Mindennapi hősök ünneplése

„…tanulni kell magyarul és világul, / tanulni kell mindazt, ami kitárul, / ami világít, ami jel: / tanulni kell, szeretni kell.” Kővirág-hangon, Nemes Nagy Ágnes soraival teremtődött meg az ünnep péntek délután a Kultúrpalota Kistermében, a Magyar Művészetért Díjrendszer Ex Libris díjainak gáláján.

Fotó: Szőcs Attila

„…tanulni kell magyarul és világul, / tanulni kell mindazt, ami kitárul, / ami világít, ami jel: / tanulni kell, szeretni kell.” Kővirág-hangon, Nemes Nagy Ágnes soraival teremtődött meg az ünnep péntek délután a Kultúrpalota Kistermében, a Magyar Művészetért Díjrendszer Ex Libris díjainak gáláján. Az erdélyi magyarság szolgálatát felvállalt marosvásárhelyi, illetve székelyföldi személyiségek, intézmények kitüntetésére megszervezett esemény telt házát Kilyén Ilka színművésznő és ifj. Nagy László színinövendék köszöntötték.

– Bizony mondom, mind hős az, aki itt él, és törekedni mer – világított rá Kilyén Ilka az együttlét indítékára Sipos Domokos költő szavaival, majd dr. Gubcsi Lajos, a díj alapítója osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Hét évvel ezelőtt, a Bartók Béla-emlékdíj átadásakor járt először a Kultúrpalotában – idézte fel az emlékezetes találkozást a várossal a Magyarországról érkezett vendég, aki akkor is azt remélte, és most is szeretné azt hinni, hogy Marosvásárhelyen az erdélyi magyarság fővárosában van. Dr. Gubcsi Lajos a kitüntetés létrejöttének előzményeiről is szólt. Mint mondta, 1987-ben alapította a Magyar Művészetért díjat, amelyet az elmúlt 24–25 esztendőben számos újabb díj követett. Ilyen az Ex Libris is, amelyet a világ távoli pontjain, például Ausztráliában is átadnak, mindenhol, ahol elismerés nélkül, csendben születnek a tömegeknek erőt, hitet adó életművek.

– Ez a díj mindenkihez kötődik, aki a magyarságot maga körül meg- és újjáteremti, és másokat is magával húz – hangsúlyozta dr. Gubcsi Lajos.

A továbbiakban az est házigazdái, Kilyén Ilka és ifj. Nagy László névsor szerint olvasták fel a kitüntetettek laudációját, dr. Gubcsi Lajos pedig átnyújtotta a díjakat, szám szerint tizenötöt.

Elsőként a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány részesült elismerésben. Az elmúlt két évtizedben a marosvásárhelyi kulturális élet egyik meghatározó szereplőjévé vált alapítvány elnöke, Borbély László a díj átvételekor arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy „amit Bernády száz évvel ezelőtt elképzelt, az nemcsak magyar, hanem európai. Ha ezt nem felejtik el, nem lesz baj Székelyvásárhelyen a következő ezer évben sem.”

Borsos Géza pedagógus, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány létrehozója – aki 2000-ben Gyergyócsomafalván felállíttatta a Marosvásárhelyen 1900-ban létrehozott, 1920-ban lerombolt Kossuth-szobrot, Köllő Miklós alkotásának bronzmásolatát – szintén díjazottként lépett színpadra. A kitüntetett ígéretet tett arra, hogy visszahozatja Marosvásárhelyre a szobrot, ha megteremtődnek a feltételek annak felállítására.

Kozsik Ildikó bábművész és Kozsik József színművész, a Tamacisza társulat, illetve a Kamaszok ifjúsági színjátszó csoport megálmodói, együtt vehették át a kitüntetést.

– Úgy hoztuk létre a Tamaciszát, hogy fél évig zsíros kenyérre sem volt pénzünk. Az volt a célunk, hogy a gyerekek találkozását a versekkel ne távolságtartás jellemezze, hanem szeretet övezze – idézte fel az indulást Kozsik József, aki a továbbiakban a gála közönségével is megkóstoltatta a kisebb nagyérdeműnek szánt produkciók szabadságát.

– Köszönjük azoknak, akik szeretettel, jó lélekkel követik munkánkat. Mi nem tartozunk a „nyomulós” zenekarok közé, csak dalolunk, sokszor halkan, néha hangosan – mondta a díjazott Kővirág nevében László József, az együttes dalszerzője, énekese, gitárosa. Ezt követően Ritziu Ilka Krisztina népdalokkal gyönyörködtette a közönséget, majd az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek sorában meghatározó helyen lévő Maros Művészegyüttes, a Maros Népzene- és Néptánctalálkozót nyolc esztendeje minden évben megszervező Folk Dancing and Music Egyesület, a Marosszéki (marossárpataki) Mátyás-huszárok kitüntetésével folytatódott a gála. A továbbiakban két képzőművész, Petrovits István, a szülőföldről és a szülőföld embereiről szóló szobrok alkotója, illetve Ughy István székelykeresztúri grafikus és festőművész is átvette a kitüntetést. Az erdélyi magyar oktatás terén kiemelkedő intézmények közül – a szórványvidékek magyar óvodáinak és iskoláinak fennmaradásához, a keresztyén értelmiségi, néptanító réteg újjászervezéséhez jelentősen hozzájáruló, diákjait „lámpássá tevő” – Református Kántortanító-képző Főiskola, a székely-udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem részesült elismerésben. A díjat átvevő dr. Hollanda Dénes, a Sapientia alapító tagja, a marosvásárhelyi campus megálmodója arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézmény az előírt követelményrendszer teljesítésében első helyen áll a romániai magánegyetemek között, és a jövőben arra kell törekedni, hogy a magyar fiatalok legjobbjait vonzza magához.

A gála kitüntetettje volt Székely Emese, a marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatónője, akinek irányítása alatt a tanintézet jelentős fejlődésen ment át, és mára már a második helyen szerepel az erdélyi református kollégiumok sorában.

– Teszem a dolgom, és örülök annak, ha valakin segíthetek. Ha egy volt diákot leendő munkaadójával össze tudtam hozni, az volt számomra a legnagyobb öröm – jegyezte meg az igazgatónő a díj átvételekor.

Ex Libris díjban részesült a székely világ „ablakaként” több mint egy évtizede létező Székelyföldi Stúdió, illetve Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnökasszonya.

– Hálás vagyok, hogy létezik a magyar kultúra, mert fényében én is két kultúrában élhetek. Ez számomra kiváltság – mondta Smaranda Enache, majd azt az időt is megidézte, amikor még három nyelven beszéltek Erdélyben az emberek.

A díjátadónak Antal Ágnes és Imre régi időket megidéző citeramuzsikája és énekei, majd Kozsik Ildikó lélekgyökérig hatoló szavalatai adtak új színeket. Az ünnep utolsó perceiben a Maros Művészegyüttes táncosai varázsolták el az egybegyűlteket.