Ősi uradalmak kastélyai, hitbizományi birtokai, ma nyitott kastélymúzeumok (2.)
2012-08-24 13:44:49
- Rózsa Mária
Történelmi visszapillantást kíván, ahogy 1738-ban Keszthely a horvát ősöktől származó Festeticsek birodalma lett, amint Festetics Kristóf (1696-1768) berendezte ezt a birodalmat. Ismeretlen fafaragótól származó egész alakos reliefjét az első teremben láthatjuk.
(Folytatás az augusztus 18-i lapszámunkból))
Történelmi visszapillantást kíván, ahogy 1738-ban Keszthely a horvát ősöktől származó Festeticsek birodalma lett, amint Festetics Kristóf (1696-1768) berendezte ezt a birodalmat. Ismeretlen fafaragótól származó egész alakos reliefjét az első teremben láthatjuk. Barokk asztal és állóóra mellett, díszes palástban, udvari díszben, karcsú termetű, megnyerő arcú férfi. Elődei már az 1600-as években költöztek Horvátországból Magyarországra. A Rákóczi-szabadságharc után ismert a nevük, a várkapitány és várnagy ősök után Pál és fiainak neve. Az említett Kristóf, II. Pál legkisebb fia Sopronban és Nagyszombatban tanul jogtudományt, vármegyei tisztségeket tölt be, a pozsonyi helytartótanács tanácsosa, a hétszemélyes tábla bírája. Mária Terézia a koronázási ünnepségek idején aranysarkantyús lovaggá ütötte. Ezután kezdődik a család későbbi tagjainak, Kristóf fiának, (III.) Pálnak nagyívű feltörése, akit 1772-ben grófi rangra emel Mária Terézia. Láthatjuk a kastélyban mozaik- (2000 márványdarabkából összerakott) képét, és Hubert Maurer festményét, amelyen udvari díszben áll Mária Terézia mellszobra mellett. Gyönyörű a felesége, Bossányi Julianna grófnő. Első leányuk, Julianna Széchenyi Ferenc felesége lesz, ő Széchenyi István édesanyja. A gróf rövidesen a királynő bizalmasává válik, nagy érdeme a Magyar Kamara (az állami pénzügyek kezelésével megbízott kormányszék) önállóságának megvédése. Így váltak magyarrá a Festeticsek a magyar ügyek védelmében. Pál gróf sokat tett Keszthely fejlődéséért, a töröktől visszafoglalt Bánátban visszaállította a történelmi vármegyei beosztást, és visszacsatolta az ország területéhez. A XIX. század elején fia, György a bécsi Therezianumban tanult, németül, franciául és olaszul beszélt, nem sok időt töltött a közpályán, a katonai pályát választotta, a nemesi testőrséghez került, és alezredesként vett részt a törökellenes harcokban. Szép, nemes vonású férfiarca tekint ránk egy korabeli portréról, és megírják róla, hogy a magyar katonaság vezényleti nyelvének szorgalmazása miatt vált kegyvesztetté. II. Lipót az udvar ellenségének tekintette. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, és a továbbiakban egész életét birtoka korszerűsítésére fordította. 1797-ben megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont. Ennek jogutódja a ma is működő Pannon Egyetem Georgikon Kara.
Protestáns gimnáziumot alapított Csurgón, támogatta a kultúrát, az irodalmi életet, megrendezte az első helikoni ünnepséget 1817-ben. A helikoni ünnepek neves résztvevői a magyar irodalom korabeli kiválóságai voltak: Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Pálóczi Horváth Ádám, Dukai Takács Judit, akik műveikből olvastak fel és emlékfát ültettek. A család egy későbbi tagját, Festetics Tasziló herceget magyar díszruhában látjuk Benczúr Gyula festményén (1891). Ő Mary Hamilton angol hercegnővel köt házasságot, és nevét érdemes megjegyezni, mert 1908-ban birtokából 20.000 kataszteri holdat négyezer földműves családnak parcelláz fel. Fia, György herceg 1941-ben halt meg, felesége, Haugwitz Mária grófnő a lengyel menekülteket segíti, és a szövetségesek lelőtt repülőgépeinek tisztjeit menekíti.
Az eredeti kastélyépületen sok változtatás történt az idők folyamán, korának mindenképpen a legszebb épületei közé tartozott. A kastély tizennyolc terme látogatható, beleértve a VII.-et, a legértékesebbet, a könyvtárat. A díszlépcsőház szlavón tölgylambériával burkolt, itt helyezték el a családi arcképcsarnok első képeit; aranyozott rézlámpa – a párizsi Gagneu cég munkája – függ a mennyezetéről. Csodálatos színekben pompázó, selyemtapétás szalonokon haladunk át, a IV. teremben XIV. Lajos francia király asztalosának, Ch. A. Boullnak intarziás berakásával készült szekrény és kandallóóra látható.
