Nagy Attila: Varjúváros

Mindennap jóreggel,

Pontban fél nyolc után,

Varjak lepik el városom egét,

Százszámra szállják meg

A maradék fákat, és

Csárogó bandákban tojnak le mindent,

És károgva mindenkit: ruháját, fejét...

Ezelőtt – hatvanas, hetvenes évek 1900 után –, 

Ha nem adtál le száz pár varjúlábat:

Úszott az engedély, amit a Vadász-

Egyesület bocsájta számodra ki!

De most, rohad a szemét városszerte,

S gondolom, ez a szapora fajta

Tisztítja részben azt a várost,

Ahol élek, amely tiszta és szép volt,

Mint a csengő pohár…

(No, meg gazdag is !)

S a Hivatal?!

(Varjú a varjúnak nem vájja ki szemét…)

2019. december 8.