A székelyföldi megyék és városok többet kaphatnak a költségvetésből, érdekeik jobban érvényesíthetők európai szinten, ha róluk is tudomást szerez a földrész.
Ha valamelyik szövetséges nagyhatalom Romániában élő etnikai csoportja követelne autonómiát, egy-két halk és erőtlen tiltakozás után a kérelmező meghallgattatna és megadnák mindazt, amit kíván. De a székelyek nem nagyhatalom. Olykor még a saját portájukon belül sem.
A román társadalom éppen húsz éve hall ezekről a törekvésekről, s meg van győződve, hogy ennyi nagylelkűség, amennyit a törvényhozás mutatott eleddig, sehol a világon nincs. Példa nélküli, példaértékű nagylelkűség. A politikai osztály (kis csoportok) pedig valamivel pontosabb képet alkothatott a konfrontációk és szövetségeskeresés során ugyanerről a kérdésről, de ők sem gondoltak arra, hogy a dolgok így elszaladnak. Mert a nekiiramodás esetével állunk szemben. Mármint a szokott (gyakran elítélt) kis lépések helyett a radikálisok nyomására fordulat történt.
Vannak (megalapozatlan) félelmek, amelyek a helyzetet például a palesztinokéval mérik össze. Ugyanis a palesztinoknak államuk sem volt, amikor már helyet kértek és kaptak a nemzetközi szervezetekben és a világ engedett nekik. A háttérben az olaj bugyborékolt fel. A székelységnek talán a borvízkutak segítenek?
A palesztinok terrorizmussal próbálják megszorongatni a világot. A székelység legfennebb azzal, hogy megvonja szorgalmát, tudását, humorát a világtól.
Persze, tudom, a példa gyatra, távolról sem fedi a valóságot. Az egyfordulós polgármester-választási törvény ebben a pillanatban nekünk (is) kedvez. Hiszen ha ez lett volna a helyzet 2000-ben, ma nem így festene a város. Fodor Imre lehetséges utódainak is simább lett volna az útjuk, a várost is megkímélték volna a Nagy Szövetséges ámokfutó terveitől. A helyi autonómiák erősödhetnek. A székelyföldi megyék és városok többet kaphatnak a költségvetésből, érdekeik jobban érvényesíthetők európai szinten, ha róluk is tudomást szerez a földrész. Nem elég folyton deklarálni a demokráciát, de nem alkotni modern kisebbségi törvényt, folyton kárálni, keresztbe tenni a földrajz- és történelemoktatás magyarnyelvűségének. Hiszen közel kilenc évtizedes tiltás, emlékezethalványítás dacára éppen most lépett egyet a tudatautonómia irányába a régió.
Retorziók persze lesznek, a demagógok makogják a maguk démoszi rizsáját, de az ügy elindult és a követelések jogosságáról meg kell győzni törvényes eszközökkel a többséget is. Ez mindenképpen nehezebb, mint Bizáncot díszletezni szittya főterek közepén.
