A mi városunk a mi várunk!

Sajnos, a nyári tapasztalat mindannyiunk számára rossz volt. Hiába sikerült több szavazatot összegyűjtenünk, mint 2008-ban, mert két nagy román párt összefogott, egy táborba hozta a választóit.

– Lokodi Editet mindenki ismeri, hiszen megyei tanácselnökként szép eredményeket mutatott fel. Ennek ellenére a júniusi helyhatósági választásokon nem sikerült újabb mandátumot szereznie.

– Sajnos, a nyári tapasztalat mindannyiunk számára rossz volt. Hiába sikerült több szavazatot összegyűjtenünk, mint 2008-ban, mert két nagy román párt összefogott, egy táborba hozta a választóit. Ez is visszafogta kissé a Maros megyei magyarság szavazókedvét, de tény, hogy más magyar pártok is indultak. Nem szeretném a magyarok rovására írni ezt a sikertelenséget, de nekünk jobban oda kell figyelnünk, mert a nyáron az volt a győztes szlogen, hogy elég volt a tizenkét éves magyar uralomból. Meg kell értenünk, hogy az összefogás létszükséglet. Abban reménykedem tehát, hogy az emberek nem fognak otthon maradni, és minden gond ellenére elmennek szavazni, nem hagyják parlamenti képviselet nélkül az erdélyi magyarságot. Mert már azzal is, hogy a nyáron elveszítettük a megyét, sok polgármester védtelenebbnek érzi magát. Bár még mindig itt vagyunk, én alelnökként meghallgatom őket, de nem a mienk a döntés. Csak kérni tudunk, és vagy meghallgatják, vagy nem.

– Miért indul a parlamenti választásokon, nem lenne jobb, ha itthon maradna, s végezné a megyei tanács alelnöki munkáját?

– Éppen arról van szó, hogy alelnökként én is csak kérni tudok. De az alelnöki munkát az RMDSZ-frakcióból bárki elvégezheti, ha bejutok a parlamentbe. Hogy miért vállaltam? Elsősorban felkérésre, és mert az életem folyamán – nemcsak az utóbbi nyolc évben – nagyon sok tapasztalatot összegyűjtöttem. A jogi felkészültségem, tapasztalatom biztosan gyümölcsöztethető a parlamentben is, mikor például a régiók felosztásáról fogunk dönteni. Nagyon fontos, hogy ne felszabdaljuk a magyarságot, hanem megtartsuk egy egységes gazdasági régióban. Egyebek között ezért indulok, vállaltam a felkérést, pedig nem könnyű egyik kampányt a másik után végigvinni. Nő vagyok, mindig mindent végigizgulok, mindent teljes szívvel-lélekkel végzek, és nagyon szeretek a közösségemért dolgozni. Akik ismernek, tudják, nem tudok másként dolgozni. Vagy őszintén égek, vagy sehogy. Az én körzetem a 2-es marosvásárhelyi választói körzet, ahol etnikai szempontból nem mi vagyunk többségben. Ahhoz, hogy a fele plusz egy szavazatot elérjük, nagyon sokat kell dolgozni, és mindenkinek el kell menni szavazni. Fontos, hogy minél több szavazatot szerezzünk. Ha nem sikerül összegyűjteni a fele plusz egy szavazatot, akkor már csak visszaosztásra lehet számítani. Nagy a tét, az RMDSZ-nek el kell érnie az 5%-os küszöböt, az egyéni választókörzetekben a sikerhez a fele plusz egyet kell elérni, vagy a legnagyobb töredéket.

– Hogyan telik egy napja így, kampányban? Mikor kezdődik, mikor ér véget? Hol könnyebb kampányolni, városon vagy vidéken?

– A nagy reggel nyolckor kezdődik az irodámban. Elvégzem az itteni feladataimat és délután kampányolok teljes gőzzel. Olyankor vannak otthon a városi emberek, olyankor lehet kulturális intézmények által szervezett eseményeken megjelenni. Városon sokkal nehezebb kampányolni, mert vidéken a politikus elindul reggel 9-10 órakor, otthon találja az embereket, hisz éppen a reggeli munkák után vannak, meg tudunk állni, beszélgetni is ráérünk. A mozgósításba besegítenek az önkormányzati képviselők is, rétegtalálkozókat lehet szervezni. A városban másképp kell megszólítani az embereket, elsősorban a kulturális eseményekre lehet meghívni, tévékben, rádiókban lehet szerepelni, és hétvégeken a templomokba elmenni, ahol a közösségekkel találkozunk, utána pedig rövid lakossági fórumon tudjuk elmondani a szavazás mechanizmusát, megfogalmazni az üzenetünket. Tudni kell, hogy a december 9-i szavazólapon az RMDSZ mind a szenátori, mind a képviselői listán az első helyen van. Tehát nem kell keresgélni a tulipánt. Veszteségnek számítanak az érvénytelen szavazatok, de veszteség az is, hogy megoszlik a magyarság. A választókat a magyar-magyar versengés megzavarja. Nemrég egy rendezvényen egy nagyon régi ismerősömmel találkoztam, aki most a Néppárt jelöltje, és aki jelölttársának nevezett. Véleményem szerint mi nem vagyunk jelölttársak, politikai ellenfelek vagyunk, hiszen külön alakulatban indulunk. Ez a néppárti jelölt azt mondta nekem, hogy tisztel engem, és rám fog szavazni.

– Nem kérdezte meg tőle, hogy akkor miért indul?

– Ez a kérdés! Az illető igen tiszteletre méltó személy, így nem értem, miért ment bele abba, hogy megossza a magyarságot. Hisz amúgy is kisebbségben vagyunk. De ugyanezt a kérdést felteszem a többi néppárti jelöltnek is. Ha nem tudjuk egymást erősíteni, akkor a gyengítés mindenkinek kárára válik.

– Az ön választókörzete etnikai szempontból is nehéz. Milyen üzenetet fogalmaz meg a román választóknak, hogyan akarja meggyőzni őket, hogy önre szavazzanak, s ne egy román jelöltre?

– A szórólapjaim román nyelven is elkészültek. Ugyanazt a gondolatot üzenem magyaroknak és románoknak, hogy a mi városunk a mi várunk! Oraşul nostru, cetatea noastră! Ezalatt azt értem, hogy Marosvásárhelyen születtem, itt nőttem fel, itt neveltem fel a gyermekeimet, Marosvásárhelyen dolgoztam – öt év bukaresti megszakítással – egész életemben. Azt hiszem, vissza kellene adjunk ennek a városnak mindent, ami történelmi szempontból, hagyományok szempontjából érték. Rendbe kellene tenni az épületeket. Itt van a Kultúrpalota. Ez egy akkora kincs, ami európai szinten sem sok városnak adatott meg. Ezt próbáltam felújítani az elmúlt években együtt a megyeházával, a régi zsidó kultúrházzal, ami a forradalom után játékbarlang volt. Ez a város vissza kell kapja az Aranykakast, a somostetői vendéglőt, hogy ott működjön a megyei múzeum természetrajzi részlege, hiszen semmi sem lenne tökéletesebb, mint az állatkert, az erdő és a természetrajzi múzeum. Remélem, a megyei önkormányzat érzékeny lesz erre.

– Mit üzen tehát a marosvásárhelyi választóknak?

– Azt üzenem, hogy december 9-én szánjanak egy félórát az életükből miránk, az RMDSZ-re, rám, a 2-es körzetben induló jelöltre. Menjenek el szavazni, üssék a pecsétet a tulipánra, hogy négy évig dolgozni tudjak az érdekükben Románia parlamentjében.