2022. december 5., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A kastély árnyékából reflektorfénybe

 A marosvécsi Kemény János Általános Iskola hat diákja magyartanárnőjük – Zsigmond-Székely Edit – vezetésével jelentkezett az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű vetélkedőre. Örökbe fogadták a marosvécsi református templomot. 





 Hogy is történt mindez? Röviden összefoglalom. 

 Pataki Levente tiszteletes úrnak átküldtem a felhívást, és megkérdeztem, mi a véleménye? Fogadjuk-e örökbe a templomot? Válasza egyértelmű volt: Igen! Miért vállalta, tiszteletes úr, ezt a feladatot? 

Pataki Levente: Marosvécs örök-űre beírta magát az erdélyi irodalomtörténetbe. A népszerű Kemény-kastély mellett van egy másik épített örökségünk is, ami korántsem kapott eddig akkora hangsúlyt, amilyent megérdemelne, szó szerint bekerült a kastély árnyékába, pedig a barokk építészet ékszerdobozát tudhatjuk magunkénak, ahogy Guttmann Szabolcs építész fogalmaz.

 A Marosvécsi Templomos Lovagok kicsi, de annál lelkesebb csapata most erre a nemes feladatra vállalkozik, hogy kiemelje a templomot a kastély árnyékából, és reflektorfénybe állítsa. Örvend a nagyszerű lehetőségnek, hogy egyik értékes erdélyi örökségünk őre lehet. Tartsanak velünk, és ismerjék meg – egyelőre csak nagyvonalakban – az általunk választott műemléket!

 A marosvécsi kastélytól alig pár száz méterre a dombon egy kicsi, fehér, puritán, torony nélküli templom áll. Az idelátogatók zöme a Kemény-kastélyért, a Helikon-asztalért vagy éppen Wass Albert sírjáért érkezik településünkre, szinte észre sem veszi a kívülről nem sokat ígérő templomot. Pedig felejthetetlen élménnyel kecsegteti ez a hajlék mindazokat, akik kíváncsiak a Kemény bárók által épített templomra.

 A tiszteletes úrral való egyeztetés után a feladatra jelentkező diákokat kérdeztem arról, hogy mi motiválta őket a versenyre való jelentkezésre? Íme a válaszuk:

Majláth Stefánia: Szeretem falunk kis templomát. A templom nagyon híres, Marosvécs ékköve, és erkölcsi kötelességemnek éreztem elvállalni ezt a megbízatást.

Totpál Hunor: Vallásórán többször hallottam a marosvécsi református templomról, arról is, hogy műemlékké nyilvánították, és elgondolkodtam, milyen keveset tudok róla. Ez a verseny nagy lehetőség arra, hogy pótoljam ezt a hiányt. Örülök, hogy a csapat tagja lehetek.





Szakács Krisztián: A kiskonfirmálásra készülve a lelkészünk mesélt egy alkalommal a templom történetéről. Most úgy érzem, itt az alkalom, hogy közelebbről megismerjem a templom építéséről, berendezéséről a fontos tudnivalókat.

Takács Henrietta: Nemrég költöztünk Gyulakutáról Disznajóra, így nem sokat tudok a vécsi templom történetéről; katolikus vagyok, ritkán szoktam református templomba menni. Nagyon szeretem a csapatmunkát, a közösséget, ezért szívesen vállaltam ezt a kihívást. 

Zsigmond Dóra: A vécsi református templom ismeretlen számomra, mivel Disznajón, a szomszéd faluban élek a családommal, de a marosvécsi iskolában tanulok. A verseny felkeltette az érdeklődésemet, és az a célom, hogy minél jobban megismerjem a templom múltját és jelenét. 

Nagy Attila: Én sem ismerem ennek a falunak a templomát, nem volt alkalmam eddig meglátogatni. Mivel szeretem a versenyszellemet, elvállaltam ezt a feladatot. Tudom, nagy kihívás, de öröm is számomra, hogy a csapathoz tartozom, és igyekszem legjobb tudásommal segíteni társaimat.

 A tiszteletes úr már az első megbeszéléskor felvetette az ötletet, hogy nézzük meg a templomot, lássuk, mit fogadtunk örökbe. Lelkesen vonultunk fel a hegyre. 

 A bemutatás mindenkit elkápráztatott. Gyerekek, mi győzött meg, hogy szívvel-lélekkel fogjatok hozzá a kutatáshoz?

