2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tisztelgés az első világháborúban elesettek előtt

Erdély több pontjáról érkeztek szombat délelőtt a marosszékiek szent hegyére, a Bekecsre. A szervezők szerint öröm látni, hogy ennyien jönnek emlékezni, és ennek talán a hősök is örülnek odafent, hiszen nevük és áldozatuk nincs elfeledve.


Katonai és huszár hagyományőrzők gyűrűjében koszorúznak a Körtövés mezején alvó hat katona emlékművénél 
 Fotók: Gligor Róbert László



A hegyre igyekvők egy része elsőként a Falu erdeje fölötti temetőbe tett kitérőt, ahol a lombok árnyékában 27 magyar honvéd és 2 bosnyák katona alussza örök álmát. Az első világháború idején elkeseredett harcok dúltak a Bekecs-tetőn, ahol 1916. szeptember 26. és október 3. között a 9. kassai és 10. miskolci gyalogezred katonái megállították a betörő román csapatokat – hangzott el Benkő József történész beszámolójából, aki maga is tagja a 23. marosvásárhelyi honvéd határvadász zászlóalj hagyományőrző csapatának, amely tíz éve gondozza a bekecsi katonasírokat. Nagy Béla nyárádselyei református lelkipásztor azért mondott imát, hogy a hősök példájából a mi szívünk is tanuljon, Isten munkálkodjon a szívünkben, életünkben. A sírkertben koszorút helyezett el a nyárádmagyarósi önkormányzat és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének vezetői, a hagyományőrző marosvásárhelyi alakulat és a magyarországi Bekecs község képviselete. 

Van itt keresztény jövő

Ezek a megemlékezések azért rendkívül fontosak számunkra, mert csak akkor maradhatunk meg szerte a Kárpát-hazában, ha ismerjük múltunkat, és büszkék vagyunk őseink honvédő tetteire – ez már a Bekecs-tetőn tartott emlékezésen hangzott el, ahol a katonai hagyományőrzők egész sora, számos erdélyi huszárcsapat vonult fel az érdeklődők mellett.

„1941 óta, amióta itt a selyeiek emléket állítottak bajtársaik számára, ez a hely az emlékezés és a számadás helyszíne. Az itt elesett katonák ma csillagösvényen járnak, de áldozatuk egy értelmetlen, pusztító világégésben csak akkor nyerhet a nemzet oltárán végső értelmet, ha emléküket soha nem felejtjük. Hőseink tisztelete megköveteli, hogy mi is becsülettel helytálljunk, de nem fegyverrel a kézben, lövészárkokban, hanem ahová az élet rendelt bennünket. Mert ma nem hősökre van szüksége a hazának, hanem magyarként élő és cselekvő nemzetre, népes családokra, erős közösségekre, melyek jövőnk zálogai lehetnek” – mondta ünnepi beszédében Kacsó Lajos, Nyárádmagyarós község polgármestere.


A selyei erdő fölött nyugvó 29 katonáról sem feledkeznek meg 



„Emlékezni és imádkozni jöttünk, és tanúbizonyságot tenni az összefogásról, az összetartozásról” – mondta felszólalásában Péter Ferenc, a megyei önkormányzat elnöke, aki úgy érzi: itt, a Bekecs szent hegyén lehet igazán imát mondani, itt lehet igazán közelebb kerülni Istenhez, ahol közös erővel egy gyönyörű kápolnát építettek. Ahogy a Bekecs közel tartja magához a Nyárádot és a Küküllőt, ma kötelességünk, hogy mi is magunk mellett tartsuk közösségeinket, fiataljainkat, akik a jövőt biztosítják. Így lesz értéke a megemlékezéseknek és munkánknak, és itt nyerhetünk erőt és bizalmat a jövőben, hogy van itt keresztény jövő – hangoztatta az elöljáró.

Az ünnepi beszédek után a nyárádmagyarósi általános iskola diákjai zenés irodalmi műsorral tették bizonyságát annak, hogy „a magyar magyar lesz,/ ha a Szűzanya velünk lesz”, illetve hogy „ez az ország a te hazád”, majd katonadalokkal felléptek a csíkfalvi általános iskolások is. Ezt követően Szabó Szidónia éneke közepette felhúzták a hatalmas piros-fekete zászlót, hogy az „ünnepségünk méltóságteljes őrizője legyen, az árbócra felhúzva hirdesse: itt vagyunk és itt leszünk a világ végezetéig. Olyan zászló ez, amelyet nem tűzünk ki egyetlen közintézményre sem, amely csak a Bekecsé, ezé a napé, és színei üzennek. Ez a zászló azokra emlékeztet, akik vérüket adták ezért a földért.”


