Módosították a fizetésképtelenségi törvényt

• 2013-10-21 14:16:30

• Mezey Sarolta

Az utóbbi időben a média egyre többet foglalkozik az október 25-én hatályba lépő cégfelszámolást szabályozó fizetésképtelenségi törvény módosításával, melynek hatásait szakértők és kevésbé szakértők elemzik.

Fotó: Mezey Sarolta

Az utóbbi időben a média egyre többet foglalkozik az október 25-én hatályba lépő cégfelszámolást szabályozó fizetésképtelenségi törvény módosításával, melynek hatásait szakértők és kevésbé szakértők elemzik. Miközben a törvénymódosításról folyik a vita, a gazdasági válság úgy megvetette lábát tájainkon, hogy kikászálódni belőle egyelőre nincs esély. Ezt a kijelentést mintegy alátámasztják a hirdetések, melyeket a felszámolócégek tesznek közzé, s amelyek a számtalan csődbe ment cég ingó és ingatlan javainak értékesítését hirdetik. Arra kerestük a választ, mikor kerülnek a cégek felszámolható állapotba, milyen procedúrát kell a cégeknek végigjárni, és hogyan értékesítik a csődbe ment cégek vagyonát. Erről Todor-Soó Ignácot, az RVA Insolvency Specialists Maros megyei kirendeltségének cégfelszámoló vezető közgazdászát kérdeztük, aki 2000 óta dolgozik a szakmában.

– Hogyan kerül önökhöz egy csődbe ment, fizetésképtelenné vált cég? Milyen procedúra szerint történik egy cég felszámolása?

– A törvény előírja a procedúra minden mozzanatát, beleértve azt az epizódot, amikor egy cég hozzánk, a cégfelszámolóhoz kerül. A cégek felszámolását a 85/2006-os törvény szabályozza. A cégfelszámolást kérelmezhetik a hitelezők, illetve az adósok. A hitelező akkor kérheti a cégfelszámolási procedúrát, ha be tudja bizonyítani, hogy 40.000 lejnél nagyobb követelése van adott céggel szemben, amelyet az határidőre nem fizetett ki.

Ha az adós nem fizet, a fizetésképtelenségi eljárás folyamatát rákényszeríthetik, kötelezik, hogy fizessen. A procedúra előírja, hogy a felszámolónak össze kell állítania a cég összes adósságát tartalmazó lajstromot, megnevezve, hogy kinek mennyivel tartozik. A hitelezőket értesítjük, hogy meghatározott időre jelentsék be a követeléseiket. Attól függően, hogy milyen a cég vagyoni helyzete, a csődbiztos/vagyonfelügyelő csődeljárást indíthat, azaz megkísérli a cég újjászervezését. A csődbiztos/vagyonfelügyelő akkor válik cégfelszámolóvá, ha a céget újjászervezéssel nem lehet megmenteni. Romániában a felszámolás alatti cég – amit románul falimentáris cégnek nevezünk – eltűnik, kitörlődik a cégjegyzékből.

– A csődeljárási procedúrát csak a hitelező kérheti?

– Kérheti az adós cég is, ha arra a következtetésre jut, hogy képtelen a cégét normálisan működtetni, ekkor a törvényszéken úgynevezett csődvédelmet kér, amivel a cég újraszervezését kísérli meg.

– Ki dönti el, hogy adott csődbe ment cég melyik cégfelszámolóhoz kerül?

– Amikor az adós vagy a hitelező a törvényszéken a fizetésképtelenségi eljárás megnyitását kéri, megnevezheti, hogy melyik cég, illetve szakember (kabinet) bonyolítsa le a folyamatot. Az idei 91-es számú sürgősségi kormányrendelettel megváltoztatják az eddig hatályos törvényt, ebben már nem szögezik le, hogy az adós vagy a hitelező megnevezhet egy adott céget a procedúra lebonyolítására. Ezt majd a bírák bizonyos kritériumok alapján döntik el. A bírák számára viszont nem áll rendelkezésre egy objektív kritériumrendszer, aminek alapján egy kompetens döntést tudnának hozni, még akkor sem, hogyha ezt a maximális jóindulattal szeretnék megtenni. Ezért is úgy gondolom, hogy indokolt lenne ennek a sürgősségi kormányrendeletnek a felülvizsgálata. Az igaz továbbra is, hogy az első hitelezői gyűlés alkalmával a hitelezők, illetve a többségi hitelező elhatározhatja a kinevezés megváltoztatását, viszont ez időveszteséget (3-4 hónap), egy sor rossz döntés meghozását jelentheti, mivel az eljárás első 2-3 hónapjában a feladatok több mint 60%-át elvégzi az ideiglenesen kinevezett vagyonfelügyelő illetve felszámoló. Itt olyan fontos döntésekre vonatkoztatok, amelyek megpecsételhetik az adós sorsát, mivel ebben a periódusban gyakorlatilag eldől, hogy a cég ellen elindul a felszámolási eljárás, vagy egy újjászervezés folyamán piacon marad. A régi törvényhez viszonyítva ezt a módosítást rossznak látom. De ennél még rosszabb módosítások is vannak.

