Legalább egy jelet állítani

Marosvásárhelynek 89 zsidó vallású lakója van. Családtagtagjaikkal együtt 204-en tartoznak a helyi Zsidó Hitközséghez, ahova a gyergyóiakat is befogadták.

Marosvásárhelynek 89 zsidó vallású lakója van. Családtagtagjaikkal együtt 204-en tartoznak a helyi Zsidó Hitközséghez, ahova a gyergyóiakat is befogadták – mondja beszélgetésünk kezdetén dr. Dub László egyetemi előadótanár, a hitközség vezetője, akitől tevékenységéről, gondjaikról, terveikről, a tulajdonukban levő épületek sorsáról érdeklődtem. Már a beszélgetés kezdetén elmondta, hogy az istentiszteleteket az Aurel Filimon (volt Iskola) utcai zsinagógában szombatonként 10 órakor tartják, a Sabbath ugyanis a nyugalom napja. A számadatokhoz Dub László hozzáteszi, hogy aki nagyon ragaszkodik, szimpatizánsként csatlakozhat a hitközséghez.

– A tagok jórészt idős emberek, őket anyagilag is felkarolja az országos szövetség. A kisjövedelműeket az egészségügyi ellátáshoz szükséges támogatással, gyógyszerekkel s esetenként étkezési jegyekkel segítjük. Közösségünk tagjai közül senki sem kényszerülhet arra, hogy méltatlan körülmények között éljen. A hitközségnek jelenleg 12 alkalmazottja van, akik a rászoruló, például mozgásképtelen vagy súlyos beteg személyeket gondozzák. Ez szintén az országos szövetség érdeme. Ezenkívül olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy skóciai hitközség is támogat, amely véletlenül bukkant ránk. Amikor 12 évvel ezelőtt először jöttek Vásárhelyre, a holokauszt túlélőire összpontosítottak. Még hat személy él Vásárhelyen, akik visszatértek a koncentrációs táborokból, s a volt munkaszolgálatos férfiak körülbelül 20-an vannak. Őket szerették volna segíteni, majd mégis úgy döntöttek, hogy adnak a hitközség minden tagjának. A hiányzó gyógyszereket ily módon a glasgowiak által nyújtott alapból fedezzük.

– Két zsinagóga van Vásárhelyen, milyen rendeltetést szánnak a Brăila utcában levő épületnek, amelyből rövidesen elköltöznek a bérlők?

– A háromemeletes épület az év végére megürül, a cég, amelyik bérelte, új székhelyet épített. Mivel továbbra is szeretnénk kiadni, keressük a bérlőt, mert a bérleti díjnak, amit elküldünk Bukarestbe az országos szövetségnek, egy része nálunk marad. Az épületet szeretnénk felajánlani a megyei tanfelügyelőségnek, mivel úgy gondoljuk, hogy a háromszintes épület iskolának is alkalmas lenne.

– Már beszélgettünk a volt zsidó iskola épületéről, amelyről a polgármesteri hivatal szóvivője azt nyilatkozta, hogy visszaadják a zsidó közösségnek.

– Ahol ma az Aranka György- szobor áll, az 1800-as évek közepén egy kis zsinagóga épült (ezt a Színház tér kialakításakor bontották le). Az imaház udvarán kezdte meg működését 1880-ben az Izraelita Elemi Iskola. Erről kapta a nevét az Iskola utca, amit sajnálatunkra megváltoztattak, holott Marosvásárhely történetéhez kötődött az elnevezés. Innen költözött át 1890-ben az egykori Baross Gábor (ma Horea) utcai épületbe az iskola, amely 1923-ban négy tanerősre bővült, s polgári osztályok is létrejöttek. 1925–26-ban a tanulók száma 235 volt. 1944-ben a tanítás megszűnt, s a diákok és tanítók többsége a koncentrációs táborokban vesztette életét. Az ő nevüket örökítették meg az emléktáblán. A háború után az iskola felekezeti iskolaként újraindult, majd 1948 áprilisában a felekezeti iskolákkal együtt szűnt meg.

Az épületet az országos zsidószövetség alapítványa, a Caritatea kérte vissza, amely az államosított zsidó tulajdonú épületek visszaszerzését vállalta. Ha tehát az épület helyett kártérítést fizetnek, az a szövetség és az alapítvány között oszlik meg, s valószínű a nálunk is szegényebb hitközségek támogatására fordítják. Amikor a volt zsidó kultúrházat, ahol a Haladás mozi működött, megvásárolta a tanács, azzal az összeggel is a föderáció gazdálkodott.

