A Marosvásárhelyi Székely Színház névváltozatai

I. A jogi alapítás előtti időszak (1945. július 21 – 1946. február 4.) 

Az intézményszervezésnek ebben az időszakában a marosvásárhelyi színház megnevezése körüli zűrzavar fő oka a színház játékkörzetének kijelölése körüli huzavona. Sokatmondó ebből a szempontból az a Marosvásárhelyen szervezett előkészítő, kezdeményező értekezlet, amely a „nép hangját” volt hivatott megszólaltatni, az alulról jövő demokratikus tömegigényt demonstrálta – nyilván a korabeli romániai magyar érdekvédelmi szervezet, a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) szervezésében, a kedvező politikai-történelmi lehetőséget felismerő helyi polgári elit és a baloldal politikai vezetőinek összefogásával. 

Az értekezletnek teret és formát adó szervezet Marosvásárhelyen a népfrontos jellegű, de jól érzékelhetően baloldali (kommunista és szociáldemokrata) irányítás alatt álló Salamon Ernő Athenaeum volt. Az egyesület 1945. június 21-i keltezésű jegyzőkönyve szerint a létrehozandó színtársulat „évente két részletben mintegy öt hónapos játékidényt biztosít Marosvásárhely számára, mintegy három-négyhónapos játékidényt Brassó számára [...] a fennmaradó többi hónapot arra fordítja, hogy a kisebb székelyföldi városokat látja el azonos színvonalú előadásokkal.” A jegyzőkönyv teljes szövegét Marosi Ildikó tette közzé A Hét 1981-es évkönyvében (lásd: Régi és új Thália, Bukarest, 1981:195). A jegyzőkönyvben az egyesület elnöke, Molter Károly és a résztvevők a létrehozandó intézmény neveként a marosvásárhelyi Székelyföldi Színház megnevezést használják. Két nap múltán, a Salamon Ernő Athenaeum vezetősége Kemény János és Tompa Miklós nevére szóló megbízólevelet állít ki, a színház szervezési munkáinak megkezdés céljából. Az 1945. július 23-án kelt megbízólevélben már a Marosvásárhelyi és Székelyföldi Színház megnevezés szerepel (v. ö. Marosi Ildikó i.m.195). 

A nagypolitika szintjén az elvi megegyezés a Groza-kormány és a az MNSZ között ekkor már valószínűleg megszületett, a színház sorsát illető végleges politikai döntést viszont kicsit később, 1945 augusztus végén, esetleg szeptember első felében hozták meg. Az előző évi sorsdöntő román kiugrás első évfordulójának ünneplésére időzítve, 1945. augusztus 20–31. között a Groza-kormány a Magyar Népi Szövetség harminctagú küldöttségét hívta meg Bukarestbe, az erdélyi magyarság rendezetlen és megoldásra váró ügyeinek megtárgyalására. A tárgyalások egyik eredményeként – a brassói megjelenésű Népi Egység szerint – jóváhagyták Marosvásárhelyen egy állandó színház létesítését: „A Marosvásárhelyen létesülő Székely Nemzeti Színház pénzügyileg támogatott magánszínház jelleggel fog működni. Megszervezésére egyszeri segély címen 20 millió lejt kap. Későbbi támogatása a szükséghez képest állapítandó meg” – adja hírül az MNSZ főtitkára, Csákány Béla az MNSZ hivatalos lapjának számító Népi Egység 1945. szept. 6-i számában.

A felsorolt névváltozatokból jól kivehető, hogy a marosvásárhelyi állandó színház létrehozását kiharcoló Magyar Népi Szövetség az új színház nevében rögzíteni kívánta: a létrehozandó intézmény nem egyetlen város, hanem egész Székelyföld művelődési igényét hivatott szolgálni. A tárgyalásokról 1945. szeptember 28-án beszámoló Szent-imrei Jenő derűlátó véleménye szerint október végén vagy november elején megnyílhat az új színház, amelynek kiszemelt igazgatója Tompa Miklós. A beszámoló így pontosítja a színház játékkörzetét: „A tervek szerint a színháznak két állomáshelye lesz, Marosvásárhely és Brassó, ahol átlag 3-3 hónapra tervezik a játékidényt. A fennmaradó fél évben a székelyföldi városokat fogja ellátni, így Székelyudvarhelyt, Kézdivásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, Csíkszeredát, sőt Segesvárt és Medgyest is” – adja hírül a Népi Egység 1945. szept. 28-i száma. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a Népi Egység, a Romániai Magyar Népi Szövetség napilapja, 1944. okt. 22-től 1948. március 1-ig jelent meg, előbb Brassóban, majd 1946 szeptemberétől Sepsiszentgyörgyön.)