Krisztián: Engem a templom falán levő címerek érdekelnek, amelyek a Kemény család jelenlétét jelzik, hiszen ők építtették a templomot.

Huni: A szentélyben található kripta keltette fel a figyelmemet; kíváncsi vagyok, kiket rejtenek az érckoporsók. Érdekes lesz kideríteni.

Dóra: A bemutatás közben a tiszteletes úr közel hívott a szószékhez, és elolvasta a szószékfeljárón levő feliratot. Olyan őszinte érzelmek tárulnak fel, amelyek mélységesen lenyűgözik az olvasót. Szeretnék többet megtudni Dámvad és Sirén kapcsolatáról. Kik ők?

Heni: Kíváncsian hallgattam Dámvad és Sirén történetét, és azon gondolkodtam, mi lesz a férj sorsa a feleség halála után? Nem kellett sokat törnöm a fejem, mert a karzatmellvéden található felirat megválaszolta a kérdésem. De mi történt valójában? Azt kell kiderítenem.

Attila: Engem az orgona szépsége kápráztatott el, és róla meg az építőmesteréről szeretnék minél többet megtudni.

Stefi: A szószéken található bibliai idézetek és motívumok ragadták meg a figyelmem; azt szeretném megtudni, hogy ki és miből építtette, valamint mit jelentenek azok a különleges motívumok. 

 Az örökbe fogadó csapat neve: Marosvécsi Templomos Lovagok. Miért választottuk ezt a csapatnevet? Az egykori templomos lovagrend a Szentföldön alakult meg nyolc vagy kilenc keresztes lovag elhatározásával, azzal a szándékkal, hogy életük árán is megvédjék a szentföldi zarándokokat. Számunkra szülőföldünk a szentföld, szűkebb értelemben a Felső-Maros mente, Marosvécs és Disznajó. Mi csak hatan vagyunk, csapatvezető tanárnőnkkel heten, és nem titkolt szándékunk, hogy a vécsi templomot népszerűsítő munkánk révén minél több zarándok érkezzen hozzánk.

 A csapat tagjai: Majláth Stefánia-Renáta, V. osztályos; Nagy Attila, Takács Henrietta, Totpál Hunor, VI. osztályos; Zsigmond Dóra, VII. osztályos; Szakács Krisztián, VIII. osztályos tanulók.

 – Dóra, nagyon ügyesen és ötletesen megtervezted csapatunk címerét. Hogyan gondolkodtál?

– Dóra: A lovag védelmezi a templomot, tehát képletesen mi, lovagok is ugyanazt a feladatot vállaltuk, hogy megvédjük az örökbe fogadott templomot. Ebben segít nekünk a mennyezeten levő három képi ábrázolás, amelyek mindegyike egy-egy címet visel: Harcoljunk szívesen; Boldog keserűség; Áldott szent szövetség, s mindhárom képet körülölel egy négysoros elmélkedés. A korona jelzi azt a királyi helyet, ahol a látogatók a történelmi múlt mellett lelki megnyugvást is találnak.

 A Marosvécsi Templomos Lovagok csapata abban a szerencsés helyzetben van – ami az épület állagát illeti –, hogy nem egy romos épületre kell felhívja a nagyközönség figyelmét, hanem egy frissen restaurált műemlékkel büszkélkedhet. A kastély árnyékában szerényen magasodó templom uniós forrásokból és a Bethlen Gábor Alap hathatós támogatásának köszönhetően újult meg 2021-ben.

 A templom úgy áll a falu fölé magasodó domb tetején, mint egy „férje számára felékesített menyasszony”. Pompázatos fehér ruhát öltött magára, s így várja a maga nemes egyszerűségében az idelátogató közönséget, hogy megismerjék a „lelkét”. Az Isten házának lelke akkor tárul fel igazán, amikor belépünk az évszázados ajtón, és egy képzeletbeli utazásra indulunk a múltban. Mindenkit lenyűgöz, rabul ejt ezzel a lelkiségével, s nem titkolt szándéka az, hogy minden látogatóját visszacsalogassa. Csapatunk eltökélt szándéka ugyanez, hogy rabul ejtse azok szívét és lelkét, akik közelebbről is megismerik majd ennek a remekműnek a történetét, s máig érvényes evangéliumi üzenetét. 

 Már alig várjuk, hogy feltárjuk a nagyvilág előtt is azt a kincset, amit mi Isten kegyelméből magunkénak mondhatunk: a marosvécsi református templomot. Kalandra fel! 

Zsigmond-Székely Edit 

magyartanár