– Melyek ezek?

– A két legrosszabb módosítás közül az első a csődeljárási, azaz a cégek újjászervezési periódusának három évről egy évre történő lerövidítése. Egy év alatt nem lehet újjászervezni egy céget. A törvény régi és új változata megengedi a reorganizációs időszak egy évvel történő meghosszabbítását. A régi törvény szerint tehát 4 évre is elhúzódhatott az újjászervezés. Az európai államokban a minimális reorganizációs időszak 3 év, de van olyan állam is, ahol ez elérheti a több mint 8 évet (például Angliában).

A másik módosítás teljesen összezavar mindent. A régi törvény értelmében csődeljárás alatt tilos volt a végrehajtás. Hiába jelentek meg a cégnél törvényszéki illetve pénzügyi végrehajtók, mert nem volt szabad a cég vagyonához hozzányúlni. A módosítás értelmében a kurrens költségek, adósságok végrehajthatók, hogyha több mint 90 naposak a kifizetési késések. Elképzelhető, mennyire sikeres lehet egy újjászervezés, hogyha a pénzügyi vagy törvényszéki végrehajtó az adós cég bármilyen eszközét – lehet ez vitális is – végrehajtja. El lehet képzelni azt a lehetetlen helyzetet is, hogy miután a felszámoló megszervezi az árverési folyamatot az eszközök értékesítésére, ezeknek egy részét vagy egészét nem tudja eladásra bocsátani – a törvényes előírások ellenére –, mivel a végrehajtók már elvégezték az értékesítést. Véleményem szerint a törvényhozó – ebben az esetben a kormány – annyira elhatározta, hogy a kőből is vizet fakaszt – onnan is adót szed, ahol pénz nincs –, hogy elfelejtette elemezni a törvénymódosítás ésszerű megvalósíthatóságának a lehetőségeit.

– Hogyan menthető meg egy csődközelbe jutott cég?

– Azok a cégvezetők, akik saját cégüket meg akarják menteni, még idejében, a csődeljárás beindítása előtt kikérik egy jó szakember véleményét, megbeszélik a lehetőségeket, s megegyeznek abban, hogy milyen úton indulnak. Intelligens, professzionális cégvezetők nem hagyatkoznak arra, hogy meglátjuk, majd kit nevez ki a csődbíró, mert gyakorlatilag a cégük sorsát kockáztatják. A csődbiztosnak/vagyonfelügyelőnek kell megállapítania, hogy a cég tevékenységét újra lehet-e szervezni, s akkor következik a reorganizációs terv kidolgozása. A további költségvetést és a tartozások átütemezését is a legtöbb esetben mi dolgozzuk ki. A reorganizációs tervben benne van, hogy mivel lehet a cég tevékenységét javítani, esetleg törzstőkét növelni, új befektetőt keresni, a fölösleges javakat eladni. Van számtalan pénzügyi megoldás, amit tenni lehet. Aki ismeri ezt a procedúrát, tudja, hogy miután összeállítottuk az előzetes/kezdeti követelési listát, azt meg lehet óvni, ennek ideje évekig elhúzódhat, s csak a végleges követelési lista összeállítása után lehet benyújtani a reorganizációs tervet. Az általam vezetett legjelentősebb reorganizációs terv a Romcab RT. újjászervezése volt, amelynek 2004-ben nyílt meg az eljárása, 2007-ben sikerült a tervet véglegesíteni. Miután a cégnél 2004-2011 között megtörtént az újraszervezés, nagyon sikeresen kezdett üzemelni. Az új törvény szerint ez a cég ma eltűnne a piacról. Kinek használna ez? Valószínű, a piacnak, illetve más kifejezéssel élve a külföldi termékek további térhódításának. Semmi esetre sem járulna hozzá a román állampolgár boldogulásához, foglalkoztatottsági fokának emeléséhez, életfeltételeinek a javításához, amiben nem kis szerepet kellene vállalnia az ország kormányának, de meggyőződésem, hogy ez a probléma az állampolgár, illetve a kormány szempontjából egészen másképp látszik, valahogyan nagyon párhuzamosan. Hasonlóan a vicchez, melyben megkérdezik, hogyha egy csőbe belenéz a két végéről két személy, mit lát? A helyes válasz az, hogy egy-egy nagy űrt, mert nem egyszerre néznek bele.