Csupán feltételezésekre vagyunk utalva azt illetően, hogy Brassó kiemelt szerepe a színház játékkörzetének kijelölésében mennyiben tükrözi az MNSZ vezetőségében hangadó ún. „brassói csoport” (Kurkó Gyárfás elnök, Csákány Béla főtitkár és Bányai László) tárgyalások alatti befolyását. Az intézmény alapító okirata végül a Székely Színház elnevezést szentesíti úgy, hogy az intézmény nevébe nem foglalják bele a színháznak székhelyet adó város nevét, ám külön paragrafus rögzíti a játékkörzetet:

„I. cikkely – Létrehozzuk a marosvásárhelyi székely színházat [!] az állam által szubvencionált színházakat megillető összes jogok biztosításával, a jelen határozat közzétételének időpontjától számított hatállyal.

II. cikkely – A Székely Színház [!] hivatalos székhelye Marosvásárhely, de a színház társulata vendégjátékokat tarthat Maros, Udvarhely, Csík, Háromszék, Kisküküllő megyékben, valamint Brassó városában.”

Feltételezhetően ez a második paragrafus teremtette meg később a hivatkozási alapot annak a rendkívül következetes turnézó-vidékjáró gyakorlatnak a kiépítésére, amellyel a Székely Színház nem egyszerűen csak egy város, hanem egy egész régió színházává vált, különösen abban a viszonylag kedvező kultúrpolitikai konjunktúrában, amit a Magyar Autonóm Tartomány létrehozása alakított ki az ötvenes években.

Az 1946. február 4-én közzétett alapító okirat után két nappal jelenik meg – Tompa Miklós nevére szólóan – az új intézmény igazgatójának hivatalos kinevezése, még pontosabban: véglegesítése az igazgatói állásban. A bukaresti főhatóság részéről a Művészetügyi Minisztérium államtitkára jegyzi a miniszteri határozatot. A bukaresti főhatóságnak ez az intézkedése gyakorlatilag felmondás nélkül megszüntette Kemény János társigazgatói jogkörét, amelyet a Salamon Ernő Athenaeum 1945. július 23-i megbízólevele statuált.

 

II. A jogi alapítástól az államosításig (1946. február 4 – 1948. június 11.) 

A Székely Színház státusa és elnevezése körüli zűrzavar másik oka az illetékes bukaresti kormányszervek, illetve Tompa Miklós igazgató „csúsztatásainak” egész sora az intézmény államosítását illetően. Az alapító okirat I. paragrafusa például „az állam által szubvencionált színházakat megillető összes jogok biztosításáról” beszél, ami a gyanútlan olvasó számára a teljes mértékű állami szubvenció megadását sugallja. Ámde tovább olvasva a határozat szövegét, a III. és IV. cikkelyből kiderül, hogy nem erről van szó, ugyanis itt már tisztázódik: alkalmi államsegélyek formájában a színház költségvetésének kiegészítését helyezik kilátásba, a „lehetőségek függvényében”:

„III. cikkely – A Művészetügyi Minisztérium 1946-1947-es költségvetésébe fogja foglalni azt a szubvenciót, amely kiegészíti a színház költségvetését.

IV. cikkely – 1946 áprilisáig a Művészetügyi Minisztérium a Marosvásárhelyi Székely Színház számára –a lehetőségek függvényében – különféle támogatásokat nyújt, hogy a színház működése a Pénzügyminisztérium által megszabott keretek között, az érvényes szabályozások figyelembevételével biztosítható legyen.

V. cikkely – A Művészeti Főosztály államtitkára megbízást kap jelen határozat rendelkezéseinek végrehajtására.” [Aláírások] 

 Forrás: Monitorul Oficial, 1946. február 4., 29. sz.