Lármafát gyújtanak, hatalmas zászlót vonnak fel és méltón emlékeznek minden évben a Bekecs-tetőn



Nem volt hiábavaló az áldozat

A sokaság az ünneplés másik helyszínére, a Körtövés mezejére vonult át, ahol az első világháborúban elesett további hat katona nyugszik. Sírjuknál Benkő József történész beszélt a 106 évvel ezelőtt zajlott harcokról, ahol a magyar alakulatok négy román zászlóaljjal szemben védték a Bekecs-tetőt, megállították az előretörőket, és egyetlen talpalatnyi földet sem engedtek át a hazából. Véráldozatuk nem volt hiábavaló, ezt bizonyítja az is, hogy ennyi megemlékező gyűlt össze, mert nem fajult el még a székely vér. „Emlékezzünk és tanuljunk a múltból, hogy szebb jövőt építsünk” – mondta a felszólaló. Elmondta: az 1916-ban elesett hősöket bajtársaik temették el, majd 1941-ben sírjaik fölé a nyárádmagyarósi és nyárádselyei frontharcosszövetség emelt emlékművet.

Nagy Béla selyei református lelkész és Csüdör Imre jobbágyfalvi plébános mondott imát és beszédet: harcainkban segítségünk az élő Isten, aki áldást ad a munkánkra, küzdelmünkre. Hőseinknek nem jutott szemfedő, koporsó, ez az emlékmű jelzi a sírjukat. Ez a szent hely ne csak a szenvedésre, pusztulásra emlékeztessen, hanem legyen felhívás a szeretetre, békességre, egymás megbecsülésére, mert csak annak a nemzetnek van jövője, amely ismeri a feláldozott élet értékét.

Ezt követően a kopjafáktól szegélyezett kőoszlopnál a Nyárádmente Kistérségi Társulás, Nyárádszereda, Szováta, Nyárádmagyarós, Székelybere, Kibéd, Sóvárad önkormányzatai, a Maros megyei önkormázat, az RMDSZ, a bekecsalji helységek magyarországi testvértelepülései nevében Bekecs, Sellye, Kiskinizs és a mártélyi önkéntes tűzoltók, a nyárádmagyarósi és nyárádszeredai iskolák, továbbá a 15. Mátyás-huszárok havadi és szovátai csapatai, a 23. határvadász zászlóalj és a bihardiószegi gróf Széchenyi István huszárszázad képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.

Az ünnepséget követően délután néptáncműsort és lovas bemutató programokat láthatott a közönség.

Emlékeztek a szovátai huszárok is

A múlt hét végén ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját a szovátai 15. Mátyás-huszárcsapat. Pénteken gyülekezőt fújtak az erdélyi huszárok számára, szombaton reggel koszorúztak a fürdővárosban, majd felvonultak a hegyre.




A bekecsi megemlékezések bő másfél évtizeddel ezelőtt kezdődtek, amikor a torboszlói kopjás lófők csapata kezdeményezte a Bekecsi Lovas Napok szervezését. Hozzájuk csatlakoztak később a huszárok és a bekecsalji önkormányzatok. Ám a szovátai 15. Mátyás-huszárezrednek köszönhetően nőtte ki magát így a bekecsi emléktúra, ennek köszönhetően érkezik ennyi huszár erre a szent helyre ezen az ünnepségen – mondta el Miholcsa József, a marossárpataki 15. Mátyás-huszárok alezredese, aki a 15 éves szovátai huszár hagyományőrző csapatot köszöntötte. Amikor ezek a megemlékezések kezdődtek, Szovátán még nem volt huszárcsapat, de annak mostani tagjai már akkor is feljártak ide, és ma már huszárkaszárnyájuk is van – emlékezett az alezredes, aki elmondta: akkor jöttek fel emlékezni ide először lovakkal, amikor a torboszlói csapat zászlaját szentelték. A múlt rendszerben tanévkezdéskor a diákok jöttek fel emlékezni, de ez a hagyomány megszakadt, később jöttek a lovasok, ma pedig mindenki szívesen jön ide a barátaiért és az itteni jó hangulatért.

A kommunizmusban csillagtúrákat szerveztek a diákoknak, csillagvizsgálás címen jártak fel a Bekecsre az iskolákból, de titkon meglátogatták az emlékműveket, és ünneplés nélkül is megtanulták, amit a történelemkönyvek nem tanítottak. Ma már több nemzedék van itt, és így sikerül átadni a következőknek azokat az értékeket, amelyeket néhány ember megőrzött, és lassan megtanultuk mi is tőlük – mondta Szováta polgármestere. 

„A keresztény hitvallás, nemzetünk történelme, a hit és a nemzeti öntudat átsegít a nehézségeken, azért nem véletlen, hogy ma itt vagyunk. Öröm látni a kisgyermekeket, és hogy már felnőtt egy generáció, amely szabadon ünnepelhet és megemlékezhet” – tette hozzá Fülöp László Zsolt, aki úgy érzi: itt, a Bekecsen mindenki otthon van.

Az ünneplő huszárcsapat emléklapot és -érmét nyújtott át minden bajtársnak és támogatónak. Az ünnepségen a Maros megyeiek mellett részt vettek székelyudvarhelyi, szentegyházi, kolozsvári és bihardiószegi huszárok is. Az is kiderült: az október első hétvégéjén hagyományos megemlékezések időpontját azért tették közös megegyezéssel egy héttel előbbre, hogy minden huszár részt vehessen a Szentegyházán rendezendő ünnnepségeken is a következő napokban.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató