2021. május 12., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mostohagyermekként kezelik a civil szociális szolgáltatókat

Bár Maros megyében a szociális szolgáltatások mintegy felét civil szervezetek végzik, átvállalva ezáltal az államra háruló feladokat, nevetségesen alacsony az ezek után járó állami támogatás. Erre, illetve a túlzott bürokráciára és a hivatalnokok lekezelő hozzáállására is panaszkodtak pénteken a civilek azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen Csép Éva Andrea RMDSZ-es parlamenti képviselő, a munkaügyi bizottság alelnöke, valamint Makkai Péter munkaügyi államtitkár próbálta feltérképezni azokat a nehézségeket, amelyekkel a szociális ellátásban oroszlánrészt vállaló civil szervezetek munkájuk során nap mint nap szembesülnek.





A Gecse utcai református egyházközség gyülekezeti termében megszervezett találkozón mintegy tizenöt Maros megyei civil szervezet képviseltette magát.

Makkai Péter nemrég kinevezett munkaügyi államtitkár, aki maga is a civil szférából érkezett, elismerően szólt a a tevékenységükről, hiszen – mint mondta –, ebben a nehéz, járványügyi időszakban is hősies munkát végeznek.

A találkozón többek között az Alpha Transilvană, az Ügyes Kezek, a Rheum Care, a HIFA Románia, a Talentum Alapítvány, a Divers Egyesület, az Unitarcoop, a Kálvin idősotthon, a Gyulafehérvári Caritas, a Maros Megyei Cukorbeteg Gyermekek Egyesülete, a Kelet-európai Szaporodás-egészségtani Intézet képviselői voltak jelen. A civil szervezetek illetékesei röviden ismertették tevékenységeiket. Vannak köztük, akik otthoni idős- és betegápolást végeznek, fogyatékkal élő gyerekekről, valamint felnőttekről gondoskodnak, idősotthonokat, valamint nappali központokat működtetnek, hátrányos helyzetű személyeket karolnak fel.

Tízszer akkora finanszírozás ugyanazért a szolgáltatásért

A szóban forgó szervezetek elsősorban azt nehezményezik, hogy miközben munkájukkal az állam feladatát végzik el, az állam válláról veszik le a terhek jelentős részét, és ugyanolyan, sőt sok esetben jobb minőségű szolgáltatásokat nyújtanak, a központi költségvetésből nem részesülnek olyan mértékű finanszírozásban, mint az állami szféra. Így folyamatosan arra kényszerülnek, hogy „kéregessenek”, illetve pályázatokkal vagy támogatók révén, vállalkozók, magánszemélyek adományaiból próbálják pótolni a hiányzó összegeket, hogy ellátottaiktól ne kelljen megvonni a számukra létfontosságú szolgáltatásokat. Ezzel szemben az állami szolgáltatók a központi költségvetésből jutnak hozzá teljes egészében azokhoz az összegekhez, amelyekre szükségük van. 

Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója lapunknak elmondta: igazságtalannak és diszkriminatívnak tartják az állam által biztosított finanszírozást, ugyanis adott szociális szolgáltatásra a civil szervezetek legtöbb esetben alig tíz-húsz százalékát kapják meg annak az összegnek, ami az állami intézményeknek jár egy ellátott után. Például egy rezidenciális központ esetében egy idős vagy egy fogyatékkal élő személy ellátására havi 250 lejt biztosít a civil szervezeteknek az állam, eközben a fogyatékkal élőket ellátó állami intézményeknek ennek több mint tízszerese jár, mintegy három-négyezer lejt biztosítanak egy ellátottra. Az otthoni beteggondozásban egy ellátottra havi 120 lejt, a nappali foglalkoztató központokba járó személyek után pedig havi 175 lejt biztosítanak, holott a költségek a sokszorosai ezeknek az összegeknek – mutatott rá az ágazati igazgató.





Olvassák el a törvényt… nem tudnak olvasni?!

