Önkényes átsorolás, vagy hajthatatlan a miniszter?

A székelyhodosiak elestek a hegyvidéki és a környezetkímélő támogatástól

Székelyhodos község a Bekecs lábánál fekszik, a környék domborzata és a legelők gazdagsága miatt kiválóan alkalmas állattenyésztésre, ami évszázadokig hagyomány volt a környéken. Kultúrnövények nem igazán teremnek meg a vidéken, és a nadrágszíjparcellákon sem lehet nagybani mezőgazdálkodást folytatni. Az állattenyésztők a különböző támogatásoknak köszönhetően fenntartották az állatállományokat, azonban az idén, máig megmagyarázatlan okok miatt, a község kikerült a hegyvidéki település besorolásból, és a környezetkímélő gazdálkodásra járó támogatást sem kapják meg a gazdák, így jelentős pénzösszegtől esnek el, ezért többen felhagynának a gazdálkodással. 

Hátrányosan érintett gazdák 

Török Jenő a székelyhodosi közbirtokosság területén gazdálkodik a rendszerváltás után. Juhtenyésztéssel kezdte, de két évvel ezelőtt áttért magyar szürkemarha-tartásra, mert ez igénytelenebb állatfajta, és kevesebb vele a munka – mondja a gazda, aki főállásban az iskolabusz gépkocsivezetője. Családi gazdasága számára harminc hektár legelőt bérel, jelenleg 25 szarvasmarhát és 15 borjút legeltet ún. ridegtartásban, ami azt jelenti, hogy télen-nyáron az állatokat szabadon hagyja. Hozzáteszi: ha istállót is kellett volna építsen, akkor nem vállalta volna a szarvasmarha-tenyésztést. 

Egyike azon gazdáknak, akiket meglepetésszerűen ért az, hogy a községet levették a hegyvidéki települések listájáról, emellett környezetkímélő gazdálkodásra sem adnak támogatást, mondja, és ez számára hektáronként több mint 130 euró veszteséget jelent. Hogy mégse maradjanak le a támogatásról, felvállalták, hogy átállnak biogazdálkodásra. Az átállásért is jár támogatás, ennek az „ára” az, hogy három évig be kell tartsák a támogatási kiírás feltételeit, amelyeket évente egy szakcég képviselője ellenőriz, majd ezután bocsátják ki a bioigazolványt, ami alapján majd biotermékként értékesíthetik a farmjukról származó marhahúst. Addig azonban nincs bevétel. 

A gazda elmondta, mindezek mellett még gond az is, hogy meg kell vásárolni a munkagépeket, ugyanis gazdatársaival nem tudnak megegyezni abban, hogy több gazda használja a gépeket, mint ahogy látta külföldi tanulmányútján. És amiatt is állandóan fenyegetve érzik magukat, hogy szinte naponta bejár a medve. A nagyvadat a villanypásztor sem tartja vissza. Kárt tesz a takarmányban (kukorica), és bármelyik alkalommal elejthet egy-egy marhát, aminek egyede több ezer euróba kerül. 

Kérdésünkre Török Jenő elmondja: azért gazdálkodik, mert folytatja a családi hagyományt, de gyerekei már nem érdeklődnek eziránt, így valószínűleg megszakad ez a folytonosság. Ha nem támogatják megfelelően az állattenyésztést, akkor lassan feladják a gazdák. 

