avagy lóból is megárt a sok. Ugyanis sokkos állapotba került az angol és nyomában a nyugat-európai közvélemény, amikor kiderült, hogy a húspogácsát, ismertebb nevén a meki-fasírtot bizony lóhúsból gyártják, gyúrják, ízesítik, sütik, a népek pedig gyanútlanul abrakolják.
avagy lóból is megárt a sok. Ugyanis sokkos állapotba került az angol és nyomában a nyugat-európai közvélemény, amikor kiderült, hogy a húspogácsát, ismertebb nevén a meki-fasírtot bizony lóhúsból gyártják, gyúrják, ízesítik, sütik, a népek pedig gyanútlanul abrakolják. Nem is volna semmi jelentősége a dolognak, ha nem lenne belekeverve országunk neve úgy, mint lófasírtba a lóbab, bors, paprika, vegeta, szódapor és maga Burger király. De nem csak ő (történelmi tanulmányainkban a bürger-király, a polgárkirály Lajos Fülöp francia uralkodó volt, akit a franciák sokadik 19. századi forradalma söpört el lovastul-szekerestül), hanem maga Ness királynő is, akinek húsos pitéi is lóhúsból voltak formálva, midőn még semmi legyek sem voltanak a konyhában – a szakácsok tudta nélkül. Lehet, vélik egyesek, hogy a kakaó és az azonnal oldódó kávé alapanyaga is lópor, amiről tudjuk, hogy kirobbanó enegiákat hordoz, és aki beveszi azt a port, az bizony szaporábban porzik el céljai felé. Régen minden várban volt lőportorony, mára a porlasztott állat húsát őrzik lópor-toronyban a húshamisítók.
Szóval tőlünk avagy a moldvai húsfeldolgozó üzemből még lóhús felirattal lovagolt ki, de már rendeltetési helyén, Franciaországban vagy Spanyolföldön, Nagybritánkában és/vagy Némethonban átcímkézték borjú, birka, szarvasmarhává. Az átváltozások csodás útját járta be, melyről kár, hogy Ovidius, a Metamorphoseon költője még mit sem tudott. A román fél mossa kezeit és a ló patáit, vétlennek érzi magát, bár tudomása van róla, hogy évtizedek óta a Kelet-Európából származó termékek átcímzési gyakorlata bevett eljárás, ekként növelik hallgatólagos megegyezéssel a termék hitelét (árát), hogy egy nyugati gyártót tüntetnek fel.
Míg nálunk lómészárszék is működik több nagyvárosban, a Nyugat szent borzadállyal tekint a lóhúsra, fogyasztása p. o. tilos a szigetországban. Ámbátor nem mindig volt ez így, hiszen a háború alatt Albion is rákényszerült a lóhús papira, ha nem akart felfordulni, hiszen az amerikai húskonzervek elsősorban a hadsereget illették. (E tárgybéli tudásunkat egy angol ismeretterjesztő sorozatból szereztük be.)
Lehet, hogy egykor mi is azt kaptuk valóságos formában a végeláthatatlan sorok elviselése végén, mikor az eladó elé kerültünk és felmutattuk húsjegyünket. Mára ebből kinőttünk… (?) Képletesen is azt vágják a pofánkba, dugják le a torkunkon nemegyszer, midőn ügyintézésre vetemedünk és a hivatal megkínál szívélyes elutasítással. A mén legnemesebb szervéből kapunk. Karikára vágva.