Jakab István, a marosvásárhelyi Kálvin idősotthon igazgatója a hivatalnokok részéről tapasztalt lekezelő hozzáállást, a jóérzés hiányát tette szóvá. Ezt a többi civil szervezet képviselője is alátámasztotta, mint mondták, folyamatosan azzal szembesülnek, hogy az egyes állami hivatalokban nem kezelik egyenlő félként a civileket; amikor bizonyos – csöppet sem egyértelmű – törvényes előírások vagy pályázati lehetőségek kapcsán útbaigazításért hozzájuk fordulnak, gyakran kifizetik őket azzal, hogy olvassák el a törvényt, vagy megalázó hangnemben nekik szegezik a kérdést: nem tudnak olvasni? A civil szervezeteknek általában nincsenek jogászaik, ezért fontos lenne számukra, hogy útbaigazítás végett legyen akihez forduljanak, és az állami hivatalok ne csak akkor álljanak velük szóba, amikor számonkérik őket. Illetve hasznos lenne egy platform, ahol  kérdéseikre választ kapnának, hiszen ez jelentősen megkönnyítené a munkájukat. Sok esetben feledésbe merül, hogy a civil szervezetek nem maguknak kérnek, hanem a rászorulóknak, akik számítanak a segítségükre. 

– Nem a szolgáltató a lényeg, hanem az ember, akiért dolgozunk – hangsúlyozta dr. Alexandru Lupşa, az Alpha Transilvană alapítvány elnöke.

Országos viszonylatban pozitív példa Maros megye

Makkai Péter államtitkár támogatásáról biztosította a civileket, egyetértett azzal, hogy az államnak kell megtennie az első lépést, hiszen az állam feladata gondoskodni ezekről a szervezetekről és azok ellátottairól. Az államtitkár szerint nagyon fontos, hogy ne vetélytársként tekintsenek egymásra az egyes, szociális téren dolgozó civil szervezetek, hanem közös frontot alakítsanak ki, hiszen közös érdekeket képviselnek. Erre kiváló példa Marosvásárhely, ahol (Erdélyben egyedülálló kezdeményezésként) egy ideje létrejött egy közel húsz civil szervezetet tömörítő akciócsoport annak érdekében, hogy egységes frontot alkotva próbálják érvényesíteni az érdekeiket.

Csép Andrea parlamenti képviselő, aki nem első alkalommal kezdeményezett találkozót a szociális téren dolgozó civil szervezetek képviselőivel, pozitívumként értékelte, hogy a marosvásárhelyi civil szervezetek nem konkurenciát látnak egymásban, hanem összehangoltan dolgoznak, kiegészíti egyik szolgáltatás a másikat. Felajánlotta, hogy bármikor hajlandó közvetítői szerepet vállalni a civil szervezetek, valamint az állami intézmények közötti párbeszédben. A politikus hozzátette: nyitott további találkozókra is, amelyek remélhetőleg megoldást kínálnak a felmerülő problémákra. Csép Andrea szerint meg kell próbálni megtalálni a módot arra, hogy egyenlő mértékű finanszírozásban részesüljenek mind az állam, mind pedig a civilek által működtetett szolgáltatások, bentlakóotthonok, nappali foglalkoztató központok, ugyanis jelenleg óriási különbségek vannak ezen a téren, holott ugyanolyan minőségű szolgáltatásokat nyújtanak a civilek is. Mint mondta, az erre vonatkozó 34-es törvényben megszabott összegek 2009 óta nem változtak, holott azóta a költségek sokat emelkedtek. A képviselő szerint mindemellett meg kell nézni, hogyan lehetne elmozdulni a digitalizáció irányába a bürokrácia csökkentése végett, hiszen a cél az lenne, hogy a civil szervezetek online is tudjanak bizonyos dolgokat megoldani, ne kelljen papírok sokaságával bajlódniuk. Ugyanakkor fontos lenne, hogy rendelkezésükre álljon egy olyan platform, amely könnyíti a munkájukat.