A modern városépítés régi jelei Marosvásárhelyen

• 2013-07-12 13:27:30

A Népújság hasábjain egy cikksorozatban örvendetes kezdeményezésről olvashattunk a közelmúltban. A 100 évet meghaladott utcai tűzcsapok megmentéséért indított civil kezdeményezésre utalok.

A Népújság hasábjain egy cikksorozatban örvendetes kezdeményezésről olvashattunk a közelmúltban. A 100 évet meghaladott utcai tűzcsapok megmentéséért indított civil kezdeményezésre utalok. Mint szakmabeli, nekem is van róluk egy kisebb fényképgyűjteményem. Megjegyezném, hogy (többek között) ezeknek a megmentésére is készült egy javaslat a civil társadalom képviselői és a polgármesteri hivatal közös összefogásából született és 2002-ben véglegesített, a város helyi fenntartható fejlesztési tervéről szóló Helyi 21-es Jegyzőkönyvben, egy vízmúzeum keretében. Kialakításuk mai jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tőlünk nyugatabbra többnyire ezeket az úgynevezett felszíni típusokat részesítik előnyben a föld alattiakkal szemben, három nagy előnyük miatt: rögtön azonosíthatók, a nagy városi zsúfoltságban sem lehet járművel rájuk parkolni, továbbá nem lehet őket ellopni, mint ahogy a föld alatti változat dobozának a fedelét. A tévhittel ellentétben, ezek sem fagyveszélyesek, mivel a föld alatti elzárócsap mellett a felső rész használat utáni automatikus kiürülését egy kis nyílás biztosítja. Manapság arrafele pedig még változatosabban formatervezett, valóságos közterület-bútorzatként is kialakított tűzcsapok ékesítik az utcákat. De ugyanúgy gondját viselik a régi daraboknak is, többfelé találkozhatunk egy-egy szépen restaurált, muzeális utcai tűzcsappal, ezzel is jelezve a hagyományok és az elődök gondos munkája iránti tiszteletet.

Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a hasonlóan régi geodéziai alappontokra, amelyekből eddigi ismereteim szerint jelenleg négy árválkodik (szerencsére háborítatlanul) a városban: a Dózsa György–Radnai utca kereszteződésében levő gyógyszertári sarkon, a Nicolae Iorga utca közepe táján, a mai Petru Maior Egyetem bejáratával átelleni oldalon, az Avram Iancu utcában a Szabók bástyája és a Kapubástya közötti szakaszon, továbbá a vasudvar bejáratával szemben, a Köztársaság téri park szélén levő élősövény sorban (ez utóbbinál még meg szerettem volna toldani azzal, hogy egy öles, jó 80 centiméter átmérőjű kőrisfa hűs árnyékában, de mivel nem árt az óvatosság, először terepszemlét tartottam, és mint kiderült, nemhiába: azóta ez a fa is áldozatul esett a városdoktor esetenként rendőri felügyelet mellett elkövetett beteges fagyilkoló szenvedélyének). Bizonyosan több is volt ezekből az alappontokból, így nagy valószínűséggel a régi repülőtér közelében, a város akkori alsó végében, a Maros jobb partján épített régi vízüzem területén, valamint az enyészettel küszködő somostetői vendéglő szomszédságában is. Ezek az öntvényből készült oszlopszerű létesítmények tulajdonképpen műszerállások, ezekre erősítették fel a geodéziai-topográfiai mérések végzéséhez szükséges műszert, a teodolitot. Az oszlopok magasságának középtáján kiképezett lapra eredetileg felerősített tábláknak ma már hűlt helyük, esetenként valószínűleg erőszakos eltávolításuk jele lehet a szakadt csavarok megléte. Legjobb állapotában a Iorga utcai maradt meg, ezen még megtalálható a hornyolt célkereszttel ellátott, nyolcszögletű, sima felületű műszerlap. Ennek a képe látható mellékelve. Az alacsony városrészeken levő alappontok alig fél méterrel magasodnak a jelenlegi terepszint fölé, a jelentős, majd méternyi (!) magas feltöltések bizonyítékaként. Ezáltal is érzékel(tet)hető, hogy mily jelentős mértékben alakít(hat)ja az ember a környezetét.

