Oktasd az oktondit!
2025-04-07 15:00:00
- Kuszálik Péter
Oké, de mi és mennyi töltessék a fejébe? Azért fogalmaztam ilyen huncut módon, mert még az is kérdéses, hogy ki tanítsa a gyermekeket: a rokonai vagy az oskola. Kénytelen-kelletlen megint visszatértem az oktatás gondjaira, mert a minap érdekes cikk jelent meg. (Magánóra: divat… Népújság, márc. 27.). Nemrég két cikket is írtam az oktatásról (febr. 18. és 25.), annak okán, hogy a tanügyminiszter „konzultációs karavánt” indított az oktatási reformok és a kerettanterv mineműsége ügyében. Azóta csend: most emésztik a dolgokat, májusban lesz válasz. (Biztatónak tartom, hogy nálunk még van tanügyminisztérium, az újvilágban beszántották és sóval szórták be a helyét.) Korábban erélyesen megdorgáltam az új módszereket, ellenkezést nem tűrő hangon közöltem az érdekeltekkel: „Ha a diáksereg harmada vagy fele megugatja a négy számtani alapműveletet, az az 1990 óta bekövetkezett »modernizációs« folyamatok egyenes következménye. Világos?” (Febr. 18.) Hiába mondtam, mert nem hallgatnak rám.
Nézzük csak, mit írtak az említett cikkben. A cikkíró sok adatot vesz át a Mentsétek Meg a Gyermekeket (MMGy) szervezet felméréséből, amelyből az derül ki, hogy a családok egyre többet költenek a gyermekeik oktatására. Évenként s tanulóként 10 ezres összegről esik szó, ez havi ezer (plusz ingyen vakáció). Sok ez vagy kevés? Attól függ, hogy mennyiből gazdálkodnak a családok. Kb. harminc évvel ezelőtt írtam le (a mostani negyvenesek egy része azért nyafog, mert nem olvasta el annak idején a receptet): „olyasmit gyűjtsünk, amit nem vehetnek el tőlünk – szellemi tőkét. Az ráadásul szépen kamatozik. Imre bácsi mondja, kedvenc újságárusom: »csak a gyermekeim oktatásába fektetek pénzt.« Neki van igaza.” Merthogy: az oktatás nem költség, hanem ráfordítás!
Úgy vélem, hogy az összeg nagysága csak azoknak jelent problémát, akik anyagi gondokkal küzdenek. Az MMGy arra a következtetésre jutott, hogy „a hátrányos helyzetű környezetből érkező gyerekeket diszkrimináció(!) éri ezen a területen”. Nem jut magántanárra? Akkor „ingyen” fogja megtanulni az anyagot. Tessék újraolvasni Nyilas Misi történetét. (Segítsek? Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig.) Diszkrimináció? Ne túlozzunk! A kommunista diszkrimináció eléggé bele tudott szólni a tanulási jogokba, ám Tőkés István ref. lelkésznek (tőről metszett osztályellenség!) mind a nyolc gyermeke egyetemet végzett az átkos rendszerben.
Nem tudom, hogy az MMGy még milyen veszélyektől próbálja megmenteni a gyermekeket, de – úgy érzem – ez a próbálkozása nem volt sikeres. Tudtommal az állami oktatás (bizonyos szintig?) ingyenes és kötelező. A hozzávalók egy részét az állam biztosítja. De nem ad hajlamot, tehetséget, sem alapokat (pl. „gyerekszobát” = cei 7 ani de acasă); a „nyersanyagot” az utcáról verbuválják. Csak azt garantálják, hogy a tantermekben télen nem fagy meg a víz, de azt nem vállalják, hogy minden csemetéből tudóst neveljenek. Kettőn áll a vásár. Ha a suli nincs a magaslaton (és nincs), akkor a család, szülők, rokonok is be kell pótoljanak valamit: időt, fáradozást, munkát, pénzt. Akinek van rá pénze / lehetősége / igénye, az tanárt fogad a csemete mellé, akinek nincs, az másképp oldja meg. Hahó, 1990 óta új világot élünk! Még nem sikerült megszokni az „egyén felelősségét”?
Attila bácsi is elolvasta a cikket, ő – többek között – az egyik szülő mondását emelte ki: „Magánórák nélkül is lehet sikeresen vizsgázni”. A módszer: rend és módszeres munka, figyelem és fegyelem. Minden eset (de a megoldás is) egyedi. Az 1990 óta beállt tanügyi módosítások miatt az oktatás színvonala sokat gyengült, ez fixum. Szerintem a javulásnak semmi esélye (ezt a tavalyi cikkeimben próbáltam megértetni: az oktatásnak bevált módszerei vannak, az eszement újításoknak nincs helyük; pl. senki sem tanult meg úgy egy nyelvet, hogy alvás közben fülhallgatót tett a fejére). A gyermekeket kímélni kell ugyan, de a terhelés fokozatos növelésével föl kell készíteni őket a nagyobb feladatokra. Példával is szolgálhatok. Az orvosira úgy lehet bejutni, hogy az ember könyv nélkül megtanul ötszáz kérdést (vagy anatómiából, vagy szerves kémiából) és a rá adható négy-öt válasz közül a helyeset. A felvételin az ötszázból kiválasztanak százat, kinyomtatják, és a pacák kezébe adják. Ő beikszeli a helyesnek tartott válaszokat. Ha 96–100 helyes válasza van, akkor bejut, ha nem, akkor: „jövőre veled ugyanitt”. Ilyen kérdések vannak: „Szerves magnéziumvegyületek addícionálnak ketonokra, majd az addíciós termékek hidrolízise során keletkezik: a) primer alkohol, b) szekunder alkohol, c) tercier alkohol, d) aldolok, e) ketonok.” Ebből csak egy válasz helyes. Ha bejutottál, akkor a felvételi tesztgyűjteményt eldobhatod, a fejedből pedig (primer alkoholok segítségével) kitörlöd azt az analóg tudást, amire a továbbiakban már nincs szükséged. Utána következik hat plusz öt év biflázás. A tudásért meg kell szenvedni.
Másokat is foglalkoztat az oktatás kérdése. Az MMGy mellé bejelentkezett egy fővárosi bácsi is. Gabriel Toncean röplapját a postaládámban találtam meg. Azért gyűjt aláírásokat a sportügyi főmufti, hogy az iskolai tanrendbe vegyék föl a „táplálkozástudományi nevelés” nevű tantárgyat is. Az ok, amire hivatkozik: hazánkban komoly gondot jelent az iskolások túlsúlya. Nem elég a digitalizáció, modernizáció, most a koffer mérete is gondot okoz. Az okot ismerjük, Szent Pál mondotta: „mindent szabad nekem, de nem minden használ”, pl. a zabálás kimondottan ártalmas. A legjobb fogyókúra: „edd a felét!” Még két ötlet: a kölyköt ne autóval vigyék suliba, hanem gyalogoljon: oda-vissza (sepsiszentgyörgyi példa: „lábbuszozás”). És mozogjon sokat. A legolcsóbb sport: a tollaslabda. Nem kell hozzá sem műjég, sem bazin.