– A kisvállalkozók szerint a módosított fizetésképtelenségi törvény kedvezőtlenebb számukra. Igaz-e ez?

– A kisvállalkozókat pucéron küldik a jégre, csődvédelmet csak akkor kérhetnek, ha 40.000 lejnél nagyobb tartozásuk van. Eddig a törvény nem látott előre semmilyen értékküszöböt ebben az esetben. Ha 40.000 lejnél kisebb a tartozásuk, de rossz a pénzügyi helyzetük, akkor már lehetetlen helyzetben vannak. Miért? Megállíthatatlanul folyhatnak ellenük a végrehajtások. A kisvállalkozásoktól megvonják azt a lehetőséget, hogy csődvédelmet kérjenek, és próbálják helyreállítani az anyagi helyzetüket. Azért is rossz az új törvény, mert ismét kiparittyázzák a kis cégeket a piacról. Egy cégből, amelyikből ma megél két-három ember, holnapután felébred, hogy nincs miből megélnie. Sajnos az egész pénzügyi törvénykezés abba az irányba halad, hogy a kisvállalatokat kirostálják, tűnjenek, ha lehet! Bejönnek a nagyvállalatok, amelyek mindent „tökéletesen jól” csinálnak majd.

– Hány céget lehet megmenteni azok közül a cégek közül, amelyek ellen csődeljárást indítottak?

– Románia szintjén 3-5 százalék között mozgott azon cégek száma, amelyeknél sikeres volt az újjászervezési folyamat. A „csődtömeg” több mint fele (kb. 60-70%) már nem működött, mert a 31/1990-es törvény értelmében a Cégjegyzékhivatal már automatikusan feloszlatta ezeket. Ha forgalom alapján elemeznénk a megmentett cégeket, úgy gondolom, hogy akkor 20-30 százalékról beszélhetnénk. Sajnos erre nincsenek adatok, a „felszámoló piac” ezt nem jegyzi. Vannak olyan volt állami cégek, amelyek nagy vagyonnal és forgalommal rendelkeztek, ilyen a dicsőszentmártoni Bicapa Rt., ahol mi végezzük a felszámolást. A cég fontosabb javait egy bukaresti cég vette meg, ők lebontják az épületeket. A területet ökologizálni kell, amit egy cég magánköltségén nem lehet megvalósítani. A cég értéke 8-9 millió euróra volt becsülve, a környezeti feladatok értéke jóval meghaladta a 30 millió eurót.

– Mi lesz az Energomur vagyonával, melynek felszámolását szintén az RVA végzi?

– Az Energomur meghalt. Kizárólag abban lehet gondolkodni, hogy az anyagi javakat értékesíteni kell, hogy minél nagyobb mértékben törleszthetők legyenek a vele szembeni követelések. Az Energomur össztartozása 67 millió lej. Tudni kell, hogy a cégnél rendkívüli modernizálás történt, olyan is, hogy a kazánházakat irodából irányították. Ezeket az új berendezéseket gyakorlatilag értékesíteni nem lehet, mert a távhő előállításával járó tevékenység megszűnt. Ezek a berendezések a polgármesteri hivatal nyilvántartásában szerepelnek. Tudtommal több mint 30 millió eurós beruházás volt az utóbbi 5 évben. Az épületeket mi értékesítjük, négy kazánházat adtunk el, a Pandúrok útján egyet, Meggyesfalván, a nagy kórháznál, és a Super mellett. Utóbbi kettőért 795.886 lej, illetve 366.900 lejt fizetett a marosvásárhelyi Profitec Kft.

– Hány céget számolt fel eddig az ön által vezetett RVA?

– Több mint 500 céget számoltunk fel a tevékenységünk során, jelenleg több mint 300 cég esetében vagyunk kinevezve mint vagyonfelügyelő illetve cégfelszámoló. Fizetésképtelenségi eljárások levezetését végeztük és végezzük Maros, Hargita, Beszterce, Máramaros, Brassó, Kolozs, Neamţ és Temes megyében.

– Ha ilyen ütemben folyik a cégfelszámolás, akkor mi marad még?

– Mi marad? A kérdés jogos. Olyan ez, mint az emberi élet, az emberek születnek és meghalnak. Az Amerikai Egyesült Államokban a cégek átlagéletkora hét év, cégek születnek, cégeket számolnak fel. Abban reménykedhetünk, ha kijutunk a válságból, akkor helyreáll az egyensúly – összegzett Todor-Soó Ignác cégfelszámoló vezető közgazdász.