A végzős diákok érettségi vizsgája az idén a vártnál gyengébb eredményel zárul. De miért lett volna jobb, ha az elmúlt évekhez képest a követelmények és a szervezés szintjén sem változott semmi? Továbbra is csak elméletben létezik a többszintű érettségi, ami helyretehetne néhány dolgot, és azt megelőzően lenne mit változtatni az alacsonyabb szinteken is.
Az országos képességvizsgánál ugyanis nincs jobb barométer annak bizonyítására, hogy már az általános iskolai oktatással és számonkéréssel is gondok vannak. Holott talán még az érettséginél is fontosabb lenne, hogy a nyolcadik osztályt végzett diák minden tantárgyból átmenő jegyre teljesítsen. Ehhez azonban, ahogyan már többször is szóba hoztuk, a tételeket megfogalmazó pedagógusoknak kötelező lenne megismerni az átlagos romániai diák színvonalát és képességeit, és ahhoz mérni a követelményeket, akár differenciáltan is, ha az iskolások értelmi szintje ezt szükségessé teszi. Ez lenne a szerepe a többszintű érettséginek is. Miután a tantervek, az oktatás megszervezése terén minden eurós „útmutatást” átvettünk, sőt némelyeket „túllihegtünk”, a differenciált számonkérésről nem vesz tudomást a romániai oktatási rendszer. Ahogy arról sem, hogy nem tölcsér a diák, akinek elfér a fejében az a tömény tananyag, amit megpróbálnak beletölteni, miközben az önálló gondolkodásra serkentést, az ismeretek elmélyítését és gyakorlati alkalmazását a tananyag mennyisége nem teszi lehetővé. Országos szinten ugyanis nem csak 117 érettségizőnek kellett volna tiszta tízesre vizsgáznia, a diákok magasabb százalékának kellene a legfelsőbb fokon teljesítenie. Az pedig óriási öngól Romániának, hogy a középiskolát végzetteknek alig a fele ért el átmenő jegyet, ha a vizsgázók számához hozzáadjuk azokat is, akik nem állhattak érettségire.
A magyar gyermekek elbutulásáról pedig ízléstelenség beszélni, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy heti négy-öt órával többet töltenek az iskolában, egy tanárggyal többől kell készülniük. És anyanyelvi szinten kérnek tőlük számon egy másik nyelvet, még akkor is, ha az az ország nyelve. Korántsem arra gondolok, hogy nem kellene ismerniük a románt azoknak, akik itthon akarnak érvényesülni. Ehhez azonban már régen be kellett volna vezetni a középiskolába is a sajátos tanterv szerinti oktatást és számonkérést. Vagy legalább annyit, hogy a tanultakat nem az 1800-as évek végéről származó szöveg alapján kérjék számon, hanem a mai román nyelvből vett el idézet feldolgozása során ellenőrizzék a szövegértési, mondatalkotási, fogalmazási és helyesírási ismereteiket azoknak, akik nem filológusoknak készülnek. Garantáltan jobb román dogozatot írtak volna, nemcsak ők, hanem azok a román társaik is, akik anyanyelvből véreztek el.
