Hétköznapi történet
S ok ezer világ él együtt a marosvásárhelyi Arató utca 6. szám alatt, valós és fantázia szülte történetek jótékony félhomályában. Aki a kapuban olvasható „Könyvek ingyen elvihetők” felirat csábítására a szűk térbe belép, úgy hagyja maga mögött a külvilágot, mint régivágású, illemtudó vendégek előszobában a lábbelit. Nem is lenne itt helye egy maroknyi utcazajnak, kabátzsebből kilógó sietségnek sem, az óriáskönyvespolcok lakói és a polcok között „nőtt” könyvösvények egymáshoz simuló időtlenségét ugyanis nem szabad és nem is lehet megzavarni. A különböző életkorú – harminc-, negyven-, ötvenéves, netán évszázados vagy a „matuzsálemek” között éppenséggel még fiatalnak számító – kötetek szabadok a mai világ eseményeitől, egymásra, egymásba zsúfolódva tagadják a távolságtartás parancsát és mindazt, amitől sokszor olyan erőtlennek, színét és ízét vesztettnek érezzük a hétköz- és ünnepnapokat.
A Góbé Antikváriumként ismert könyvesbolt tulajdonosa, Molnár József kicsit olyan, mint a körülötte lélegző megannyi kiadvány: titokzatos, gazdag tudásával kicsit sem hivalkodó. Röviden válaszol kérdéseimre, szavai csendesek, lényegretörőek. Csak néha csillan a szemében játékos fény, ha pártfogoltjairól, a sokat megélt, értékes könyvekről mondhat valami személyeset.
– 1963-ban születtem itt, ebben a városban. A szüleim mindig rengeteget olvastak, a könyvek szeretetében neveltek minket is a húgommal. Így gyerekként én is faltam az ifjúsági regényeket.
– Emlékszik valamilyen meghatározó olvasmányélményre abból az időből? – szólok közbe.
– Mindig fel akartam szabadítani az indiánokat – mosolyodik el a könyvhegyek ura. – Aztán rájöttem, hogy mi sem vagyunk szabadok.
Molnár József útja az iskolapadból a kolozsvári egyetem biológia szakára vezetett. Tanulmányai befejeztével rövid ideig tanárként dolgozott.
– A marosvásárhelyi 4-es számú, a mai Európa Általános Iskolában és Jedden is oktattam biológiát. Akkoriban még gyengébben fizették a pedagógusokat, mint bármikor az elkövetkező időszakokban. A rendszerváltás után kiléptem a tanügyből, és a magánszférában próbáltam szerencsét. Sok mindennel foglalkoztam, mint mindenki azokban az években. A könyvesbolt gondolata a későbbiekben fogalmazódott meg bennem. 2009-ben nyitottam meg a Góbé Antikváriumot. A 19. század végétől hosszú vita folyt arról, hogy csak a kizárólag használt könyveket értékesítő vállalkozások számítanak-e antikváriumnak, így én inkább vegyesboltnak mondanám a könyvkereskedésemet.
– Mennyi kötet van itt? – jártatom körbe sokadjára a tekintetemet.
– Mintegy 30 ezer. Régebb másfélszer több volt.
– Hogy sikerült ennyit összegyűjteni? – kíváncsiskodom tovább.
– Annak idején meghirdettem, hogy veszek át könyveket, és az emberek elkezdtek jönni a megunt, kidobásra ítélt kötetekkel. Vásárhely sajátos helyzetben van a könyvek terén. Sok olyan idős ember élt, él itt, aki hatalmas könyvtárat alakított ki az otthonában a rendszerváltás előtti időszakban, amikor az olvasás szinte az egyetlen szórakozásnak számított. Az utódok sokszor nem tudnak mit kezdeni ezzel az örökséggel, így bőven volt és bizonyára ma is van menteni való, értékes könyv. Persze, a könyvkiadás aranykorának is számító 70-es, 80-as években számos, nagy példányszámban forgalmazott kötet is született, amelyeknek nincs könyvészeti értéke. Az igazán sokat érő könyveket fel kell kutatni. A magyar könyvészetben az 1711 előtti kiadványok számítanak régieknek, ugyanakkor egy-egy ismert szépirodalmi műnél az első kiadásoknak és a dedikált példányoknak is megvan az értéke.
