2024. december 19., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Dr. Fazakas Béla professzor gazdag tudományos munkásságával vívta ki a szakma elismerését klinikai parazitológiai osztály létrehozásával és sokévi, odaadó munkájával a betegek tiszteletét.

Az unokájával


„Az élet egyetemes törvényének tűnik, hogy minden sikeres rendszer vonzza az élősködőket.
Előbb vagy utóbb megtalálják a módját annak, hogy kiszipolyozzák azt.” (Thomas S. Ray)

Dr. Fazakas Béla, a Marosvásárhelyi Orvos- és Gyógyszerésztudományi Egyetem mikrobiológiai tanszékének nyugalmazott parazitológia professzora gazdag tudományos munkásságával vívta ki a szakma elismerését klinikai parazitológiai osztály létrehozásával és sokévi, odaadó munkájával a betegek tiszteletét. A 85. életévét betöltött, ma is aktív, közismert egyetemi tanárt életéről, pályájáról kérdeztük.

Abrudbányától Marosvásárhelyig

– Honnan, milyen útravalóval indult?

– 1926. július 22-én születtem Abrudbányán, édesapám ott volt unitárius lelkész. Mellette korán megtanultam orgonálni, s istentiszteleteken gyakran kísértem az éneket. Az elemi iskolát Abrudbányán végeztem, középiskolai tanulmányaimat az nagyenyedi Bethlen Gábor kollégiumban kezdtem és a budapesti Lónyai Gimnáziumban fejeztem be. A második világháború áldozata lettem, még mielőtt az érettségi vizsgáimat letettem volna. Munkaszolgálatra vittek Németországba, ahol fogságba estem, s két év után szabadultam. Bár a családom lelkészi pályára szánt, a fogságban határoztam el, hogy orvos leszek, s 1946-ban kezdtem meg tanulmányaimat Marosvásárhelyen kiváló professzorok irányításával.

Miért a parazitológia?

– A parazitológia ritkán vállalt szakterülete az orvostudománynak. Orvosi körökben talán nem is becsülik meg kellőképpen, miért választotta?

– Harmadéves koromban Putnoky Gyula professzornál vizsgáztam mikrobiológiából, aki megkérdezte: akarok-e mellette gyakornok lenni. Negyedéves hallgatóként kezdtem meg az egyetemi pályát. A parazitológiai tudományág megszerettetésében nagy szerepet játszott Putnoky professzor didaktikai tehetsége, akinek segítségével betekintést nyertem a mikroszkópos élet csodálatos világába. Érdekelt ez a világ és odaadással dolgoztam. Ezt igazolja pályafutásom is: a gyakornokságtól eljutottam a professzori címig, s egy ciklusban az egyetem rektorhelyettesi tisztségét is betöltöttem. Klinikai vonalon megszereztem a főorvosi címet, s a Fertőző Betegségek Klinikáján létrehoztam a parazitológiai osztályt. Az orsóféreggel kapcsolatos kutatásaimból írtam meg a doktori disszertációmat, s 1964-ben a Bukaresti Orvostudományi Egyetemen avattak az orvostudományok doktorává

160-féle élősködő

– Említette, hogy egy parazitológusnak 160-féle élősködőt kell felismernie. Hogyan, mennyi idő alatt lehet ezt megtanulni?

– Szeretettel és ragaszkodással. Tíz évig tartó gyakornoki és tanársegédi munkám idején váltam szakemberré. Ha bizonytalan voltam, Putnoky professzortól kértem segítséget. – Kolléga, ha százszor hív, az sem baj, de nehogy kiadjon egy olyan leletet, amiben nem biztos – mondta. A családi háttér mellett a kiváló szakmai irányításnak köszönhetem, hogy ma megelégedéssel töltöm nyugdíjas éveimet.

– 50 évig vezette a fertőző betegségek klinikájának parazitológiai részlegét. Miért tartotta fontosnak, hogy a parazitával fertőzött személyeket klinikai körülmények között is kezeljék?

– 1959-ben szerveztem meg a Fertőző Betegségek Klinikája mellett egy humán orvosi klinikai osztályt 16 ággyal, laboratóriummal és egy járóbeteg-részleggel. A három kórtermet Kelemen László professzor bocsátotta rendelkezésemre. A legfőbb hangsúlyt az élősködők káros hatásának a tanulmányozására helyeztük és a gazdaszervezet válaszreakcióira, valamint a kezelés hatására. Tapasztalatainkat az egyetemi előadások során és a gyakorlatban hasznosítottuk.

– A professzor úr hosszú éveken át már reggel hat órától rendelt. Miért?

– Azért, hogy akik nyolc órára dolgozni mentek, még a munkakezdés előtt elérjenek a rendelésre. Sokszor a kapuig nyúlt a sor, de nyolc órától már a beutalt betegekkel tudtam foglalkozni.

A klinikai részlegen fekvő betegeknél követni tudtam azokat a szubjektív és objektív tüneteket, amelyeket az élősködők okoznak. Amikor biztos volt a diagnózis, a betegek megkapták a megfelelő kezelést és hat hét múlva visszajöttek ellenőrzésre. Ennek alapján tudtuk kiszűrni, hogy melyek a parazitás fertőzések tünetei és melyek nem, ami lehetővé tette a klinikai parazitológia alapjainak a kidolgozását. 160-féle élősködőt követtünk, ezek fele mikroszkóppal látható élőlény, a többi pedig akár a tíz métert is elérő féreg. Bár az ízeltlábúak (szúnyog, poloska, bolha stb.) is a parazitológia körébe tartoznak, azokat csak az előadásokon tanítottuk.

A klinikai fektető megszűnt

– Mi volt a leggyakoribb élősködő?

