Milyen színű a színvonal?
2023-01-30 16:00:00
- Kuszálik Péter
Mottó: „Meggyőződésem, hogy a Facebook és a többi internetes marhaság már az apokalipszis negyedik lovasa”. (Cserna-Szabó András; Nők Lapja, 2021. nov. 3.)
Két korábbi emlék. 1.) 1996-ban egy alapítványnál dolgoztam és ott ’bankolnom’ is kellett. Egy nap – a soromra várva – azt nézegettem, hogy egy idősebb bankos asszonyka elemi dolgokat magyaráz a frissen felvett munkaerőnek. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi szakiskolát végzett menyecske tudása valahol a bokája táján lehetett. 2.) Kb. 15 évvel ezelőtt azt mesélte András tanár úr: micsoda kegyetlen színvonalromlás tapasztalható az iskolákban. Tapintatból nem idézem az 1990 utáni generáció általános tudásszintjét illető spontán szózuhatagot. Az 1989 előtti oktatást sikerült annyira átépíteni, hogy a hátrányok mellett az előnyöket is eltörölték. Hja, a fegyelem megszűntét – a közrend mellett – az oktatás is megsínylette.
No, de ’lássuk a medvét’! A múlt héten az újságírás szakmai színvonaláról szóltam, s nem dicsérőleg. Egy fontos információval folytatom: a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete úgy döntött 2011-ben, hogy bezárja az általa Nagyváradon működtetett Ady Endre Sajtókollégiumot (AESK). Az 1994-ben „alapított tanintézmény hiánypótló volt, padjaiból számos neves újságíró került ki, de mára annyira bővült az egyetemkínálat, hogy nem indokolt a külön sajtókollégium fenntartása.” (Háromszék, 2011. jún. 21.) Nota bene: az AESK-ban tandíjat szedtek, s ha a diák leperkálta – az infláció miatt valutában kért – összeget, akkor nem illett megbuktatni. Egy évben – Kinde Annamária (akkori igazgató) kérésére – én is előadtam egy ’speckurzust’, mindössze nyolc órában, s a diákoknak kutatási feladatot adtam, mert az újságírópalánta nem az én dumámtól okosodik, hanem attól, hogy két hétig a könyvtárban régi hírlapokat forgat, és utána megpróbálja összegezni a tapasztalatait. Kb. 12 tanítványom volt, nagyjából frissen érettségizett emberkék, a beérkezett dolgozatokról írt méltatást visszaküldtem nekik. A nevükre nem emlékszem, csak arra, hogy kettőt tanácsoltam el a szakmától, s négyet dicsértem meg. Az AESK valóban hiánypótló volt, ám a „számos neves újságíró került ki” fordulatot inkább csak udvariassági gesztusnak tekintem.
Valamit az iménti cikkben említett egyetemi újságíró-képezdékről is. Ha jól tudom, akkor Erdélyben jelenleg négy helyen képeznek ’kommunikációs szakembereket’, akiket a tömegtájékoztatás sztyeppéin láthatunk viszont: médiamunkásokként, újságírókként stb. A képezdék lelőhelyei: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, valamint a Sapientia EMTE két kara (Marosvásárhely és Csíkszereda).
Csíkban ’Kommunikáció és PR-szak’ található, az internetes forrás (felvi.ro/ sapientia) elmeséli, hogy mire számíthatnak a hallgatók az egyetemi évek alatt. (A PR rövidítés feloldása: public relations, magyarul ’közönségkapcsolatok’. Kb. a léggömbhámozáshoz tudnám hasonlítani.) Idézem: „A társadalomtudományi alapozó ismeretek (kommunikációelmélet, kulturális antropológia, a szociológia alapjai, politológia, alkalmazott számítástechnika, bevezetés a társadalomtudományi kutatásokba) elsajátítása mellett a hallgatók olyan PR, marketingkommunikáció és média ismereteket (PR menedzsment, reklámírás, tévé- és rádióműsor szerkesztés, PR kampányok, PR kiadványok) szerezhetnek, amelyek szakirányú képzést biztosítanak (…). Mindezek mellett hangsúlyt fektetünk a hallgatók kommunikációs kompetenciájának fejlesztésére, a meggyőzés, az érveléstechnika, a nyilvános beszéd és prezentációs technikák elsajátítására.” Van itt minden, mint a jó boltban (a manipuláció csak a sorok között). Ámde: ha a kulturális antropológia tantárgyat nem kötik össze a hátsó-indiai szigetekre tett kutatóúttal, akkor nem ér semmit az egész. Meg aztán: vajh ki lehet ott a retorika tanára? Van-e akkora tudása és ereje, hogy leszoktassa a leendő szóvivőket és politikusokat az ’ö-ö-ö-izé’ típusú szónoklatdefektusról? Nagyon tetszett a kommunikációs-kompetencia-dezvoltáció-fityfene. Szerintem a következő tantárgyakra is komoly igény lenne: szabatos fogalmazás, a helyes szórendépítés titkai stb.
A diáktoborzó szöveg legpöpecebb ígérete: „Neked ajánljuk, ha (…) érdekel, hogy miként lesz valaki híres és sikeres” – díva, sztár, celeb, influenszer; netán: tiktok-tündér, tévébaba, frizbi-peti, hesteg-bocskor…
A színvonal szédítően magasan áll, a színe összemosódik az ég kékjével. Az égszínkékkel is baj van, még inkább az alapokkal. Szikla helyett futóhomokra építkeztek, ugyanis az elemi iskolai nebulók legfontosabb tankönyve nem Ábécéskönyv, hanem Anyanyelvi kommunikáció. Biztos jele annak, hogy felfordult a világ. (Vesd össze: Weöres Sándor: Kisfiúk témáira; /részlet/ „KARESZ HÜJE / GYÖNGYI HÜJE / csak én vagyok okos / énnekem a segembe is felyem van.”)
