Lehet, hogy túléled, de az is lehet, hogy nem

Négy út áll a drogot kipróbálók előtt – csak nem tudni előre, hogy ki melyiket járja majd be

Négy lehetőség áll azok előtt, akik úgy döntenek, kipróbálnak valamiféle tudatmódosító szert, csak az a gond, hogy nem tudhatják előre, melyik utat fogják majd bejárni. Az is lehet, hogy segítséggel és kemény munkával sikerül leállni, de az is benne van a pakliban, hogy esetleg nem élik túl – mutatott rá a múlt hét végén Marosvásárhelyen tartott előadásában Kalóz János pszichológus, addiktológus, aki humoros, szókimondó stílusában, szemléletes gyakorlati példákkal alátámasztva beszélt a különféle függőségek okairól, folyamatáról, következményeiről. A szakember, aki évekkel ezelőtt kábítószerfüggőként maga is végigjárta a poklok poklát, a Védem Egyesület meghívására érkezett Marosvásárhelyre. 

Kalóz János már az előadás elején leszögezte: az addiktológia a szívügye, ellenben sok szakembertől eltérően, ő nemcsak megtanulta a szakmát, hanem évekkel ezelőtt kábítószerfüggőként maga is végigjárta a poklok poklát, most pedig másoknak segít a különféle függőségekről való leszokásban. Őszintén beszélt saját tapasztalatáról, ami még hitelesebbé tette a mondanivalóját. A szakember hangsúlyozta: senkit sem szokott lebeszélni arról, hogy kábítószerhez nyúljon, ez mindenkinek a saját döntése, ő csak a következményekre világít rá. 

Kalóz János szerint az emberekben általában az a kép él, hogy a kábítószer rossz dolog, attól óvakodni kell. A nem klasszikusok, azaz a fiatalok körében elterjedt dizájner-drogok – amelyeket még mindig nagyon sokan helytelenül etnobotanikai szereknek neveznek – használatának sajnos beláthatatlan következményei vannak. A legtöbb dizájnerdrog olcsó méreg, nagy részük Kínából származik, és online nagyon könnyen hozzáférhetőek. Ezzel szemben a klasszikus kábítószerek nagy része a gyógyszeriparban fájdalomcsillapítóként van jelen, a bajt az okozza, ha a használó visszaél velük. 

– A marihuána például az egyik legjobb gyógyszer. A gond az emberrel van, ugyanis az emberre jellemző, hogy visszaél vele. Mindennel vissza tudunk élni, ami jó, és az, hogy annak milyen következményei lesznek, általában nem szokott eszünkbe jutni. Itt szoktak elcsúszni a dolgok, és megjelenik a függőség. De ez nem csak a drogok terén igaz; az emberek például úgy társfüggők, hogy nem is veszik észre – véli az addiktológus, aki szerint a „kütyük”, azaz a telefon, a tablett is tudnak komoly függőséget okozni, sőt ma a közösségi oldalak felhasználói kapcsán már lájkfüggőségről is beszélhetünk. Gyakori, hogy ha kommunikációs problémákkal, szociális szorongással küszködünk, telefonon, sms-ben rendezzük le azokat a problémákat, amelyekkel nem merünk szembenézni. Nem könnyebb például sms-ben szakítani valakivel úgy, hogy nem kell a szemébe nézni, szembesülni a reakciójával, magyarázkodni? Sőt, utána még a számát is le lehet tiltani – hozta fel a példát a Kolozsváron dolgozó szakember. 

Nem magát az anyagot, a hatás keltette érzést keresik

Az előadás során a szerhasználat pszichológiai okairól is szó esett, arról, hogy mi vezethet oda, hogy valaki drogfüggővé váljon. Első lépés a kíváncsiság, ez főleg a tinédzserek esetében veszélyes, hiszen ennek a kornak a leghangsúlyosabb jellemzője. A kíváncsi tinédzsernek, ha ecsetelik, hogy milyen jó „betépni”, nagy valószínűséggel felmerül benne, hogy milyen jó lenne kipróbálni. Eszébe sem jut, hogy annak milyen következményei lehetnek. Kezébe veszi az anyagot, elszívogatja, és megjön a hatása. 

