Lázáry René Sándor: Térképészetek
Csak élek itt – múltak romhalmazán…
De bárhol is – tudom, hol van hazám,
S ha kedvem újdon térképekre ványad,
Tudom, hol fekszik Szatmár, Bánya, Várad,
(Tamási Áronnak, Marosvásárhelyről)
Csak élek itt – múltak romhalmazán…
De bárhol is – tudom, hol van hazám,
S ha kedvem újdon térképekre ványad,
Tudom, hol fekszik Szatmár, Bánya, Várad,
Kolozsvár, Torja, Bözöd, Torda, Dés,
Míg száz rideg kéz körzőt forgat, és
Átléniáz örök határokat,
S tűréshatárt törlő határozat
Vonalzókkal kiméri – hol marad
(Bár mindig ott, egy helyben volt) Arad,
Temesvár, Lippa, Nagykároly, Szalonta?
Lejárt mappákat raktárol halomba
Sok égi-földi Térképészi Cég,
De gőze sincs, hogy merre Kézdiszék,
Nagyenyed, Déva, Csík, Gyergyó, Barót,
S Parajd, habár a híre sóba rótt…
Én ismerem, nekem nem ábra tán
Székelykeresztúr, sem Szentábrahám –
Más írja ferdén, méregesse srégen,
De én tudom, hogy merre Medgyes, Régen,
S az Érmellék is mettől meddig ér,
S miért kövér a bukaresti bér,
S a Székelyföld, ha gazdag, mért szegényebb,
S miért születnek góbés rémregények?
Miért sírván kacagtató a fátum,
Miért az Úr, ha szinte ránk se lát, un,
S az ördög is, ki tudja, min mulat –
Miért szitok, szó, bús, vad indulat,
Miért fohász a föld, a nyelv, a lélek?
Már-már magam sem értem én… Csak élek –
Maradtak itt még félkész részletek,
S kicsit talán itt még szétnézhetek,
Míg engedik vak térképészetek…
Marosvásárhely, 1929. április elsején
