Mikolai Tóth István városképéről

A művészeti alkotások iránt mindig nagy volt az érdeklődés, ezért gyakran mutatták be azokat. Így a Mikolai Tóth István készítette (rézlemezre metszette Nagy Sámuel) városkép is gyakran jelent meg kötetekben, szaklapokban.

A művészeti alkotások iránt mindig nagy volt az érdeklődés, ezért gyakran mutatták be azokat. Így a Mikolai Tóth István készítette (rézlemezre metszette Nagy Sámuel) városkép is gyakran jelent meg kötetekben, szaklapokban.

Egy régi rajz vagy metszet-képábrázolás sokatmondóan egészíti ki a város régészeti és építészeti adatait. Marosvásárhely nagyméretű régi városképe (80x60 cm) megragadóan szépen és hűen mutatja be a város fekvését, nagyságát, központját, utcáinak rendszerét s beépített részét.

A kép a Somostetőre felvezető útról nézve készült. Látható, hogy a város a Maros teraszain épült. Előtérben a temetőkertek, a középkori vár látható, udvarán a kimagasló több száz éves református templom támpilléres falaival és magas sisakos tornyaival.

Az alsó teraszán látható a város egykori, hosszú, kiterjedt piactere, a vásárok helye, beépített házsoraival. A kimagasló épületei nagyrészt a XVIII. század első felétől kezdve épültek a XIX. század első negyedéig, a jól ismert klasszicizáló barokk stílus díszítőelemeit hordozták, s összességükben adják a város változatos képét. Nagy méretével emelkedik ki Teleki Sámuel emeletes könyvesháza, a Teleki Téka. Szembe vele a Kendeffy család palotája, amelyet az állam 1754-ben a gróftól vásárolt meg kúria részére. Ott képezték ki a kancellistákat, a gyakornokokat (írnokokat), többek közt Mikolai Tóth Istvánt is, a kép készítőjét. A felső terasz peremén a régi vármegyeháza látható a Református Kollégium emeletes épületével. A terasz déli peremén áll az 1741-ben épült minoriták temploma és ahhoz csatlakozó rendháza. A város alsó teraszán terjeszkedik észak-déli irányba a város főtere, középen a régi városháza és a Bodor Péter készítette zenélő kút. A teret határoló nyugati oldalon állnak a váltakozó magasságú épületek: Toldalagi-ház, a ferences barátok temploma és rendháza, a Bálház (Apolló) épülete. A vár város felőli lejtős oldalán – kis téren – áll a Teleki Domokos építette Teleki-ház. A nagypiacra bevezető főutak (Nagyszentkirály utca – Kossuth L. u. – Szentgyörgyi utca) sarkán áll a Teleki–Köpeczi-ház, a szemben levő saroktelken a Görög Károly-ház (Katonák háza), illetve a Lábasház. A város nagy, kertes lakóházait nyugat felől a Dinnyeföld (Cuza Vodă) utca határolja. A vártér északi oldalán áll a románok kő- és fatemploma jellegzetes tornyaikkal.

A metszett kép annyira hűen ábrázolja a város korabeli épületeit, hogy a szakember házról házra azonosítani tudja a még ma is meglévőket. A városképnek művészeti értéke van, készült 1824–1825-ben. Nem hivatásos művész rajzolta, hanem egy kancellista, aki írnok volt a kúriánál. A Főkormányszék kérésére fogott a rajzhoz, de előzetesen tizenhárom vízfestményt készített a főtér és főutcák házsorairól. Sajnos, azok a képek 1944-ben a Teleki család budapesti palotájából elvesztek, csak fényképmásolatok maradtak meg róluk. A másolatok a fényképezés kezdeti idejéből valók. Valamennyi kép megnevezését Mikolai kalligrafikus betűkkel írta, miként a városkép megnevezését is. Mikolai rajzolt képe után Nagy Sámuel neves rézmetsző (Nagyenyed, 1792 – Kolozsvár, 1846) 1846-ben készítette a rézmetszetet. A rézlemezről Tomola Ferdinánd adott ki néhány képmásolatot.

Mikolai tehát kitűnő távlati érzékkel, térképszerű pontossággal rajzolta meg nagyméretű képét, amelynek felirata: Libera regiaque civitas siculica Marosvásárhely, és alatta: Erdély díszes címere, és a következő felirat: In honnrem almae Patriae (tisztelettel az éltető hazának).