Márkó Molnár Csaba a környék legnagyobb állattenyésztője, üzletembere. Marosvásárhelyen lakik, szülői öröksége hozta vissza Székelyhodosra. Édesapja eladó volt a szövetkezeti üzletben; a rendszerváltás óta vegyesboltot és kocsmát működtet. Az 1990-es évek elején használtautó-kereskedéssel foglalkozott, innen származott az a jövedelem is, amelyet a mezőgazdaságba fektetett. Legelőt vásárolt, ahol jelenleg 85 húshasznú Charolais szarvasmarha legel. Tíz éve van meg az állománya, amelyet saját befektetésként vásárolt. Próbálkozott támogatással is, de nem jött össze. Egy állat 2800 euróba kerül, a bika ára eléri az 5000 eurót is. A borjú értékesítéséből származik a bevétel. Ha nem lenne az üzlet, kizárólag a szarvasmarha-tenyésztésből nem tudna megélni – mondja, majd hozzáteszi: vállalkozását is keményen érintette az, hogy megvonták a községtől a hegyvidéki település státust, és a környezetkímélő gazdálkodásra sem pályázhat. A polgármesteri hivatallal közösen is próbálkoztak azzal, hogy magyarázatot kapjanak a minisztériumi döntésre, de eddig senki nem tájékoztatta őket, pedig tudomása szerint indokolatlanul hozták meg ezt a döntést. 

Nem maradt más számára is, mint átállni a biogazdálkodásra, de ez pluszmunka, utánajárással, bürokráciával jár, és nem igazán éri meg. Jelenleg 28 hektáron gazdálkodik, gépesített rendszerben. A támogatás csökkenése mellett számára is gond a munkaerőhiány és a vadkár, hiszen állatai is az erdő mellett – medveles környékén – legelnek, és ki vannak téve a veszélynek. Nemcsak a medve, hanem az utóbbi időben a farkasok is felbukkantak a környéken, és néha „meglátogatják” az állattenyésztő farmokat. 

Molnár Csaba nem adja fel, a nehézségek ellenére megtartja a szarvasmarha-állományt, abban a reményben, hogy lesz majd valaki, aki a családban tovább gazdálkodik. A támogatás megvonása azonban óriási csalódást okozott. Ha tudja előre, hogy ez így lesz, akkor nem fog hozzá az állattenyésztéshez – mondja a legelőn, ahol büszkén mutatja be gyönyörű állományát. 

Környezetvédelmi szempontból jogosultak a támogatásra 

Parragh Katalin, a Milvus Madártani Csoport biológusa, agrár-környezetvédelmi szakembere többször járt a helyszínen, és kollégáival együtt megállapították, hogy Székelyhodos és a környéke környezetvédelmi szempontból megfelel az agrárgazdálkodás feltételeinek. 

– Többször tartottunk terepszemlét, amelyre elkísért Bordi Kacsó Zsolt, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) Maros megyei kirendeltségének aligazgatója. Együtt próbáltunk segíteni a gazdákon. Felmértük a terepet, és megfelelőnek találtuk madárvédelmi szempontból (haristámogatás), a legelők minőségét szintén; különböző modelleket készítettünk arról, hogy miként lehet ezeket fenntartani, ennek ellenére minket is meglepett tavasszal a szaktárca döntése. Hivatalos levélben kértük, indokolják meg, de magyarázták a bizonyítványukat, és azt írták, hogy a besorolást eldöntő pontszámok kiszámításánál van egy bizonyos együttható, aminek alapján az az eredmény született, hogy Székelyhodos környéke nem felel meg az elvárásoknak, de azt nem hozták nyilvánosságra, hogy konkrétan miről van szó – mondta lapunknak a biológus, majd hozzátette: nem lehet egységesíteni a környezetvédelmi követelményeket, hiszen községenként másak a környezeti feltételek. Egy olyan csomagot állított össze a szervezet és juttatott el a szaktárcához, ami szerint a gazdának is megéri gazdálkodni, és a környezet sem károsul. „Számunkra fontos, hogy a vidéki gazdálkodás megmaradjon, és a gazdák is életben tartsák a környezetet, a tájat, hiszen nálunk, Erdélyben a kis- és közepes gazdaságok tartják fenn a településeket” – hangsúlyozta, majd elmondta, többször tárgyaltak a minisztériumban az általuk kidolgozott, mind a gazdák, mind a környezetvédők számára megfelelő feltételekről. Az egyik megbeszélésen jelen volt az Európai Bizottság képviselője is, aki egyetértett vele, a minisztérium azonban másként alkalmazta a kritériumokat. 

