2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Megint „föltalálták a meleg vizet”

A világot manapság az energiával való takarékosság foglalkoztatja. Kivéve a természettel összhangban élő népeket, amelyek kimaradtak a civilizáció áldásaiból; ők ötven év múlva is pálmalevél kunyhóban élnek majd és nyílt tűzön sütik-főzik az ételüket (éppúgy, mint kétszáz évvel ezelőtt). A civilizációban ellustult népek manapság az interneten keresgélik a gázspórlással kapcsolatos ötleteket. Erdélyben nőttem föl – és az első negyven év megtanított a fontosabb túlélési stratégiákra –, ezért a mai okostojások kevés újat tudnak mondani a magamfajta öreg fószernek. 

Három napja bukkantam rá – egy főzőcskés honlapon – arra a cikkre, ami arról tudósít: „Az olasz Nobel-díjas fizikus, Giorgio Pariasi egy sokakat érintő problémára talált megoldást”. Egy olyan megoldást, amit a szegényebb emberek már évszázadok óta ismernek. A cikk írója nem mulasztja el hozzátenni: „Sok olasz szakács szemöldöke szaladt fel egy fizikus tippje miatt, aki szerint nem kell a tésztafőzés ideje alatt bekapcsolva tartani a tűzhelyet”. 

Hja, az ötcsillagos szállodák éttermeiben működő szakácsok mostanáig nem spóroltak, de majd megtanulják a falusi nagymamák szokásait. Ugyanis a makaróniféléket (tolltészta, spagetti, csavart cső stb.) minden valamirevaló háziasszony a következőképpen főzi meg: a fazékba tett sós vizet forrásig melegíti, majd beleszórja a tésztát, megkavarja, s amikor a víz ismét bugyogni kezd, akkor elzárja a gázlángot. A fazékra fedőt tesz, leveszi a tűzhelyről, hokedlire állítja, majd letakarja egy pokróccal. 16–19 perc alatt megpuhul a tészta, szűrés után tálalható. (Télen nem önti el azonnal a főzővizet, a konyhában hagyja kihűlni a lefedett edényt.)

 Nyolc éve jelent meg a Mörfi konyhája című könyvem, abban így írtam le a „degesztőládát”. Harminc éve „működik” a magam gyártotta segédeszköz, nincs olyan hét, hogy ne használnám. 

„Ne ijedj meg a nevétől, nevezheted akár hőtárolónak, abálónak, duzzogónak, dunsztolónak vagy Zsuzsi néninek, nem az számít. – Az ötletnek két forrása volt. 1. Édesanyám a »gurulós« rizs (a »malterré főtt« rizs ellentéte) főzésekor pokróccal takarta le a lábast, miután levette a kályháról, így segítve a fedő alá szorult gőznek, hogy felszívódjon a rizsszemekbe. – 2. Amikor a hazai sajtótermékek bibliográfiáját írtam, egy 1940–44 közötti Erdélyi Gazdában találtam a főzőláda középkori változatát: az újságcikk szénával bélelt kettős falú faládát ajánlott készíteni, hasonló célokat követve. Ők rajzot is mellékeltek a cikkhez, én nem. Elmesélem, az is ér annyit. 

Szerezzél egy hatalmas kartondobozt, valamint 25 mm-es polisztirol (hungarocell, »műhó«) lemezt (barkácsáruházban kapható). 

Mérd meg a legnagyobb főzőedényedet, fedőstül: átmérő, magasság (plusz fülek!). Rajzold körül egy négyzet alapú hasábbal, amely mindenütt 2 cm-rel nagyobb (ugyebár a ládába bele kell tenni, meg ki kell venni a lábast), ez lesz a doboz belmérete (nyilván a magasságot is ugyanígy számítod ki; vigyázz: a doboz aljába és külön rárakható fedelébe is kell polisztirol!). Ehhez számítsd hozzá a karton vastagságát kétszer, plusz a hőszigetelő réteg vastagságát, így megkapod a külső méretet. Az iskolában elsajátított mértan segít majd a szabásmintát kikalkulálni. A kartonra rajzold rá a méreteket, hagyjál átfedést, ahol szükséges. A könnyebb hajtogatás kedvéért a vonal mentén kés hegyével karcold meg a kartont (de ne vágd át), s a konyhaasztal szélén hajtsad le a doboz oldalait. 

Zsákvarró tűbe fűzzél vékony spárgát, azzal varrd meg a dobozt (két réteg kartont és köztük a polisztirolt kell átbökni; jobb, ha árral vagy szöggel »előfúrod« a lyukat). A varrás hasznosabb a ragasztónál, tekintve, hogy forró edényt teszel bele. Néhány réteg újságot tegyél az aljára, amit időnként kicserélsz.

A degesztőláda haszna: a húslevest órákon át tűzforrón tartja; a pörkölt- (vagy tokány-) félék meg a tarhonyás lecsó vagy sáfrányos rizs, babgulyás stb. utókezelését ebben végezheted el. Nyáron és ősszel ebbe rakosgatom a száraz dunsztra ítélt – lekvárral telt – borkánokat. Vendégváráskor ide pakolhatod pl. a korábban elkészült krumplipürét, nem kell gőzös lábas fölé rakni. – Amikor kiolvasztom a hűtőt, akkor a mélyhűtő rekeszben található ezt-azt beleteszem, hidegen tartja, amíg letörölgetem a gép polcait.

Ne késlekedj elkészíteni. Meglátod, milyen hasznos eszköz.” 

Egy spórolós tanács. Mi lemondtunk a kétfogásos ebédekről, egytálételeket főzünk; nagyobb mennyiséget, amit elosztunk két-három napra. A napi adagot láboskában egy perc alatt megmelegítjük, s kész. Egyszerre megfőzni a több napra is elegendő ételt nem kerül annyiba, mint naponta frisset készíteni. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató