Magyarói reformátusok találkozója

Augusztus 31-én és szeptember 1-jén meghitt ünnepségre hívták haza a magyarói reformátusokat, s a rendezvény akár falunap is lehetett volna, hiszen kevés a katolikus. Elsősorban azokat várták a rendezvényre, akik az évek, évtizedek során elköltöztek a faluból.

Fotó: Vajda György

Augusztus 31-én és szeptember 1-jén meghitt ünnepségre hívták haza a magyarói reformátusokat, s a rendezvény akár falunap is lehetett volna, hiszen kevés a katolikus. Elsősorban azokat várták a rendezvényre, akik az évek, évtizedek során elköltöztek a faluból.

Id. Szilágyi József szerint az 1960-ban bekövetkezett erőszakos kollektivizálás indította el az elvándorlást. Azóta fokozatosan apadt a lélekszám, egy 1980-as felmérésből kiderült, hogy 400-an költöztek el. Ezt a létszámot növelte a ’80-as évek vége fele „bekeményedő” kommunista diktatúra és az 1989-es változás után bekövetkezett munkanélküliség, de a mai napig tartó gazdasági válság is.

Azonban nagyon sokan sikeres életpályát jártak be úgy, hogy soha nem felejtették el a szülőfalut.

Erre a gondolatra építette köszöntőjét Kristóf József polgármester is, aki az önkormányzat nevében elmondta, a közösség mindig hazavárja fiait, lányait, s számít az elszármazottakra, véleményükre. Nemcsak azért, hogy emlékeikről, a múltról meséljenek, hanem azért is, hogy ötleteikkel, kapcsolataikkal segítsék a község jelenének és jövőjének építését.

A református templomban tartott ünnepi istentiszteletet Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese tartotta, majd Takács Albert, Galambfalvi Márton és Kristóf István református lelkészek szavai útmutatást adtak ahhoz, hogy miként lehet és kell a múltunkat, a gyökereinket megőrizni, s abból erőt meríteni. Az istentiszteletet követően a vendégeket a kultúrotthonban köszöntötték, ahol a magyarói születésű Ördög Miklós Levente színművész és felesége, Szabadi Nóra tartott színvonalas műsort. Szombat délután a találkozó emlékére kopjafát avattak a templomkertben. Papp Tibor debreceni református lelkész mondott ünnepi beszédet, majd Kun László nyugalmazott történelemtanár, volt iskolaigazgató ismeretterjesztő előadást tartott a magyaróiak részvételéről az első és a második világháborúban, mivel nemcsak a kopjafát avatták fel, hanem megkoszorúzták a világháborúban elhunyt magyaróiak emlékoszlopát is. Szabadi Nóra, Zsigmond Piroska és Vajda Brigitta szavalatai tették ünnepélyesebbé a rendezvényt, majd Szász Attila esperes leleplezte a kopjafát.

Vasárnap úrvacsoraosztás után az egyház vezetősége ünnepi ebéddel várta a vendégeket, a helyszínen a helybéli Csurgó néptáncegyüttes közép- és nagycsoportja mutatta be műsorát. A magyarói születésű, jelenleg Debrecenben élő Virginás István csellóművész megzenésített verseket adott elő Lovász Jámbor Zoltán és a magyarói kis zenekar közreműködésével.

A sikeres találkozót követően a gyülekezet azt mérlegelte, hogy három- vagy akár ötévente rendszeressé kellene tenni a rendezvényt, hogy az elszármazottak minél aktívabb szerepet vállaljanak a község kulturális és gazdasági életében – mondta Kristóf József polgármester.