Öt pavilonban 250 ápolt marad

Egyedi struktúrát dolgozott ki a marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ

A tavaly napvilágot látott 69-es sürgősségi kormányrendelet sok fejtörést okoz a megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóságnak, valamint az alárendeltségébe tartozó neuropszichiátriai rehabilitációs központoknak,  köztük a marosvécsinek,  ahol közel 300 sérült, kezelésre és felügyeletre szoruló személyt ápolnak. A kormányrendelet legdrasztikusabb előírása szerint az intézmény ellátottainak létszámát  ötvenre kellene csökkenteni. Mi az átszervezés járható útja? – kérdeztük dr. Pokorny Lászlót, a marosvécsi  intézmény igazgatóját. 

– Vissza kell nyúlni a 2007-2013-as időszakhoz, amikor országos viszonylatban a hasonló profilú intézmények nagy része reformidőszakot élt át. Többnyire uniós pályázatok révén valósult meg az átalakítás. Marosvécsen öt új pavilont építettünk ebben az időben. Ennek köszönhetően tudtunk kiköltözni, s az örökösök birtokba vehették a Kemény-kastélyt. Most, öt év után a Castellum Alapítvány képviselői megállapították, hogy Erdély legjobb állapotban lévő kastélya a vécsi. Miután két éven át magyarázkodnunk kellett, miután az örökösök a közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseiből az derült ki, hogy személy szerint én államosítottam a kastélyt. Ez az álláspont igaztalan és méltatlan volt. Viszont ha Ördög Ferenc polgármesterrel ketten nem tesszük meg kellő intézkedéseket, lehet, hogy a kastélynak  más sorsa lett volna. S ezzel bezárom a zárójelet.

– Visszatérve a  központ  helyzetére, mi a teendő a 69-es sürgősségi kormányrendelet értelmében?   

– Tudni kell, hogy öt pavilont építettünk, országos szinten is elöl jártunk, s nemcsak az infrastruktúra szempontjából, hanem azzal is, ahogy tartalommal töltöttük meg az itt folyó munkát. A személyzet nagy része kiváló szakember. Nemzetközi elismerésünk is van, s bizonyítható, hogy Kelet-Európában a legjobb intézmények között tartanak számon. Ezek után tavaly megjelent a „szerencsétlen” 69-es sürgősségi kormányrendelet, amelynek értelmében a már  reformált intézeteket is 2021-ig újra kell szervezni, oly módon, hogy legtöbb 50 beteg maradjon egy intézetben.

– Az intézet egy projektet dolgozott ki; mire vonatkozik ez? 

– A  projektünk ötödik változatát fogadták el.  A szakmabeliek  csodálkoznak, hogy a minisztérium fogyatékosok ügyeivel foglalkozó államtitkársága hogyan egyezett bele.  Tehát 300-as beteglétszámmal indultunk, s hogy a maximális komfortot biztosítsuk, 250-re kell csökkenteni a gondozottak számát. Erre az lehet a megoldás, hogy a betegek egy részét  visszaküldjük a családba, más intézetbe utaljuk, vagy védett otthonokban helyezzük el, amire egyelőre nincs lehetőség. A jövő évet 285 gondozottal kezdjük. Tehát alaposan „belefogtunk” a létszámcsökkentésbe. Ez óriási nehézséget jelent. Védett otthonok létesítésére is gondolunk, azonban ha nincs a község területén egy olyan épület, amit átadnak a megyei tanácsnak, s amit át lehet alakítani nappali központtá, akkor nem lehet védett otthonokat építeni.  Magyarón, amely Marosvéccsel szomszédos, valószínűleg sikerrel járunk, hiszen a polgármesterrel már  tárgyaltunk. Itt egy nappali központot és három védett otthont képzelünk el. Azt a 35 gondozott, akiket Marosvécsről át kell helyezni, itt találna otthonra. Azonban egyelőre semmilyen segítséget nem kaptunk Bukaresttől. Jobb helyeken 30 év alatt szervezték át a neuropszichiátriai rehabilitációs  hálózatot, nálunk két év alatt akarják megoldani. Fél tucat nyugat-európai országban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, a Benelux államokban 250-300, sőt még 300-as létszámon felüli intézetek is működnek.

– Az önök által elképzelt projekt mennyiben módosítja az alkalmazotti struktúrát?  

– Hogy megmentsük, amit 25 éve  felépítettünk, hogy ne hagyjuk szétzilálni az intézetet, kitaláltunk egy egyedülálló struktúrát. A lényeg az, hogy a betegek megfelelő ellátásban részesüljenek, s a személyzet is megmaradjon: lesz egy körülbelül 20 személyből álló  központi vezető struktúra, amely az adminisztratív vezetőséget és a szakmai vezetőséget tömöríti, a többi, több mint 200 alkalmazott a betegek arányában oszlik meg az öt pavilon között. S ezzel nem ziláljuk szét a meglévő struktúrát. Ezt a programot nemcsak hogy jóváhagyták, hanem modellnek is tekintik a minisztériumban. Tekintettel arra, hogy Maros megyében öt intézményt kell „átrázni”, mindeniknek továbbítottuk a modellt, s a szakembereket bármikor fogadjuk, hogy bemutassuk az intézetünket – fogalmazott dr. Pokorny László, a marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ igazgatója.