2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mennyit is él egy házilúd? Ez a kérdés akkor merült fel bennem, amikor Bernád József, a meggyesfalvi téglagyár volt főkönyvelőjének neje, Ildikó, a vállalat nyugdíjas tisztviselői baráti körének legutóbbi évfordulós találkozóján elszólta magát a házikedvencükről.

Fotó: Antalfi Imola


Mennyit is él egy házilúd? Ez a kérdés akkor merült fel bennem, amikor Bernád József, a meggyesfalvi téglagyár volt főkönyvelőjének neje, Ildikó, a vállalat nyugdíjas tisztviselői baráti körének legutóbbi évfordulós találkozóján elszólta magát a házikedvencükről. No nem kutyusról, cicusról, nyusziról, hanem éppenséggel egy… libáról van szó. Amely immár „elrúgta” a 23 évet! Kissé hihetetlennek tűnt a dolog, és több, faluhelyen élő ismerősömet megkérdeztem, hogy szerintük hány évet élhet egy liba, ám többnyire azt a választ kaptam, hogy „vágásig”. Az interneten megoszlanak a vélemények: egyesek 60-70 évig éltetik e baromfit, mások szerint 20-25 évet él, persze, amelyik nem kerül a tányérba. Van, ahol házőrzésre kutya helyett ludakat tartanak, mivel az éber szárnyasok hangos gágogással jelzik az udvarra belépő idegent, sziszegve, harciasan védik a területet a betolakodóktól. Bernád Józsefék szárnyasát ezek után természetesen meg kellett tekintenem természetes életterében, azaz a baromfiudvarban, ahonnan Libus – mert így becézik – kijárhat a kertbe, kivételes alkalmakkor a belső udvarra is, amikor gazdáját követi, és alkalomadtán a konyhába is betipeg.

Libus gyönyörű, fehér-barna-szürke tollazatú, égszínkék szemű tojó, kissé komótosan lépeget, és kedvenc helye a gyümölcsöskert, ahova gazdáját hűséges ebként követi. „1991 áprilisában Uzdiszentpéterről három libatojást hoztam, kotló alá kerültek, de csak egy kelt ki. Pár év múlva hoztam egy gúnárt, a kislibákat azonban megölték a patkányok. Akkor döntöttük el, többet nem »libázunk«. Maradt a kék szemű Libus, amely 20 éven át tojt, és húsvétkor mindig festettünk libatojást. Libus túlélte az összes egykori háziállatunkat, kutyát, tyúkot, macskát… Családtagnak számít, és soha nem vágjuk le” – mesél kedvencéről Bernád József. Látszik, szíve csücske a sétát lábszárcsipegetéssel indítványozó szárnyas. „Úgy viselkedett, mint egy hűséges kutya, akkor szerettem meg. Ha a kapu elé beáll egy autó, Libus rögtön jelzi. Jól bírja magát, szeret a kertben legelni, fürdeni, sétálgatni. Szerintem a szeretetünk tartja életben.” József és Ildikó nem tudják, mennyit él egy liba, de az biztos, hogy Libus – amelyet kezdetben egy kiadós libasült reményében neveltek – nem fogja tányérban végezni…

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató