Milyen esélyei vannak a kortárs ökológiai gondolkodásnak? Vajon ütött-e már az óránk, vagy még nem késő visszafordítani az ember színrelépésével beindult pusztulási folyamatot?
Milyen esélyei vannak a kortárs ökológiai gondolkodásnak? Vajon ütött-e már az óránk, vagy még nem késő visszafordítani az ember színrelépésével beindult pusztulási folyamatot? A lapszám a kortárs ökofilozófiai irányzatok főbb felvetéseit járja körül. A benne közölt tanulmányok, esszék számot vetnek a fenyegető vég víziójával, amely Földünket a természeti erőforrások ember általi, féktelen kizsákmányolása miatt fenyegeti. Emellett a létezők egyenjogúságát és egymásrautaltságát hangsúlyozzák ezek a szövegek. A belőlük kirajzolódó álláspont szerint az élővilágban fellelhető valamennyi létforma egyaránt jogosult a fennmaradásra és a megőrzésre, függetlenül az ember számára való hasznosságától – akár abban az esetben is, ha bolygónk élővilágának órái meg lennének számlálva. A tartalomból: Kiss Lajos András: Változatok a humánökológiára – érvek és ellenérvek, Kicsák Lóránt: Embertelen természet – természetes ember, Szűcs Kinga: Amit a növényektől tanulhatunk – a növényi létforma és tapasztalati világunk, Marosán Bence Péter: Marxizmus és ökológia. Lehetséges kapcsolódási pontok a marxi elmélet és a mélyökológia között, Kapelner Zsolt: A végidők. Klímaváltozás és világtörténelem. A lapszámot Szilágyi Varga Zoltán grafikái illusztrálják.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
