Nincs gazdájuk a gazdáknak
2013-11-06 16:48:03
- Vajda György
Nemrég Marosvásárhelyen tanácskozott a Román Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége. A gazdák 38 megye képviseletében kijelentették: a Szarvasmarha-tenyésztők Országos Egyesületétől át akarják venni és működtetni a törzskönyvezést, mivel szerintük az utóbbinak az a célja, hogy átvegyék a szaktárca pénzbeli támogatását, ugyanakkor nem végzik el a rájuk bízott feladatot.
Nemrég Marosvásárhelyen tanácskozott a Román Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége. A gazdák 38 megye képviseletében kijelentették: a Szarvasmarha-tenyésztők Országos Egyesületétől át akarják venni és működtetni a törzskönyvezést, mivel szerintük az utóbbinak az a célja, hogy átvegyék a szaktárca pénzbeli támogatását, ugyanakkor nem végzik el a rájuk bízott feladatot. Az említett egyesületben olyan tagok vannak, akik soha nem is tartottak állatot, így nem is végezhetik el mindazt a munkát, ami a törzskönyvezéssel, a tejtermelés követésével jár – fejtette ki többek között Iacob Boca, a Maros Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Szövetségének elnöke.
A vita nem új keletű – tájékoztatta lapunkat dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök – állattenyésztési szaktanácsadó, a Romániai Állattenyésztők Társasága igazgatótanácsának tagja, a szarvasmarha-szakbizottság elnöke – ugyanis 2007-től a törzskönyvezést, a tejtermelés ellenőrzését, a szaporodásbiológiai tevékenységet az állattenyésztési hatóságok, a volt szaporodásbiológiai hivatalok átadták a civil szférának. A gondot az okozta, hogy amikor ezt a feladatkört az állam „kiengedte a kezéből”, az akkori Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium országos állattenyésztési igazgatója, aki Maros megyei volt, versenytárgyalás révén szervezte meg az átruházást. Ennek az eredménye az lett, hogy többek között olyan cégek nyerték meg a versenytárgyalást, amelyek olcsón kínálták a szolgáltatást, ugyanakkor semmi közük nem volt az állattenyésztéshez. Volt olyan megye, ahol kőkitermeléssel is foglalkoztak, máshol pedig egy cég hat-hét megyében is felvállalta ezt, így képtelen volt minőségi munkát végezni. Pedig csupán az Európa más országaiban, pl. a szomszédos Magyarországon is alkalmazott eljárást kellett volna átvenni, ahol megbízásos alapon ezt a munkát a szarvasmarha-tenyésztő egyesületnek adták át. Az ügy hátterében még az is áll, hogy a rendszer bevezetésekor voltak olyanok, akik azt akarták, hogy teljesen megszüntessék az állattenyésztési hatóságot, holott ennek is megvan a szerepe. Máshol például valójában a tenyésztőegyesületek végzik a tenyésztésszervezést, a tejtermelés ellenőrzését, a szaporítás követését, a törzskönyvek vezetését, míg az állattenyésztési hatóság ellenőrzi a munkát, hitelesíti az adatokat. Természetesen ez a rendszer azt is feltételezi, hogy abban a megyében, ahol korábban nem volt, meg kellett alakítani a szarvasmarha-tenyésztő egyesületet. 2007-től lett volna idő megszervezni, kiépíteni a rendszert.
A rendelet bevezetését követően a Maros megyei szarvasmarha-tenyésztő egyesület az elsőként vette át a feladatkört az állattenyésztési hatóságtól, és jól is működtette, mindaddig, ameddig a 100%-os állami támogatás megszűnt. Ugyanis az unió előírása szerint egy civil szervezet munkáját nem támogathatja az állam. Valeriu Tabără akkori tárcavezető elérte azt, hogy 70%-os legyen az állami támogatás, míg 30%-át a termelés-ellenőrzésnek (tejkontrollnak) fizesse a gazda. Emiatt – annak ellenére, hogy ez szarvasmarhánként alig két-három sör ára – nagyon sok gazda kilépett a rendszerből. Köztük olyanok is, akik nagy farmot üzemeltettek. Ezért a 10.000-es termelés-ellenőrzés alatt álló és nyilvántartott szarvasmarha-állomány alig 1500-2000 közöttire csökkent, ami mintegy 30-35 gazdát jelent. De nemcsak az anyagiak miatt esett vissza az állomány. Ha egy gazda kéri egy állat termelési ellenőrzését, akkor a borjúzást követő 80 napig teheti meg. Ha ennél idősebb lesz az állat, akkor már nem veszik termelés-ellenőrzésbe. Akkor meg kell várni, hogy a fajtiszta állat ismét vemhesüljön – a vemhesség időtartama átlagban 283 nap –, így gyakorlatilag egyéves kiesést jelent. Mindezek mellett a genetikailag igazolt, törzskönyvezett állatot és a tőle származó üszőt is meg kellene tartani, megfelelő körülmények között felnevelni, mivel csak így van értelme és értéke a termelés-ellenőrzésnek és a törzskönyvezésnek. Sajnos sokan nem így járnak el.
A másik – a legnagyobb – gondot a mentalitás jelenti. Nem értik meg a gazdák, hogy a törzskönyvezett szarvasmarha-tenyésztés a tejtermelésen kívül jó üzlet. Elsősorban uniós farmok létesítésére, bővítésére kiírt pályázatok követelményei között szerepel, hogy ezeket csak törzskönyvezett állománnyal lehet benépesíteni. A másik pedig az, hogy Romániának lehetősége van 500 ezer román tarkát exportálni Kínába, ennek is feltétele a törzskönyvezett, fajtiszta állat. Ami viszont a legfontosabb, hogy a gazdának be kell tartania az unió és a nemzetközi szakszövetség előírásait, a tejtermelés-ellenőrzés és törzskönyvezés feltételeit. Ha ez nincs így, akkor nem hiteles és nem versenyképes a piacon.
Mindezek mellett Suba Kálmán szerint az állattenyésztő-egyesület vezetőinek sem sikerült meggyőzniük a gazdákat a törzskönyvezés, termeléskövetés hasznosságáról. Továbbá, bár volt erre idő, sok helyen nem építették ki a megfelelő infrastruktúrát. Az egyesületeknek ugyanis rendelkezniük kell megfelelő szakszemélyzettel (állattenyésztő mérnökök, tejellenőrök, technikusok, adminisztrációs személyzet), járművekkel stb., hogy operatívan elláthassák a feladatokat. Az is tapasztalható volt, hogy 2007-től az állattenyésztési hatóság fékezte az új rendszer kialakítását és működtetését, hogy a kevésbé hatékony szervezetek zárkózzanak fel a jól működők mögé, de ez elmaradt. Az sem mellékes, hogy a működtetést abból a támogatásból – a 70 + 30 százalékból – kell finanszírozni, amelyet a tejtermelés ellenőrzését felvállaló gazdák befizetnek. Mivel egyre kevesebben vállalják ezt, az anyagi fedezet is szűkös, ami szintén óriási akadályt jelent a rendszer működésében. Szervezeti szinten pedig hiányzanak azok a végrehajtók és vezetők, akiknek tulajdonképpen el kell végezniük a munkát, és ezért is sántít az egész. Elsősorban a gazdák kellene szorgalmazzák azt, hogy minél előbb álljon talpra a „zátonyra futott, eldőlt hajó”, hiszen ha minél előbb kihajóznak a világpiacra, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a romániai szarvasmarha-tenyésztés is teret nyer, ami hasznot hozhat ennek az elég jelentős állattenyésztési ágazatnak – mondta többek között a szakember.