A termek (szalonok, lakószobák) eredeti bútorzatát lehetőleg egy stílusirányzat szerint, de régi használatuk figyelembevételével rendezték be. Percekig csodálom a II. teremben a XVIII. századi, felbecsülhetetlen értékű meisseni labdarózsás, madaras porcelánvázákat. A vörös márvány kandalló díszei.
Élő, eleven szépség itt minden, bár hajdan volt korok mestereinek művei, bécsi, párizsi neves cégeknél készült dísztárgyak.
A VII. terem: a könyvtár
Kitűnő forrásom, a remek fényképanyagot tartalmazó, a kastélyt ismertető kiadvány szerint „… ma ez az egyetlen, eredeti formájában fennmaradt főúri magánkönyvtár Magyarországon.” Festetics Kristóf 1763 körül, amint felépítette kastélyát, könyvtárat rendezett és helyezett el benne, amelyet a hitbizomány (fideicomissum) elidegeníthetetlen részévé törvényesített. Ez is lehetővé tette, hogy megmaradhatott napjainkig. Igaz legenda pedig, hogy a második világháborús rombolások idején egy szovjet őrnagy megmentette a könyvtárat azzal, hogy befalaztatta, a kastélyra pedig kiírta: „fertőző betegek”. Ezt az őrnagyot, akit később a város díszpolgárává avatott, Ilja Ilaronovics Sevcsenkónak hívták.
A könyvtár olyan ritkaságokat őriz, mint a Diderot-féle Nagy francia enciklopédia, a hírlaptárban jelentős külföldi folyóiratokat a XVIII., XIX. századból.
Az első kézzel írott katalógus 1765-ből való. A berendezés mintája a weimari udvari könyvtár és a prágai Strahovai Premontrei Főapátság volt, ám tervezője és kivitelezője egy keszthelyi asztalosmester, Kerbl János. Megőrizték a Festetics György által kialakított szakbeosztást és bővítették. A felvilágosodás korában a kibontakozó magyar irodalom mellett a gazdasági és a tudományos irodalmat gyűjtötték, hogy a Georgikon, a mezőgazdasági főiskola tudományos szakkönyvtárat kapjon. Hatalmas európai ügynökhálózat működött közre a könyvtár gyarapításán, a legújabb irodalom behozatalán. Az alapító 15 pontban határozta meg a használat feltételeit. Az emeleti galériába beépített felvonó vitte az olvasót, a kutatót. A könyvek közt sok olyan értékes kiadvány van, amelyből a világon csak egyetlen példányt tartanak számon. A terem ablakmélyedésében Festetics György fehér márvány mellszobra Stróbl Alajos munkája 1883-ból. Úgy érzem, meg kell hajtanom a fejem a csodálatos könyvtár alapítójának szobra előtt.
Tizennyolc termen át jártunk, csodáltunk mindent: empire és magyar barokk bútort, rokokó ebédlőt, biedermeier berendezést. A nemzetközi Helikon fesztivált a XVIII. teremben, a kastély volt aulájában tartják, neves művészek koncertjeit és mesterkurzusait itt rendezik meg.
Pihenés az óramúzeumban
Ez egyben a kastély kávézója, ahol finom fagylaltkülönlegességeket kínálnak, jó kávét ihatunk. Közben ketyegnek az órák, régiek, különböző stílusú keretekben, ingás szerkezetben. Finom hangú az ütésük, de az idő könyörtelen múlására figyelmeztetnek.
A felfedezés öröme fogja el az embert a múzeumok zárt levegőjében. Ez ellentmondásként hangzik, de megtapasztaltam, hogy a kiállított tárgyak közt mindig meglátok valamit, ami csak nekem, csak számomra fontos, az én emlékeimhez kötődik, azokat idézi fel. Ezek az igazi örömök, a valóságos felfedezések, a megállított pillanatok. Itt, ebben a kastélyban láttam meg egy 1861-ben Tordán kiadott könyvet Az almák fejedelme Erdélyből címmel, a pónyikalmáról, amit elfelejtettünk, alig terem már a környéken, pedig zamatos, illatos, tartós. Láttam a vadászmúzeumban itt, Keszthelyen a nagy könyvtáralapító Teleki Sámuel dédunokájának, gróf Teleki Samunak a vadásztrófeáit, könyveit, feljegyzéseit afrikai útjairól. Július van, a marosvécsi Helikon-találkozók mindig ekkor történtek. Keszthelyről volt és van odavezető út a vécsi Helikon-találkozók színhelyére. Ez két szelíd arcot idéz föl: báró Kemény Jánosét és Dsida Jenőét. Dsida versének töredékét mondogatom, idézgetem, bár hangosan kellene mondani, hogy mindenki meghallja:
„S Kemény János…!
A térképen kereszttel
Jelölik majd,
Hol áll a vécsi vár
S tanítják, itt volt az erdélyi Keszthely
S fényt vetett egy elborult, sivár világba
(Kérlek, János, ne neheztelj,
ha ideírom, amit egy szikár
vén székely mondott rád a faluvégen:
„Báró ugyan, de abbahagyta régen.”)
Keszthely, 2012. július