Hogy ez mit is jelentett a mindennapi gyakorlatban, arról jellemző részletek olvashatók a kolozsvári Világosság majdnem két évvel későbbi, 1947. december 15-i és 1948. évi első számában. A lap híradása szerint „a Székely Színház jogi és anyagi helyzetének a kérdése lezártnak tekinthető”, mivel az új pénzügyminiszter (Vasile Luca/Luka László) „intézkedett, hogy a költségvetési év hátralévő idejére a Székely Színház megkapja a költségvetési hiányának fedezéséhez szükséges összeget, s kilátásba helyezte a színház anyagi ügyeinek az új költségvetésben való végleges rendezését”. A hír igazságtartalma szempontjából sokatmondó a lap újévi összeállításában Méliusz József rezignált jókívánsága, aki magyar művészeti vezérfelügyelőként a kérdés legjobb ismerője: „Remélem, az új év meghozza a marosvásárhelyi Székely Színház államosításának jogi és pénzügyi véglegesítését, éspedig Luca László pénzügyminiszter ígéretének szellemében…” (Világosság, 1948. jan. 2.)

Ez a jókívánság csak újabb fél év múltán teljesedett be, Tompa Miklós igazgató ugyanis az 1948. májusi bukaresti vendégjáték legnagyobb fegyvertényeként említi egy 1981-es interjúban a színház államosításának kicsikarását: „Eljöttek az előadásainkra a pártvezetőség és a kormány képviselői, s amikor két nyelven üdvözöltük a közönséget […], én a marosvásárhelyi állami Székely Színház nevében köszöntöttem őket. Ebből a Székely Színház elnevezést a minisztérium engedélyezte, az »állami« egyelőre csak rögtönzés volt, de reméltem, hogy felfigyelnek az ötletre. És így is lett. Két nap múlva hívatott a [Művészetügyi] Bizottság elnöke, és gratulált, hogy államosították a vásárhelyi színházat. Az állam kifizette minden adósságunkat, s megkezdődött – voltaképpen akkor kezdődött meg – az igazi művész-színházi műsorpolitika” (A Hét évkönyve, 1981: 204–205).

Ellenőrizhető tény: a bukaresti vendégjáték után két héttel, a színházi törvény átfogó módosításának egyik cikkelyeként megjelent az a jogszabály, amely államilag szubvencionált intézményből állami színházzá minősítette át a Székely Színházat. A módosított 73. cikkely új szövegváltozata a Monitorul Oficial 1948. jún. 11- i számában jelent meg:

„A bukaresti Nemzeti Színházzal azonos feltételek között fog működni a Iasi-i, Kolozsvári és Craiovai Nemzeti Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera, valamint a Marosvásárhelyi Székely Színház. Ezek a Művészet- és Tájékoztatásügyi Minisztérium irányítása, felügyelete és ellenőrzése alatt állnak, a Színházak Igazgatósága [értsd: minisztériumi osztálya] révén.” 

A színház plakátjain a státusváltást kifejező jelző („állami") először 1948 őszén jelenik meg, a bérlethirdető színlapon, a következő tipográfiával: Marosvásárhelyi állami SZÉKELY SZÍNHÁZ, tehát az intézménynévtől grafikailag elkülönítve, csupán kisbetűkkel írva. Csak az 1948. október 22-i évadnyitó előadás plakátján tűnik fel a jelző az intézménynév részeként, azonos karakterű és nagyságú betűkkel: ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ.

Nehezen elképzelhető, hogy az intézmény nevének megváltoztatása a plakátok legfelső sorában a bukaresti főhatóság tudta és beleegyezése nélkül történt volna meg, ám eddigi kutatásaink során még nem bukkantunk az erre vonatkozó írott engedély nyomára. Az 1948/49-es évadtól kezdődően a színház összes előadása plakátján ezt a nevet használja 1961 augusztus végéig, státusának és elnevezésének hivatalos megváltoztatásáig – ez a Székely Színház 324 színlapját feldolgozó plakátkatalógus alapján teljes biztonsággal állítható. *

 

*A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színháztudományi szemléjében megjelent kutatói jelentés átdolgozott, sűrített változata (Symbolon, 2003/1: 148-153). A marosvásárhelyi Székely Színház (színháztörténeti adattár és tanulmányok) c. csoportos kutatás dolgozatainak megírását a Sapientia Kutatási Programok Intézete támogatta (2003–2004). Dolgozatom a projektvezetői összegezés résztanulmánya. 

A Monitorul Oficialban megjelent szövegek fordítása saját munkám.

Lázok János