– Leül a járdaszegélyre, felnéz, a vezetékeken lát három verebet, és negyven percig röhög rajta. Ilyet normális körülmények között biztosan nem csinál. A szertől olyan érzést kap, amit a hétköznapokban nem tud elérni. Nem a szer visz be az erdőbe, hanem amit tőle kapunk, ez az érzés, ez a hatás okoz függőséget. Szeretünk élményeket hajhászni, és ha olyan élményben lesz részünk a szerhasználat által, amit egyébként a hétköznapokban nem tudunk elérni, nem magát a szert, hanem az érzést fogjuk újból és újból keresni – mutatott rá Kalóz János, aki cáfolta az állítást, miszerint a marihuána nem okoz fizikai függőséget. Mint mondta, a marihuána hatóanyaga a THC, ez jut fel az agy boldogságközpontjába, ahol a dopamin termelődik. Ha kívülről jön az örömérzet, a dopamintermelés szünetelni kezd, ettől van az, hogy a „tiszta” drogos ürességet érez, sóvárogni kezd az örömért, a szerért. Sejtszinten megy ez végbe, tehát nem lehet mondani, hogy nem fizikai – világított rá a pszichológus. 

Függőség: nem betegség, hanem menekülés 

Kalóz János elismerte, hogy sok kollégájától eltérően ő a függőséget nem tekinti betegségnek, inkább egy következménynek. Egy menekülési forma a háttérben meghúzódó problémák elől a társhoz vagy az italba, kábítószerbe. 

Egy szorongó, önbizalomhiányos fiatalt hozott fel példaként, aki egy szórakozóhelyen meg szeretne ismerkedni egy lánnyal, aki tetszik neki, de nem mer közeledni, mert tart az elutasítástól vagy attól, hogy a barátok kigúnyolják. Majd a barátok unszolására megiszik egy italt, majd még egyet, és még egyet. Mire eljut öt italig, oda a szorongás, odamegy a lányhoz, meghívja egy italra. Ellenben mindebből azt szűri le magában, hogy ha gond van, igyál meg öt italt. 

Az alkohol esetében „az üveghez való viszony” a meghatározó, nem a mennyiség számít, hanem a használat módja. Nem akkor alkoholista valaki, ha állandóan részeg, hanem akkor, ha az italt a kellemetlen érzéseinek, a negatív gondolatainak az elnyomására használja, abba menekül. A szakember egy képzeletbeli példát, egy színházban kellékesként dolgozó férfi esetét hozta fel, akinek nagyon idegesítő a főnöke, és egyfolytában kötekedik vele. A férfi mindennap szorongva megy dolgozni, és útközben a sarki kocsmában minden reggel megiszik két decit, nem többet. – Ha megkérdezem tőle, hogy alkoholista-e, azt mondja nem. De igen, az! Hiszen szüksége van a két decire ahhoz, hogy tolerálni tudja a főnökét, mert másként nem képes kezelni a helyzetet. Az óriási probléma, hogy keményebb kábítószereknél megjelenik a fizikai függőség is. Véresre kaparom a falat, tépem ki a hajam, és idővel azért használom az anyagot, hogy egy valamelyest normális állapotot tudjak megközelíteni – hívta fel a figyelmet a pszichológus, aki olyan esetekről is beszámolt, amikor kóros hasmenés, valamint evészavar hátterében kizárólag a szorongás állt. 

A szorongás kapcsán megjegyezte, sajnos rengeteg feltételezett dolog miatt szorongunk, nem a „mostban” élünk, túlagyaljuk a dolgokat, például már hazaindulás előtt azon bosszankodunk, hogy vajon találunk-e a lakhelyünk környékén parkolóhelyet. Mindig az a valós, ami most van, a többi irracionális gondolat. Félelmeink, szorongásaink akadályoznak abban, hogy megtegyünk dolgokat, pedig előre nem tudhatjuk, hogy valós-e a félelmünk vagy sem. 

Például bántalmazott nőkben gyakran megfogalmazódik, hogy el kellene hagyni az erőszakos társat, ellenben elkezdenek gondolkodni, hogy vajon fogja-e még őket valaki szeretni, meg tudnak-e majd élni, fognak-e lakást találni, elfogadják-e majd őket gyerekekkel. És végül mégis maradnak, mert jobban félnek a számos ismeretlentől, ami előttük áll, ha kilépnek az erőszakos kapcsolatból – tette szóvá a pszichológus, aki szerint a megszokás nagy hatalom, és az egyik legfontosabb szükségletünkre, az érzelmi biztonságra alapoz. Azt is elmondta: hányan vannak, akik utálják a munkahelyüket, és évek óta azon gondolkodnak, hogy váltani kellene! De ha szembesítik őket a kérdéssel, hogy miért nem lépnek, számtalan magyarázatot hoznak fel: ez legalább biztos, meg lehet élni belőle stb. 

