Nagy Attila: Hommage à Oszip Mandelstam

Oszip Mandelstam egy sorára – Sütő István emlékére

Nem voltam én kortársa senkinek sem.

Álarcok mögül nem lestem soha:

Miként csukódik-nyílik a testem,

Ha menni kellett, de nem volt hova.

Megismernem azt, aki volnék,

Nem adatott, mert elzavartak.

Lesz még ilyen, mert van és volt még.

Áldott kezek, kik betakartak.

Néhány szerelem suttog a szóban.

Válaszaim rájuk – elvetélt versek.

Hallgat velem, mint kristály a sóban,

A férfi, a nő, a válasz, a gyermek.

Szentpétervárott havazni fog ma.

Sirályok májamból csipegetnek.

Ha valaki mégis hazahozna:

Száradó pilláim integetnek...