Látogatás a „várak királyánál”

A Ruszka-havasok keleti lejtőjének egészen a Cserna folyóig benyúló lankás magaslatán, a Csernába tor-kolló Zalasd-patak mentén fekszik Vajdahunyad vára, amelyet Mikszáth Kálmán „a várak királyának” nevezett. Ez volt az Erdélyi Magyar Baloldal által szervezett kirándulás egyik állomása. Az augusztus 19-én reggel 7 órakor induló 54 kiránduló úti célja Vajdahunyad, Déva és Piski volt. 

Első állomás tehát Vajdahunyad vára volt. A bejáratnál hatalmas tömeget találtunk, a belépőjegyre több mint két órát kellett várakozni. Ezért inkább körbesétáltunk a várudvaron és a környéken, fotózgattunk, és a vár történetében tallóztunk. 

A hunyadi birtokot, amelyről később a család a nevét is vette, 1409. október 18-án kelt oklevelében adományozta Luxemburgi Zsigmond Woyk kenéznek, Hunyadi János apjának. A család ezután építette a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János ekkor építette ki rangjához méltó lovagvárrá.

Később két jelentős építési periódus formálta a várat: Bethlen Gábor 17. század eleji és Zólyomi Dávidné század közepi átalakításai. 1725-től a kincstári uradalom hivatalai kaptak benne helyet. A várat utoljára 1784-ben használták katonai célra, amikor a vármegyei nemesség nagy része itt talált védelmet a Horea, Cloşca és Crişan-féle felkelés elől.

1807-es látogatásakor I. Ferenc elrendelte a vár felújítását, de a munkálatoknak 1818-ban egy villámcsapás okozta tűz véget vetett. A szabadságharc után a járási hivatalok is a várban működtek. 1854-ben ismét tűz pusztította. 1868-ban Arányi Lajos népszerűsítő kampánya nyomán közadakozásból kezdték meg az évtizedekig elhúzódó helyreállítást. Eredetileg Rudolf főhercegnek szánták, a magyar nemzet ajándékaként. A helyreállítást előbb Schulcz Ferenc, majd 1870 és 1874 közt Steindl Imre irányította. Ők a kor felfogása szerint egységesen gótikus stílusúvá igyekeztek „visszaalakítani” a várat. Egyes részeket megsemmisítettek vagy kiemeltek, és helyükre újakat toldottak be (ezeket a változtatásokat később részben kijavították). Steindl alakította ki a tetők mai formáját. Tudományos igényű restaurálása Möller István nevéhez köthető (1907–1913). 1956 óta ismét folyamatos helyreállítási munkák zajlanak a várban.

A vár belépőjegy ellenében látogatható. Belső tereiben történelmi, régészeti és néprajzi tárgyakat állítanak ki.

 

Tizenkét kőműves összetanakodék…

A következő állomás Déva városa volt, fölötte magasodik a hajdani erődítmény egy 250 méter magas sziklán. A legenda szerint a tizenkét kőműves csak úgy tudta felépíteni a mindegyre leomló várfalat, hogy a mészbe belekeverte Kőműves Kelemen feleségének a hamvait.

Déva vára kicsiny, jelentéktelen erősség volt az Erdély szívébe vezető úton, a Maros bal partján. Hadi értéke igazán csak a 17. században volt, mikor Várad elfoglalása után egyedül ez a vár állhatott ellen egy esetleges további török inváziónak – a helyzet azonban gyorsan változott, és szerepe egyre csökkent, bár teljesen csak a 18-19. század fordulóján veszítette el jelentőségét. 

A dévai várra vonatkozó legkorábbi történeti adatok a 13. század második feléből maradtak fenn. A helyi információs iroda szórólapján található a vár rövid története.

Eszerint a 13. század második felében királyi várként működött, az első okmány kiadója V. István király volt. Ugyanannak a századnak a végén a vár Borsa Roland és Kán László fejedelmek udvara lesz.

1269-ben kiadott adománylevelében István ifjabb király – a trónörökös, V. István (1270–1272) – a dévai vár alatt vívott ütközetben, utóbb a feketehalmi vár ostrománál (1266) tanúsított vitézségéért jutalmazta meg egyik hívét. A dévai erődítmény első említése ez, amely közvetve utal rá, hogy az épületegyüttesnek már a szóban forgó események előtt, azaz 1266 előtt léteznie kellett. Jelenlegi ismereteink szerint Déva várát IV. Béla király (1235–1270) létesítette. A tatárjárást (1241) követően, az esetleges újabb támadások visszaszorítása érdekében, a király egy egész sor új erődítmény felépítését rendelte el. Déva vára kezdettől fogva kettős funkciót szolgált: a Maros völgyét vigyázó erődítmény és egyben főúri rezidencia is volt. A középkori Magyar Királyság fennállásának évszázadaiban (1541-ig), kisebb megszakításokkal, a vár királyi birtokban maradt és az erdélyi vajda tisztségéhez tartozott.

1817-ben a Dévára látogató I. Ferenc császár és felesége, Karolina Augusta jelentős anyagi támogatást nyújtott, ebből az összegből 1830-ra sikerült felújítani a várat. Az I. Ferenc jóvoltából végrehajtott javításokról egy 1829-ben állított feliratos tábla emlékezett meg egykor.

Az 1848–1849-es szabadságharc idején a magyar honvédek elfoglalták a várat. 1849. augusztus 12-én, valószínűleg a helyőrség hanyagsága miatt, felrobbant a lőporraktár, súlyos károkat okozva az együttes keleti felének épületeiben. 

1896-ban a vár a Hunyad megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat tulajdonába került, melynek igazgatása alatt kiépítették a vár megközelítését szolgáló sétányokat és fásították a várhegyet.

1969–1970-ben kezdik meg a felújítási munkálatokat. 2007 és 2016 között végzett felújítások során nyerte el mai formáját.

 

Piski és az arborétum

A következő megálló Dévától 8 kilométerre délkeletre, a Maros bal partján elterülő Piski volt. Piski nevezetessége az arborétum, amelyet Erdély legszebb és legjobban ápolt parkjának tartanak, és Piski Dédács nevű városrészében található. A 18. században a Gyulay család birtokában álló területet Gyulay Ferenc kezdte el parkosítani. A város felőli fronton áll az eredetileg 1700 körül épített, mai formájában klasszicista stílusú Gyulay-kastély. 

A jellegzetes angolparkról Kazinczy Ferenc is megemlékezik, aki 1816-ban járt itt a család vendégeként. Kazinczy kedvenc helyén emlékkő áll. A két világháború között Ocskay István volt a park tulajdonosa, aki újabb fajokkal gazdagította. Ma 250 európai, ázsiai és észak-amerikai fa- és cserjefaj található benne. Az arborétum 67 hektár alapterületen fekszik, a parkot átszelő keskeny utak, patakok, hidacskák útvesztőjében romantikus sétát tehet az idelátogató turista.(Wikipédia).