Nemes erek, csatornák
2011-05-23 16:33:41
- Bölöni Domokos
A nép néha megbélyegez, néha kitüntet az idegen szóval, a párhuzamos szóhasználat kifinomult jellemfestésre és lélekismeretre szolgál.
„Egyes szavak csupán levelei, vékony ágai a nyelv törzsének”, írja Arany János, „azok rombolása könnyebben pótolható: de a szókötési formák azon nemesebb erek, csatornák, melyeken a fa éltető nedve kereng: dúljuk fel és a fa nem lesz többé!” A nyelv sok idegen szót befogad, néha egyenesen a nyelv erejére, elevenségére vall, hogy az egyjelentésű ősi és jövevényszó egy árnyalattal mégis különbözik. Hegedűs Lóránt mondta, hogy a zsandár zordabb, mint a csendőr, a finánc gúnyosabb, mint a pénzügyőr. Hozzátehetjük, hogy poéta több, mint költő, a praktika félelmesebb, sőt magyarabb, mint a cselszövés, a muzsika bensőségesebb a zenénél és így tovább. A nép néha megbélyegez, néha kitüntet az idegen szóval, a párhuzamos szóhasználat kifinomult jellemfestésre és lélekismeretre szolgál. A baj csak akkor kezdődik, mikor az idegen szó kilakoltatja a hazait.
De, ismétlem, a szókincsében megtámadott nyelv rendszerint már nemesebb szerveiben is beteg. A szavakon felül baj van az igekötővel, a tárgyi ragozással, a raggal, a névutóval, a névmutatóval, a határozott és határozatlan névelővel, az egyes szám–többes számmal, a szókötéssel, a szórenddel, az állító, tagadó és feltételes móddal. Még a kötőszócskával is.
Egyetlen példá-ból megértenek. Múltkor németre fordítottam egy kevéssé ismert szállóigét, aztán néhány gyanútlan emberrel visszafordíttattam magyarra. A legrosszabb s egyúttal a legtöbb fordítás így hangzott: „Az a nemzet, amely nem rendelkezik gyáriparral, olyan, mint az óriás, akinek hiányzik a fél karja.”
Nincs a mondatnak semmi baja. Legfeljebb az, hogy az eredeti szállóige így hangzik: „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás.”
Ezt pedig Kossuth mondta. * Cs. Szabó László: „Ne bántsd a magyar nyelvet!” (részlet) Nyugat, 1938. 6. szám.