– Önnek vannak ilyen különlegességei?
– Például a Micimackó első kiadása a szerző dedikálásával – ragyog fel beszélgetőtársam arca. – Vagy a Damjanich özvegyének ajánlott kötet.
– Mint minden „könyves embernek”, bizonyára önnek is vannak kedvenc írói – kockáztatok meg egy személyesebb kérdést.
– Márquezt nagyon szeretem. És Jókait is – mondja lélegzetvételnyi csend után a könyvesbolt tulajdonosa. – A mostani, divatos kiadványok viszont nem érdekelnek.
– Kukucsi, jó napot! – lép be a pár lépésnyi könyvbirodalomba egy derűs hangú hölgy. Otthonos mozdulataiból látszik, hogy nem először jár itt. Latin szótárt keres.
– Román–latin van. 7 lej – világosítja fel József. A hölgy távozása után továbbfűzöm a kérdések sorát. Arról faggatom, van-e olyan kötete, amitől nem válna meg szívesen, és az is érdekel, tudja-e mennyi könyvet olvasott el eddigi életében. Beszélgetőtársam az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványait említi kedvencként.
– Száz élet nem elég ahhoz, hogy mindent elolvassak, amit szeretnék – válaszolja a kérdésem második felére. Aztán régi marosvásárhelyi könyvgyűjtőkre terelődik a szó. A legidősebbjüket, Sárosi bácsit személyesen ismerte, nemrég hunyt el – mondja a könyvesboltos. Adja magát az újabb kérdés:
– A fiatalabb korosztályban vannak gyűjtők?
– Kevesen, de vannak. Egyeseket az első kiadások vagy a dedikált példányok érdekelnek, másokat az útleírások vagy a művészeti albumok.
– Akkor visszatérő vásárlókban sincs hiány – vonom le a következtetést.
– A törzsvásárlók közé tartozik többek között egy 80 éves néni és egy kislány, aki, amikor először itt járt, még olvasni sem tudott – meséli József. Beszélgetőtársam az elmúlt években, évtizedekben több könyves rendezvényt szervezett, némelyikről lapunkban is hírt adtunk. Ilyenek voltak a Mureş Mall bevásárlóközpontban tartott könyvvásárok, a könyvritkaságok cseréje és az olcsó könyvek vására. A tervek között egy könyvklub is szerepelt, de ezt végül nem sikerült megvalósítani.
– A város román lakosait szerettem volna megismertetni a magyar írókkal. Erre azonban nem ért még meg az idő. Fiatalabb éveimben a román anyanyelvű vásárhelyiek folyékonyan beszéltek magyarul. Ma már más a helyzet – jegyzi meg József. Végül a találkozás indítóokára, a bolt kapujában hirdetett ingyenkönyvekre terelődik a szó.
– A bejáratnál van egy könyvespolc, azt naponta feltöltöm különféle műfajú és tematikájú kötetekkel, szépirodalommal, orvosi, matematikai és egyéb szakkönyvekkel, idegen nyelvű kiadványokkal. Ezekért a kötetekért nem kell fizetni, és mindig el is fogynak. Abból, ami idebent van, a földön lévő kiadványok egy lejért vihetők el. A többi könyv átlagára 5 lej. Az értékesebb szakkönyveké viszont pár száz lejnél is kezdődhet – világosít fel a könyvek birtokosa. Beszélgetésünk alatt arra is fény derül, hogy Józsefnek egészségi okok miatt szándékában áll lassan felszámolni az írott szó kincses szigetét. Ezért is örül minden olvasni szerető látogatónak. Hétköznaponként délelőtt 10 órától 11-ig, majd délután 4-től este 7-ig, szombaton 10 órától 11-ig áll nyitva a bolt ajtaja, ahol megpihen és ajándékká változik az idő.