Manapság már mindenki tisztában van a pontos kataszteri és helyszínrajzi felmérés szükségességével, mind a mezőgazdasági jellegű támogatásokat igénylő gazdák, mind azok, akik építkezni szeretnének. A dr. Bernády György által megálmodott modern európai város kialakítása is elképzelhetetlen lett volna egy pontos kataszteri és topográfiai helyszínrajzi felmérés nélkül. Az építési telkek kijelöléséhez szükséges terület felparcellázása, a vízrendezés, a vízellátási és csatornázási rendszer kiépítése a terep felmérésének hiányában elképzelhetetlen. Ezen felmérésekhez volt szükség a geodéziai alappontok telepítésére. Valószínű, ezeket az alappontokat a két régi magyarországi sztereografikus vetületi rendszer háromszögellési alappontjainak egyikeként, az erdélyi részek alappontjaként szolgáló úgynevezett „marosvásárhelyi rendszer” alapján határozták meg. Ezt az alappontot a Katonai Földrajzi Intézet állította fel és határozta meg 1891-ben a Marosvásárhelytől kb. 15 km-re nyugatra fekvő, Mezőbánd és Mezőbergenye határában levő Kesztej-hegy (dealul Câstei) vízválasztó gerincén levő legmagasabb pontján, 523 méter tengerszint feletti magasságban (Bartos-Elekes Zsombor, 2008), és amelyen ma is látható az „1954 PG” felirat (PG = punct geodezic = geodéziai pont), annak jeleként, hogy ez nagy valószínűség szerint manapság is használatban van. (Az egyéb azonosítás lehetőségéért zárójelben jegyzem meg, hogy az 1:100.000-es léptékű katonai térképen a domb neve „dealul Comorii”, Timár G.–Molnár G.–Păunescu C.–Pendea F. 2004-ben Kesztej-hegyként – dealul Câstei – említik, míg a CARTOGRAPHIA és az Ábel Térképészeti Kft. közös kiadásában megjelentetett 1:250.000-es léptékű, kék borítójú Székelyföld-térképen 524 méteres magassággal Kesztely-hegy, románul dealul Gâştii néven szerepel.) Ezzel a központibb fekvésű alapponttal helyettesítették a régebbi „szebeni rendszer” Vízaknai-hegyen (dealul Sibiului, Nagyszebentől északra) felállított háromszögellési alappontját. Az így kialakított alappontrendszerre építve mérték fel a város területét, parcellázták fel és jelölték ki az új utcákat, amelyek nyomvonalán aztán kisajátították a megfelelő szélességű területsávokat. Részben ezen új, még beépítetlen utcákon építették meg célszerűen a város központi vízellátási elosztó- és csatornahálózatát, amely aztán nagymértékben hozzájárult a város gyors fejlődéséhez. A csatornázási terv eredeti rajzai egyikének mellékelt részlete a Tudor Vladimirescu (akkoriban Tisza Kálmán) utca Dózsa György utca feletti szakaszának jobb partjáról jól mutatja a Poklos-patak tervezett rendezési nyomvonalát, valamint az akkor nyitott új utcák egyikét, a Kertész (Grădinarilor) utcát (baloldalt a Dózsa Gy. utca, azután az akkor is létezett, ma Semănătorilor (Vető) utca, valamint a tervezett Kertész utca).

A mai teodolitokat ugyan nem lehet ezekre az alappontokra felállítani, viszont ellenőrzésre kiválóan alkalmasak. Meglehet, még szerepelnek is a kataszteri hivatal nyilvántartásában. Remélhetőleg ezek a geodéziai alappontok is hamarosan felkerülnek a város műemlékvédelmi listájára, és egy szakavatott restaurálás után, de akár azelőtt is, a korabeli tűzcsapokkal egyetemben turisztikai látványosságként is hasznosításra kerül(het)nek.

Kelemen Árpád