Örkény István nyomában Voronyezsben

Voronyezsben már másképp gondolnak a magyarokra – számolt be élményeiről Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény István özvegye, aki egy kisebb magyar kulturális küldöttséggel járt a Don-kanyarnál, alig egy héttel a doni áttörés 70. évfordulóját követően.

A rudkinói temető és emlékművei

Voronyezsben már másképp gondolnak a magyarokra – számolt be élményeiről Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény István özvegye, aki egy kisebb magyar kulturális küldöttséggel járt a Don-kanyarnál, alig egy héttel a doni áttörés 70. évfordulóját követően.

Az Örkény napjai című kétnapos (január 18-19.) voronyezsi program során – amely a Moszkvai Magyar Kulturális Központ támogatásával jött létre, és amelyen közönségtalálkozó, szakmai eszmecsere és színházi előadás is szerepelt – a küldöttség felkereste Örkény István Don-kanyari hányattatásainak helyszínét és lerótta kegyeletét a rudkinói magyar katonai temetőben, valamint az orosz háborús emlékműnél is az 1943. január 13-i doni áttörésben és azt követően elesettek előtt.

Örkénynek mindenütt vannak tisztelői, így Voronyezsben is – mondta az MTI-nek az irodalmi-történelmi útról beszámoló Tatyjana Voronkina, a magyar író alkotásait orosz nyelvre átültető, Örkény oroszországi emlékeit ápoló műfordító. Dmitrij Gyjakov író, újságíró, kiadó egy évvel ezelőtt fordult hozzá azzal a javaslattal, hogy nagy igény volna Örkény István, a zseniális magyar klasszikus Voronyezs című drámájának kiadására.

Tavaly a nyár elején meg is jelent a mű, amelyet a Voronyezsszkij Tyelegraf című irodalmi újság 2012. decemberi, Örkény István munkásságát is méltató számában az elmúlt év öt legsikeresebb kiadványa között említenek. Ami pedig számunkra a legértékesebb hír, hogy ma Voronyezs nagyjai között tartják számon Örkény Istvánt – említette büszkén Voronkina.

Radnóti Zsuzsa, az író özvegye nagy várakozásokkal indult ennek az útnak, de mint a több száz kilométeres utazásról vasárnap késő este megérkezve elmondta, sokkal megrázóbb és jóval sok-oldalúbb volt az élmény, mint amilyenre számított.

Megrázó időutazásban volt része. Azon az úton járt, amelyen Örkény István és társai hetven évvel ezelőtt a 2. Magyar Hadsereg előőrseként mint munkaszolgálatosok haladtak. Ott is járt, ahol a katonák, munkaszolgálatosok a lövészárkokban várták szorongva a szörnyű támadást, mert valószínűleg sejtették, hogy azt nem tudják kivédeni.

Örkény életműve is lepergett özvegye előtt. A háborúban és a hadifogságban született a Lágerek népe, a Voronyezs című dráma, novellák sora, majd egész élete során újra és újra visszatért ehhez a témához. „Döbbenetes, hogy Örkény túlélte, és mennyit profitált ebből az élet, én, a világ és az irodalom” – fogalmazott az író özvegye.

Radnóti Zsuzsa az utazás egyik csúcspontjaként számolt be a Don-kanyar fölötti dombságon kialakított rudkinói katonai temetőben tett látogatásról. „A sors és Isten kegyelmének köszönhetően ő (Örkény István) nem ott fekszik, ahol több mint 17 ezer magyar katona neve van felírva, és ahol ennél sokkal több, a harcokban elesett, és a kegyetlen körülmények közepette elhunyt ember maradványát őrzik. Megrendítő élmény volt a domboldalon kialakított sírkert és emlékhely, amelyet nagyon szépen gondoznak és a hozzá tartozó emlékmű is gyönyörű” – számolt be az író özvegye.