Miért voltak a lemondások?
2021-08-24 15:21:52
- Nagy-Bodó Szilárd
Konfliktus az MDT-ben
Egy korszak lezárása és az elválás sok esetben szülhet nézeteltéréseket. Ezekben a helyzetekben a felek azt gondolják, hogy nekik van igazuk, vagy legalábbis közelebb állnak az igazsághoz. Bárhogy is legyen, egy szakadás után a konfliktus szinte elkerülhetetlen.
A Népújságban már beszámoltunk az MDT tisztújításáról, most azonban ennek hátterét vizsgáljuk, a két lemondott elnökségi tag, Hajdú Izabella és László Kajcsa Henrietta kérésére. Alábbi összeállításunkban nem szeretnénk igazságot tenni, mindössze bemutatjuk a két tábor álláspontját. Nyilvánosságra hozzuk a két volt elnökségi tag lemondó beszédét, illetve Szabó Szabolcs, az MDT elnökének véleményét a kialakult helyzetről.
Hajdú Izabella lemondó beszéde:
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket! Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt! A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A becsületesség s őszinteség sebez- hetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
László Kajcsa Henrietta lemondó beszéde:
Kedves diáktársaim, tisztelt tagok, László Kajcsa Henrietta vagyok, az elnökség vezetőségi tagja, ezen belül a rendezvényszervező munkacsoport koordinátora. A mai nap számomra ismét egy mérföldkő az életemben.
Egy olyan döntés vállalása, amelyet az elmúlt időszakban hoztam mindazért, hogy önmagam és diáktársaim értékeit, álláspontjait méltó tisztelettel megőrizhessem.
Egy olyan időszak áll mindannyiunk mögött, amely nem a szokványos hétköznapokról szólt.
Munkacsoportosainkkal egymást segítve igyekeztünk kihozni a lehető legjobbat és legtöbbet magunkból, olykor családot és saját igényeimet is félretéve.
Igyekeztem mindent megtenni diáktársaim, barátaim és az elnökség érdekében, sajnálatos módon ezt van, aki mégsem fogadta, nem ismerte el.
Fáradtságot, panaszt, szégyent félretéve tettem a dolgomat, sokszor olyan feladatot is bevállalva, amely erő felettinek tűnt pillanatnyi helyzetemben, hiszen kötelező volt tisztségünk megtartása érdekében. Hitem, családom és barátaim mindig támogattak, így sikerült a legnehezebb dolgokban is helytállnom.
Ezen rövid idő alatt sikerült olyan tetteket, tevékenységeket megvalósítanom, amelyekre mindig büszke lehetek, amelyből erőt meríthetek a következőkben is. A paralimpia kivitelezésének időszaka, a gyerekek öröme megtanított minden nehéz helyzetben újra meg újra felállni, a diáknapok megvalósítása, az emberek arcán látott szabadságérzés megtanított kezelni a stresszhelyzeteket, mivel egy csodás végkifejletet élhettünk meg vele.
Jelen pillanatban, amikor lemondó beszédemet tartom, melyet külső hatásra kell megtennem, a maga természetes rendje helyett, szívesen vállalom mint döntést részemről.
Egy demokratikus államban a szabad akaratú diákság köreiben a diktatórikus hozzáállás számomra elfogadhatatlan.
Sokkal inkább úgy érzem és hiszem, hogy a tisztelet, a felelősségtudat, a kedves szó, amellyel a munkacsoport felé fordultam, célravezetőbb és hatékonyabb, mint a vaskezű, szabályokat sértő és embereket megalázó magatartás.
Most szeretném megköszönni, hogy itt lehettem, tanulhattam, fejlődhettem, megtapasztalhattam mindezt, bár szomorú szívvel, mégis felemelt fővel zárom ezen időszakot.
A friss elnökségnek kívánok eredményes munkát, kívánom, hogy tudja kiküszöbölni a kommunikáció hiányával kapcsolatos problématömeget, kívánom, hogy mindenki visszataláljon az útra, az általunk, az MDT által képviselt értékek és álláspontok igaz útjára.
Ezennel én, László Kajcsa Henrietta, lemondok a vezetőségi tagi tisztségemről.
Szabó Szabolcs: A szervezeten belül, békésen kellett volna orvosolni a problémát!
Azért volt szükség a tisztújítás megszervezésére, mert voltak olyan szakmabeli hiányosságok, amelyeket valamilyen módon orvosolni kellett a szervezeten belül. Elsősorban kiemelném, hogy az MDT-diáknapok után válaszúthoz érkeztünk. A két – immáron volt – elnökségi tag két lehetőség közül kellett válasszon. Az egyik az volt, hogy a következő rendezvényen maximálisan és az eddiginél jobban odateszik magukat, vagy a másik utat választják, és lezárjuk a közös munkát. Ők az utóbbi variánst választották.
Ami a diktatúrát illeti: azt a rendszert, ahol bárkinek lehetősége van háromszor óvást tenni, interpretálni, azt egyszerűen nem lehet nem demokratikusnak nevezni. Az MDT-n belül három fő rendszerünk van, ami évente többször is ülésezik. Az egyik a választmány, amely az iskolai tagszervezetek delegáltjait foglalja magába. Ezen a szinten is lehet kéréseket leadni, illetve véleményeket kérni. Továbbá az ilyen helyzeteket – és nem csak – meg lehet beszélni az elnökségen belül, illetve a cenzorokkal is. A diktatúrát egy személy vezeti, és ez a mi szervezetünk esetében nincs így.
Az újabb cikk láttán sok olvasó fejében felmerülhet a kérdés, hogy miért váltak szét az útjaink? Erre azt tudom válaszolni, hogy azért, mert nem vállalták, hogy egy magasabb szakmai szintet hozzanak. Valóban választás elé állítottam őket, ez magával vonja tehát azt is, hogy lett volna más alternatíva is. Ők mondtak le, ők választották ezt az utat.
A kialakult konfliktushoz csak annyit tennék hozzá, hogy a belső vitákat személyesen, a szervezeten belül kellene megbeszélni, az előbb ismertetett módon, és nem a sajtóban keresve a megoldást. Meg lehetett volna békésen beszélni. Kitartok amellett, hogy nem mondtam semmi olyat, ami ne lenne releváns az előző cikkel kapcsolatban. Továbbá hozzátenném, ők kérték, hogy az összetűzésnek és az ehhez hasonló megnyilvánulásnak vessünk véget. Úgy érzem, hogy a szervezet ennek eleget is tett, de ők mégis úgy döntöttek, hogy továbbviszik a konfliktust. Mi megpróbáltuk lezárni, keresve a békés és az egyszerű különválást. Megköszöntük a munkájukat, és a továbbiakban is segítjük őket mindenben, amiben szükségük lesz ránk, de részükről is elvárjuk a korrektséget!
