Mia Farrow 70 éves
Február 9-én töltötte a hetven évet Mia Farrow amerikai színésznő. Maria de Lourdes Villiers Farrow Los Angelesben született John Farrow rendező és a Tarzan-filmek Jane-jeként ismertté vált Maureen O'Sullivan hét gyermeke közül az egyedüli lányként.
Február 9-én töltötte a hetven évet Mia Farrow amerikai színésznő. Maria de Lourdes Villiers Farrow Los Angelesben született John Farrow rendező és a Tarzan-filmek Jane-jeként ismertté vált Maureen O'Sullivan hét gyermeke közül az egyedüli lányként. Keresztapja George Cukor Oscar-díjas magyar származású rendező, keresztanyja Louella Parsons újságíró, a filmvilág minden titkának tudója volt. Az apácáknál nevelkedett, kacérkodott is a kolostorba vonulással, de aztán váratlan fordulattal a színészi pályát választotta – mint később nyilatkozta, nem akart névtelen senki maradni.
Első nyúlfarknyi szerepét tizennégy évesen kapta apja egyik filmjében, majd négy évvel később anyja barátnője, Vivien Leigh közbenjárására a Broadway színpadán is bemutatkozhatott. Az ismertséget végül a Peyton Place című tévés szappanopera hozta meg számára, no meg az, hogy 18 évesen Frank Sinatra (harmadik) felesége lett. A házasság három évig tartott, a nála jóval idősebb Frankie boy a válás után atyai jó barátja maradt.
Első jelentős filmje az 1968-as, Roman Polanski rendezte Rosemary gyermeke volt. A hátborzongató pszichothrillerben Farrow egy várandós fiatal nőt alakít, akiben egyre erősebb a – mint kiderül, nem alaptalan – gyanú, hogy a Sátán gyermekével terhes. A darab divatot is teremtett: a mesterfodrász Vidal Sassoon állítólag neki találta ki a sassoon frizurát. Karrierje lendületet vett, ő domborított a People magazin első számának címoldalán, s még azt is megengedhette magának, hogy visszautasítsa A félszemű seriff női főszerepét, holott partnere John Wayne lett volna.
Magánélete is fordulóponthoz érkezett: 1970-ben férjhez ment André Previn zongorista-karmesterhez, akitől három gyereke született, három kislányt pedig örökbe fogadtak. Londonba költöztek, ahol remekelt a színpadon, a Royal Shakespeare Company első amerikai színésznőként fogadta tagjai közé. A hetvenes években forgatott filmjei közül a jelentősebbek közé tartozik A nagy Gatsby (ebben Robert Redford partnere volt), a Halál a Níluson című krimi és Robert Altman rendezőnek a házaséletről készített cinikus hangvételű Esküvője.
A nyolcvanas évek elején találkozott Woody Allennel, akinek múzsája és állandó partnere lett. Kapcsolatukból tíznél több film és egy gyermek született (bár Farrow később nem zárta ki, hogy a kisfiú biológiai apja Sinatra volt), két gyermeket adoptáltak. Első közös filmjük a Szentivánéji szexkomédia volt, ezt követte a Zelig, a Broadway Danny Rose, a Kairó bíbor rózsája, a Hannah és nővérei, A rádió aranykora, a Scorsese-Coppola-Allen rendezőhármas közös vállalkozásában készült New York-i történetek. Farrow Allen élettársaként mindig újabb és újabb arcát tudta megmutatni a rágógumizó cicababától a szerelmi bánattól sújtott filmsztáron át a pszichiátriai esetig. Utolsó közös munkájuk, az 1992-es Férjek és feleségek – stílusosan – egy középkorú házaspár kapcsolatának szétesését mutatja be. Idillinek tűnő kapcsolatuk hatalmas botránnyal ért véget, amikor Farrow rájött, hogy Allen titokban a Prévinnel közösen örökbe fogadott lányával kezdett viszonyt. (A koreai származású Szun Jit a rendező később feleségül is vette.) A csalódott és sértett színésznő még azzal is megvádolta Allent, hogy molesztálta kisebbik, közösen örökbe fogadott lányukat, bár ez nem bizonyosodott be. A végletesen megromlott viszony hosszú pereskedésbe torkollott, a mindenkit megalázó jogi procedúra végén a gyerekeket a színésznőnek ítélték.
A filmhez visszatérve Farrow az utóbbi két évtizedben játszott vígjátékban (Miami rapszódia, Lányok a csúcson, Tekerd vissza, haver!), thrillerben (Vígözvegyek), horrorban (Ómen), néhány tévés produkcióban, s részt vett a Luc Besson rendezte Arthur-animációs sorozatban is. 2014 őszén hosszú idő után ismét a Broadwayn kapott szerepet a Love Letters című színdarabban.
Farrow, akinek tizennégy gyermeke közül tíz adoptált, 2000 óta a UNICEF jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedik, többször felkereste a világ válság sújtotta térségeit. Néhány éve alapítványt hozott létre a polgárháború dúlta Szudán dárfúri menekültjeinek támogatására, a Sierra Leone-i háborús bűnöket tárgyaló különleges hágai törvényszék előtt vallomást tett Charles Taylor egykori libériai államfő ügyében, s hazájában részt vett a fegyvertartás szigorítása melletti kampányban. 2008-ban az amerikai Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta.