Nem lehet kiszámíthatóan gazdálkodni 

Joó Andrea Erika, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség szakreferense kifejtette, az APIA nem tehet semmit. Megkapják a pályázati feltételeket a minisztériumtól, amit alkalmazniuk kell. Fontos, hogy előrelátóan gazdálkodjanak a gazdák, hiszen csak akkor lehet nyereségcélúan termelni – teszi hozzá. Számára is érthetetlen, hogy kezdetben teljesen kiesett az ún. agrocsomag besorolásból Marosszentgyörgy, Magyarbükkös, Nagyernye, Gernyeszeg, Székelyhodos és Jedd, aztán Nagyernye és Bükkös visszakapta. És mindenki furcsállja, hogy Székelyhodosnak nem jár a hegyvidéki támogatás, de sajnos így van, ez hektáronként még 97 euró jövedelmet jelentett volna. Az ökológiai gazdálkodás fenntartásáért 129 euró a támogatás hektáronként. A haris (Krex krex) védelméért még 310 eurót, a békászósas-programért 267 eurót kaphatnak. Azért javasolták a székelyhodosi állattenyésztőknek, hogy térjenek át az ökológiai gazdálkodásra, mert így legalább az áttérési időszakban (perioada de conversie) 143 eurót kaphatnak hektáronként. Ám az ökogazdálkodás is csak úgy jövedelmező, ha 20-30 hektárnál több legelőterülettel rendelkeznek. A szakértő hangsúlyozta, hogy kétféle támogatási lehetőség van, az úgynevezett agrár-környezetvédelmi gazdálkodás (10-es intézkedéscsomag) és a környezetkímélő gazdálkodás (11-es csomag), amiben különböző összegeket határoznak meg, és nem mindegy, hogy melyik kategóriának felelnek meg a gazdák, az előbbiért jár a több, amitől elestek a székelyhodosiak. Az is különös, hogy Nyárádtőn és Radnóton igényelhetik az agrár-környezetvédelmi csomagokat. Mi több, tudomása van arról, hogy a Hargita megyében levő Etéd azért esett el a hegyvidéki támogatástól, mert a település területeinek egy része 600 méteres tengerszint feletti magasságon kell legyen, és az náluk bizonyítottan csupán 599 méter…

Több tízezer gazda károsult 

Amint megtudtuk, az intézkedés több tízezer kisgazdát érintett, és ezért még az év elején öt környezetvédelmi szervezet – köztük a Milvus – a gazdákkal együtt nyílt levélben fordult a minisztériumhoz, hogy halasszák el a 2023–2027-es időszakra vonatkozó agrár-környezetvédelmi csomagok alkalmazását. A nyílt levélben az is szerepelt, hogy a stratégiai tervben levő agrár-környezetvédelmi intézkedések nem járulnak hozzá kellőképpen a természeti értékek védelméhez, ráadásul ellehetetlenítik a természetbarát gazdálkodást folytató kisgazdák tevékenységét. Korábban Csíkfalván volt egy találkozó, ahol a Milvus csoport találkozott az érintettekkel, ahol jelezték, abbahagyják a gazdálkodást, ha nem változnak a feltételek – köztük voltak a hodosiak is. Ezért is kérték hivatalosan a minisztériumot, hogy halassza el egy évvel az új támogatási csomagok és az ezzel járó feltételek bevezetését. 

A legnagyobb gond, hogy senki sem tudja, miért részesült kedvezőtlen elbírálásban Székelyhodos, amikor korábban megfelelt a feltételeknek. Az ilyen intézkedésekkel egy egész vidék mezőgazdálkodását fojthatják meg, ott, ahol csupán ebből lehet jövedelemre szert tenni. Ez elég nagy társadalmi gondot is eredményezhet, ami kihathat a teljes közösségre. 

A székelyhodosiakkal való beszélgetés nyomán a Népújság hivatalos levélben kért tájékoztatást a minisztériumtól. Várjuk a választ a miheztartás végett.