– Olyan magyarázatokat gyártunk, hogy mi magunk is meglepődünk rajta. Én azt szoktam mondani, az az igazi szabadság, amikor vasárnap délután nem vagy ideges, hogy jön a hétfő – jegyezte meg.

A pirula mindent megold

A pszichológus rámutatott, hogy manapság a reklámokban készségesen ajánlják az egyes készítményeket adott panaszokra, s az az üzenet tárul elénk a képernyőről, hogy be kell venni a pirulát, és megoldódik minden gondunk. A mindennapokban az emberek nagy többsége, ha fáj valahol, legyen az a feje, a foga, azonnal bevesz egy fájdalomcsillapítót, és elmúlik a fájdalma. Következő alkalmakkor ugyanez a forgatókönyv, de benne van a pakliban, hogy egy idő után hiába veszi be, nem múlik el például a fogfájás. Ilyenkor az ember hajlamos bevenni még egy pirulát, anélkül hogy elgondolkodna, miért nem hatott az első. Mint ahogy az sem jut eszébe, hogy azon gondolkodjon, hogy vajon mitől fáj a foga. Ha megtenné, talán eszébe jutna, hogy esetleg szuvasodik. De félreteszi ezt a gondolatot, mert szorong, tart a fogorvostól. Vagy azért, mert egyszer mondta neki valaki, hogy fájdalmas kezelésben volt része, és ez megmaradt benne sémaként, vagy pedig van saját negatív tapasztalata.

A kipróbálástól a belehalásig 

Kalóz János szerint a kábítószer-használat kapcsán öt lehetőség áll mindenki előtt. Az első, hogy soha nem próbálok ki semmit, a második, amikor nem bírok a kíváncsiságommal, kipróbálok valamiféle szert, azzal kielégítem a kíváncsiságom, de úgy kezelem, mint egy tapasztalatot, és a továbbiakban nem foglalkozom többé vele. A harmadik, hogy kipróbálok valamit, de az úgy sül el, hogy abba belehalok. A negyedik alternatíva, hogy használgatom a szert, függő leszek, majd azért használom, hogy ne fájjon a hiánya, ezáltal leépítem a szervezetem, és ebbe halok bele. Az ötödik lehetőség ugyanaz, mint a negyedik, egy kivétellel. Rájövök, hogy ez nem jó nekem, szembesülök azzal, hogy egyedül nem tudom abbahagyni, segítséget kérek, keményen dolgozom azért, hogy változtatni tudjak. 

– Attól a pillanattól kezdve, amikor valaki a kezébe vesz bármiféle pszichoaktív szert, ezen kategóriák valamelyikébe tartozni fog, viszont előre soha nem lehet tudni, hogy melyikbe – világított rá a veszélyekre az addiktológus. 

A halál közelsége sem rettentette el

Kalóz János őszintén és lényegretörően elevenítette fel saját történetét, azt az időszakot, amikor a kábítószer-használat szinte az éle-tébe került. Hiába volt autóbalesete, túladagolása, semmi sem tudta elrettenteni a drogoktól; amikor a pszichiátriára került, akkor is megtalálta a módját, hogy kintről bejuttassák neki a szert. 

– Az sem ijesztett meg, hogy többször majdnem meghaltam. Ilyen a függőség, amikor nem ijedsz meg attól sem, hogy megdöglesz. Mert erősebb az a vágy, hogy „nyomjak” egy következő adagot – hangzott a megdöbbentő tapasztalat. Kalóz János bevallotta, a haláltól nem riadt vissza, ellenben amikor az édesanyja könnyes szemmel odaállt eléje, és azt mondta, csomagoljon, és menjen el, mert nem akar szenvedni tovább miatta, elindult benne valami. Akkor jutott el oda, hogy segítséget kérjen, és rehabilitációra került. 

Mint mondta, akadnak, akik a vagány szót használják a kábítószerezés kapcsán. 

– Amikor elveszted a lakásod, a szüleid, a barátaid, és hatnapi kómaszerű állapot után lekötve ébredsz a pszichiátrián, majd hónapokig, évekig keményen dolgozol, hogy leszokhass, mi ebben a vagány? – tette fel a kérdést a szakember.