Az utóbbi időben a 4-es iskolában végzett diákok szülei közül sokan megszólítottak, ezért abban reménykedtem, hogy elindul egy civil kezdeményezés az iskola megtartására, amibe a hitközség is szívesen bekapcsolódott volna.

Amikor a Caritateának átadtuk az iratokat, írtunk egy levelet: ha visszaadják az épületet, szeretnénk, ha megmaradna iskolának. Ezekre a hírekre gondolva egy pályázatot is meghirdettünk, hogy az épület homlokzatán vagy előtte, a járdán felhívjuk a vásárhelyiek figyelmét, hogy ott, bent van egy márványtábla, amely a koncentrációs táborokban elhunytak emlékére készült. A pályázatot meghirdettük a sajtóban is, de senki sem jelentkezett ötletekkel, tervvel. Ami, ha Florea úr végigviszi az elképzelését, s az iskolát lebontják, még időszerűbbé válik. Azt szeretnénk, hogy legyen egy jel az iskola előtt, egy kisplasztika, egy örökmécses, esetleg kis talpnyomok a járdán, ami arra a 343 gyermekre emlékeztessen, akik a lágerekből nem tértek vissza. Lehet, hogy a nyertesnek ajánlott összeg kevés volt, de az ajánlat továbbra is érvényes, s várjuk a jelentkezőket.

– Mi lesz az emléktáblával, ha lebontják az iskolát?

– Reményeink szerint a megfelelő helyen megőrzik, bármi is legyen az épület sorsa. S ezért lenne fontos a külső jel is.

– A hitközség feladata a temetők gondozása is, ami a lélekszámhoz képest nagy megterhelést jelent.

– Két temetőnk van, a Kövesdombon levő Suceava utcai ortodox temető le van zárva. Egyébként a honlapunkon mindkét temető minden sírja megtekinthető, hogy az érdekeltek, bárhol legyenek a világban, meg tudják keresni hozzátartozójuk nyughelyét. Ezt a helyi kezdeményezést szeretnénk egy országos tervvé kiterjeszteni. Arra gondoltunk, hogy aki megtalálja szülei, nagyszülei sírkövét, életjelt ad, és adakozni fog a temető fenntartására, ami eléggé költséges.

Nálunk nagyon olcsó a temetés, a koporsó egyszerű deszkából készül, s az a szokás, hogy amit a sírra szánnak, annak 10-15 százalékát a hitközségnek adják. Ebből a pénzből és adományokból próbáljuk fenntartani a temetőket. Az utolsó két évben e téren az országos szövetség is támogat. A Verii utcai sírkerthez vezető kanyargós út javítását a szövetség fedezte, s kaptunk segítséget a várostól is.

Van néhány sírkő, ami megrongálódott, felborult, legalább 50-et hoztunk helyre a szövetség támogatásával az alapítvány jövedelméből. A két marosvásárhelyi sírkerten kívül 68 temető van a megyében, ami hozzánk tartozik. Néhol a kert végén van néhány sírkő, s ezeket a vidéki sírokat is szeretnénk megjeleníteni az interneten, hogy mozgósítsuk a hozzátartozókat.

A még működő temetőben tisztázni kellett a vegyes családok helyzetét, s azt a megoldást javasoltuk, hogy egy külön helyen egymás mellé temessék őket, de sem a szertartás alatt, sem az emlékmű elkészítésekor nem használhatnak keresztény jelképeket.

– Országos viszonylatban is az egyik legnagyobb zsinagóga a marosvásárhelyi. Nem lehetne jobban kihasználni az épületet, s a látogatását is lehetővé tenni?

– Vannak terveink, augusztus 9-én például egy koncertet szervezünk. Négy spanyolországi zenész jön el hozzánk, akik a segesvári zenei hétre érkeznek, s az ottani zsinagógában is koncerteznek. Elöl egy pódiumot építünk, ahol a kamaraegyüttes zenélni fog. Szeretnénk, ha a zsinagóga a város művelődési, zenei életének egyik helyszínévé válna. Ezennel meghívunk mindenkit, hogy látogassa meg a zsinagógát szombat kivételével naponta 9-13 óra között, s ha előző nap bejelentik, csoportokat más időpontban is fogadni tudunk. Október 14-én a filharmónia koncertezik a zsinagógában. Az a tervünk, hogy – ameddig még élünk néhányan – valamit nyújtsunk a városnak. A barátaimnak, akik szóvá teszik, hogy a zsinagóga kapuja mindig zárva van, azt szoktam válaszolni, hogy a következő kapu, ahol a hitközség működik, minden délelőtt nyitva áll az érdeklődők előtt.