Mi legyen a technikával?

• 2011-05-17 15:15:55

• Joó Kristóf

Alig hinném, hogy sokan volnának, akik a maguk rendjén az ábécé tanulásakor ch-val is találkoztak a betűkészletünkben.

– Nem tudom… Szerintem csak a maga útját kell járnia. Ennél viszont sokkal érdekesebb számomra (számunkra?), hogy egy olyan írásjelet tartalmaz, amely nincs is (?).

Alig hinném, hogy sokan volnának, akik a maguk rendjén az ábécé tanulásakor ch-val is találkoztak a betűkészletünkben. Úgy tudom, mindösszesen nyolc kétjegyű betű van a magyar ábécében (és egy háromjegyű), a közhasználatban viszont van néhány olyan szó, amelyet hagyományosan ch-val írunk – például azt, hogy technika, pech, mazochista, archeológia, mechanika, jacht (vagy yacht), almanach, cech (vagyis ’fizetőszámla’). Igaz, a magyar ábécének „kispados” betűi is vannak – vagyis olyanok, amelyek nem szerepelnek a hivatalos betűsorban, de amúgy mellékesen tudomást veszünk róluk –: ilyen a q, a w, az x és az y. A ch azonban ebben a csoportban sem tűnik fel.

Akkor most mi van?

Többféle megoldási javaslatról tudunk. Az egyik szerint a ch-s szavakból közönségesen el kellene hagyni a c-t, hiszen – mondják – hangzásban a ch éppúgy működik, mint a h. Ezzel azonban a magam részéről nem tudok teljesen egyetérteni. A jacht, az almanach valóban h-val ejtendő. De vannak, akik nem Rihárdot, hanem Richárdot mondanak, s a technikát sem „közönséges” h-val ejtik, illetőleg az archeológiát is olyan „ch” hanggal, mint mondjuk a német az ich (’én’) szóban. Ezt az úgynevezett „zöngétlen szájpadlás-réshangot” természetesen a nemzetközi fonetikai ábécében is jegyzik, mégpedig a ç grafémával, s leginkább a huge (angol ’óriás’) szóval példázzák.

Van viszont olyan lehetőség is, hogy a ch-t k-nak feleltessük meg. A mazochista szó esetében például nem kevesen vannak, akik közönséges k-val ejtik – nemkülönben a technika vagy a mechanika szavakat. Hogy ez mennyire megfelelő vagy „meg nem felelő”, arra nézve nemigen található kanonikus előírás. Meg aztán… kissé ízlés kérdése is.

Én magam úgy gondolom, a technika nem (könnyen) ejthető szabályos h-val, de még kevésbé mondható k-val – ezt a ch+n kapcsolat idézi elő. S habár nem magyar szó, épp az n+ch mássalhangzó torlódás teszi, hogy a München városnév ejtésekor sem „áll nyelvünkre” a lágy h – vagyis nem megfelelő „Münhen”-nek mondani. Nem így a mechanika, amelyben épp a mássalhangzó torlódás hiánya teszi könnyebben h-val ejthetővé a szót („mehanika”).

Témánk szempontjából kevéssé döntő jelentőségű, érdekességénél fogva mégis említésre érdemes, hogy a nyelvészeti szakirodalom az ejtéshibák között említi a h-nak úgynevezett lingvális, vagyis indokolatlanul kemény ejtését, és ezt ch-val jelöli. Pl.: pichen, vicheti.