Csütörtöki kimenő
Tegnap este barátommal együtt kétévi megfeszített munkával visszavettünk egy szakaszt Marosvásárhely történetéből. Látszólag kicsiny az idősáv, mindössze öt év. Ronda öt év, mondhatom. 1931 és 1935 közötti történésekről adtunk számot korabeli sajtóértesülések alapján. Tömörítve, rövidítve.
Feltételeztük, hogy az újságírók az igazat írják, nem csak a valódit. Feltételezve, hogy az események megtörténtek, és nem kitaláció volt egyik-másik mozzanat, moccanat. Ismeretlen korszak, pedig a tegnapig még itt éltek körünkben túlélő tanúi. Meséltek is róla, de a szubjektív emlékeikben sem szépült meg a gazdasági krízis hizlalta nyomor, a munkanélküliség, a létbizonytalanság, a nyelvvizsgák, csődök és kényszeregyezségek, a gyárbezárások és rendőnylehúzások korszaka. Létbizonytalanság markolászta szívét-lelkét a kor emberének. A feltörekvő, kikövéredett állami gyűlölet éveiben.
E röpke öt év alatt hat polgármester ült a tornyos városházán, kikből három ügyvéd, ill. ügyész volt, egy orvos és egy zeneszerző, illetve egy tanár. Politikai orientációjukat illetően volt parasztpárti, Iorga-féle keresztény-nemzeti és liberális, amely aztán négy évig tartott, túlnyúlva korszakhatárunkon.
A határok be voltak zárva – apropó...
A városban alig épült valami, de már készen állott a görögkeleti és görögkatolikus székesegyház a város központjában mint az uralomváltás szimbólumai. Felépült a román tanoncotthon, és sikerült végre bevezetni a földgázt. Egyelőre csak néhány üzemben (cukorgyár, Bürger-féle sörgyár, kőolajfinomító, Foresta). Akadozott a vízellátás, pocsék volt a közvilágítás, szemétszállítási gondokkal küzdött a polgár.
Nem volt építési kedv, és nem volt építkezés, pénz a befektetéshez. A gyárak alig füstöltek. A tisztább levegő ellenére nem nyilvánították városunkat üdülőkörzetté. Bár legjobb kórháza a Köteles utcai szanatórium volt, és a Szentgyörgy utcai kórház még bírta valahogy a betegek ostromát, már álltak félig abbahagyottan az új állami kórház falai, ahová majd csak 1940-ben költöznek be az első betegek.
Az emberek fáznak. Tűzifa pedig leginkább Szovátáról jött, évről évre drágábban, mert a gázbevezetés az egyéni fogyasztókhoz drága, komplikált a számlázás, a szolgáltató nem állítja helyre a gázvezetékek lefektetése nyomán felszaggatott burkolatot. Bukdácsol a város.
Öt év alatt öt prefektust küld a kormány. Folyton eldöntik, hogy megépítik az új megyeházát, lassan indul meg a konkrét tervezés, és még 1940-re sem készül el az Albina (azelőtt Deák Ferenc) téren a bukarestiek által tervezett – stílusában idegen – megyeháza.
Kormányból több van, mint munkanélküli-segélyből, politikai csoportosulásokból rengeteg. De még több civil szervezet áll föl és bukik el. Bankok is jelentenek csődöt. Belerokkannak a konverziós törvény következményeibe. A lakosság kivándorol, beköltözik faluról, megostromolja az iskolát, rengeteg szegény gyermek marad ki a perifériákról az iskolaprogramból. Jelentős a fiatalkorú analfabetizmus.
Prostitúció, betegségek, bűnözés, alkoholizmus, gyakori csapszékalapítás, botrány, baleset, perektől hemzseg a törvényszék, fellebbeznek, pert újítanak, jelentős a feljelentők száma és munkája, vád- és védőbeszédek sikkasztók felett, mellett, csalások és lopások, napi betörőkrónika, újságírók ellen sajtópereket kezdeményeznek a megbántott, leleplezett hatóságok. Van osztályharc és van nemzetiségi küzdelem. De egymás mellett él kb. 38 ezer ember, magyar és román, magyar zsidó és örmény magyar, ébredező német és elmagyarosodott sváb, tengődő-seftelő roma, idevetődött egzotikus török árus; református, katolikus, ortodox és unitus, lutheránus, zsidó és szektákba szakadt keresők, ateisták és rajongók. Vannak híres szélhámosok, nyugdíjért könyörgő nyugállományúak, katonák, zeneszerzők, zenészek, költők, írók, jó tollú újdondászok, embervédők és fasiszták, színházi truppok és színészek, gyárosok és munkások, bírák, ügyészek, orvosok, ápolók, temetkezési vállalkozók, mesteremberek, konkurenciaharc és piaci rendtartás, áremelkedések; hús- és kenyérdiktatúrát vezetnek a hentesek és a pékek, a malmosok és a lisztkereskedők; aggmenházi ápoltak rongyokban, gyakori a ruhalopás, rossz téglagyárak, kitoloncolásra váró koldusok, titkosrendőrök, besúgók, rendőrök, csendőrök, politikai perek, szociáldemokraták és kommunisták. Földalatt, föld felett. Flekken és vargabéles. Cigányzene. Olcsó bor. Városi parasztok és szorgalmas kisiparosok a tönkremenés biztos ígéretével. Adók és főleg kíméletlen adóvégrehajtók, akik az utolsó párnát is elviszik a város feje alól. Vannak gazdagodók, akik a törvény felett állnak. A legnagyobb hatalom az adóhivatal, és az adók legalább százféle alakban acsarognak a polgárra. Cionisták hazát ígérnek. Magyarpártiak magyarvédelmet, papok és kommunisták mennyországot, törvényszék rendet, a korcsmák mámort, a románok tiszta román várost. Csak valahogy a jövő nem akar kibontakozni.
