Téved, aki azt állítja, hogy a történelem kereke nem fordítható vissza. Az elmúlt közel három évtized alatt – kivéve talán a diktátor bukását követő napokat, amikor azt hittük, hogy Románia is a demokrácia útjára lépett, ahol garantáltak az emberi és kisebbségi jogok – kiderült, hogy a történelem kereke nagyon hamar visszafordítható. Ma is vannak napok, események, amikor úgy érezzük, hogy visszatért a ’90-es évek szélsőséges nacionalista hangulata. Amikor vissza akarják venni a már törvénybe iktatott jogokat, amikor azt tapasztaljuk, hogy bármiféle következmény nélkül semmibe vesznek törvényes előírásokat hatóságok, egyetemi szenátusok, rendőrök, csendőrök, intézmények, politikusok.
Nem kell visszamenni a fekete márciusig, sem a hírhedt Har-Kov jelentésig. Az elmúlt napok „eseménye”, az úzvölgyi temető ügye mellett elokvens példa erre a közigazgatási törvénykönyv, amelyet a kormány úgy „kikozmetikázott”, hogy évtizedekkel veti vissza Romániát a kisebbségi jogok tekintetében. Holott a parlamenti munka során kidolgozott törvénykönyvjavaslathoz az RMDSZ törvényhozói közel száz módosítást fogalmaztak meg, számos javasolt rendelkezés a nyelvi jogokra jelentett volna garanciát, és bővítette volna azokat. Ehelyett az egyetlen RMDSZ által javasolt, nyelvi jogokra vonatkozó előírás, amely benne maradt a kormány által elfogadott változatban, azt írja elő, hogy anyanyelvű formanyomtatványok segítsék ezután az önkormányzati ügyintézést.
Az Európa Tanács rasszizmusellenes bizottságának (ECRI) frissen nyilvánosságra hozott jelentése is bírálja a kisebbségek iránt tanúsított romániai bánásmódot. Kifejti, hogy a legutóbbi jelentés óta több téren történt előrelépés, ám rámutat, hogy a magyar közösség és az állami szervek között hosszú ideje fennálló feszültség kontextusában gyakran hangzanak el sértő nyilvános kijelentések. Ezek zömmel politikai felhanggal bírnak, az autonómiakövetelések, illetve a székely zászlók és jelképek nyilvános használatához kapcsolódnak. A dokumentum kitér Mihai Tudose volt miniszterelnök 2018 januárjában tett kijelentésére, miszerint ha a magyar zászlókat kitűzik, az illetékesek is mellettük „lobognak” majd. Megemlít egyes televíziócsatornákon elhangzó kijelentéseket, sportrendezvényeken tapasztalt magyarellenes megnyilvánulásokat is. A hiányosságok között említi a koherens és rendszeres adatgyűjtés hiányát a gyűlöletbeszédről, a gyűlölet motiválta erőszakról, és azt, hogy az ilyen megnyilvánulásokat szinte sohasem követi bírósági felelősségre vonás.
Vagyis cáfolja a román hatóságokat, amelyek folyamatosan példaértékűnek nevezik Romániát a kisebbségi kérdés kezelésében.
Ha ezekhez hozzátesszük a Mikó-pert, a MOGYE elleni sorozatos „merényleteket”, a zászlópereket, a katolikus iskola kálváriáját stb., világos, hogy harc folyik minden ellen, ami magyar. Ezért is fontos a jelenlétünk a parlamentben, az erős önkormányzatok pedig kulcsfontosságúak az erdélyi magyar közösség számára. Erre nincs alternatíva.
