadalom képviseleti szerve, nagyon is érdekelt a parasztgazdaságok fenntartásában és támogatásában, hiszen a magyarság több mint 45 százaléka vidéken él, és megélhetését is a vidék, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés biztosítja. Más szóval, a dolog szociális probléma is. Azon, hogy a gazdálkodási formákat, minként lehet jövedelmezővé tenni a fennmaradáshoz, és a hagyományokból is valamit megőrizni, bizony van mit elmélkedni.
Nekünk, erdélyi magyaroknak valamikor volt mezőgazdasági kultúránk, szabadon gazdálkodtunk és önrendelkeztünk, de egy bizonyos időre a szabad gazdálkodás megszűnt. Az utóbbi 23 évben pedig azért küzdött a magyar gazda, hogy visszanyerje a szabadságot. Sajnos, a globalizáció útját állja. Napról napra csúszik ki a talaj a lábunk alól. Az öreg gazdák fogynak, az örökösök pedig a földek elidegenítésével éppen önrendelkezésünket adják fel. Igaz, figyelembe kell venni a társadalmi változásokat is. Szerintem a természeti változásokkal is számolni kell, amelyek nem hasonlítanak a 40-50 évvel ezelőtti viszonyokra. Csak a szűkebb pátriámról, Csík és Gyergyó környékéről nyilatkoznék. Ezelőtt 30 évvel 2-3 éves ciklusban váltották egymást a száraz és csapadékosabb időszakok. A 90-es években ezek az időszakok már évente váltakoztak. Az utóbbi években már ugyanabban az évben vannak szárazabb és csapadékosabb hónapok. Kellenek az öntözőberendezések Hargita megyében is ahhoz, hogy a gazdák hasznosan tudjanak termelni. Információim szerint többen is lemondtak a burgonyatermesztésről, mert egyre nehezebb jövedelmezővé tenni. Míg tavaly kb. tízezer hektáron termeltek burgonyát, idén 200-2500 hektárral ültettek kevesebbet! Öntözőberendezéseket csakis összefogással, szövetkezéssel, állami segítséggel lehet létrehozni. Ha a parasztgazdaságok képesek lesznek szövetkezni, lehet túlélés, ez a saját véleményem. Szövetkezni kell a termelésben, az értékesítésben, a beszerzésben, mindez azért, mert ez az uniós pénzek elnyeréséhez szükséges. A mezőgazdaság közjót termel, éppen ezért közérdek, szociális probléma is, közvetlen vagy közvetett módon mindannyiunk életét befolyásolja.
A mezőgazdaság olyan, mint az oxigén, nélküle nincs élet. E gondolatok magyarózdi tartózkodásom alatt születtek, a Malozsa völgyében, ahol az emberek száz évvel ezelőtt is és jelenleg is a mezőgazdaságból élnek.
Horváth András ny. mérnök