– Az epeféreg, aztán a végbélgiliszta (Oxiuris), ami gyermekközösségekben könnyen átadható. Falusi viszonylatban a talajférgek, az ostorféreg- és az orsóféreg-fertőzés fordult elő a legtöbb betegnél.

– Tudomásom szerint a klinikai részleget felszámolták, annak ellenére, hogy a professzor úr jól felkészült utódra akarta bízni a folytatást.

– Barabás-Hajdú Enikő nálam doktorált, s támogattam, hogy Angliában szakmai tanulmányokat végezzen, s ma adjunktusként oktat az egyetemen. Mivel laboratóriumi szakorvosként nem fogadták be a klinikára, később a fektetőrészleg megszűnt, s csak a járóbeteg-rendelés maradt meg.

– Miért nem vált népszerűbbé a parazitológia?

– Kicsit elvont szakterület, s laboratóriumi vizsgálatokhoz kötött. Ennek ellenére az orvostudománynak szinte mindenik ágával kapcsolata van, az allergiás tünetekkel először a belgyógyászhoz, bőrgyógyászhoz fordulnak, a toxoplazmózis kiszűrése érdekében a nőgyógyász küldi vizsgálatra a terhes asszonyokat. A paraziták által okozott megbetegedések igen gyakoriak és olyan tüneteket okoznak, amelyek sokszor félrevezetik az orvost. Ötven évig tartó tanárságom idején a klinikai parazitológiára helyeztem a hangsúlyt. Hosszú időn keresztül szakkört vezettem az egyetemen, mivel nagyon szerettem a diákokkal való munkát – mutatja Fazakas professzor a vaskos fényképalbumot, amelyben évjáratok szerint elrendezve a parazitológia iránt érdeklődő tanítványainak, volt munkatársainak a fényképét gyűjtötte össze.

Fiatal orvosok még mindig küldik a betegeket, akiket nem tudnak kikezelni, s számomra jó érzés segíteni rajtuk – mondja, majd hozzáteszi: – Büszke vagyok arra, hogy 160 államvizsga-dolgozatot irányítottam, nyolc évig doktorátust vezettem, s ez idő alatt hatan kapták meg parazitológiából a doktori címet. Öt egyetemi jegyzetem jelent meg és 250 dolgozatot közöltem hazai és külföldi folyóiratokban, zömmel a romániai parazitológiai szaklapokban, amelyeknek a szerkesztőbizottságában is részt veszek.

Egyedülálló gyűjtemény

– Munkásságának fontos állomása a tanítványával közösen szerkesztett Parazitológiai atlasz, amelynek illusztrációi részben az egyetemen levő parazitológiamúzeum anyagából készültek. Hogyan született meg a múzeum ötlete?

– A parazitológia elsajátításához elengedhetetlen a szemléltető eszközök használata, ami megkönnyíti a helyes kórisme felállítását. Ez motiválta az évekig tartó gyűjtemény létrehozását, amelyhez egyedülálló agyagmodelljeivel a tanszék munkatársa, Sztojka László járult hozzá. Egy mikroszkópos pete például tenyérnyi nagyságban készült el.

– A professzor úr gyakran szervezett tudományos ülésszakot Marosvásárhelyen.

– Mindvégig jó kapcsolatban voltam a bukaresti, kolozsvári kollégákkal, az állatorvosokkal, mivel a parazitózist nem lehet az állatoktól elvonatkoztatni, akik a köztigazdák, s így az orvosi parazitológia szorosan összefügg az állatorvosi parazitológiával. Kétévenként rendeztem Marosvásárhelyen szakmai tanácskozást, amelyekre szívesen jöttek a háziorvosok is, ami nagyon fontos, mert nélkülük elképzelhetetlen az alaptevékenység. Mai napig tartom a kapcsolatot azokkal, akik a volt diákjaim mellett a szakmai segítségemet kérik. A parazitózisoknál a megelőzés a legfontosabb, s ennek alapja az egészségügyi felvilágosítás, amibe be kellene vonni az orvosi társadalom szélesebb rétegét. Ezért járok rendszeresen előadást tartani.

– A járóbeteg-rendelést 85 évesen sem hagyta abba.

– Heti három alkalommal a Carit-Sannál rendelek „eléggé zsúfolt közönséggel”, egyszer a Provisannál. Az egyetemen megvan a szobám, ahova nosztalgiából hetente felmegyek.

A tisztaság hiánya miatt

– Említette az állatok szerepét a paraziták terjesztésében. Milyen mértékű házi kedvenceink fertőzöttsége?

– A szakirodalom szerint 20-30 százalékos.

– Mi jelentette orvosként a legnagyobb elégtételt?

– A betegek gyógyulása. Fényképeim vannak az anyákról és gyermekükről, akik a toxoplazmózis elleni kezelés után születtek.

– Gyógyítható-e valamennyi parazitózis?

– Gyakorlatilag szinte mindenikre van már gyógyszer, csakhogy a tünetek elmaradásával sok beteg abbahagyja a kezelést, s így nem történik meg a parazita teljes kiirtása. Így van ez az epeféreggel is, bár megszűnik a bőrviszketegség, a csalánkiütések, a lógó, lusta epehólyagban jól szaporodik tovább a féreg.

– Miért annyira gyakori?

– A tisztaság hiánya miatt. Amíg a gyermek nem tanulja meg, hogy kezet kell mosson mielőtt leül ebédelni vagy a tízórait, uzsonnát, vacsorát elfogyasztani, az epeféreg problémát jelent. A zöldség és a gyümölcs is terjeszti, ha nem mossák meg alaposan. A földet ugyanis megtrágyázzak, hogy a retek vagy a saláta kövér legyen. A gyümölcsök közül a földieper került az első helyre, a mosóvízből mutattuk ki, hogy mennyi féregpete lehet rajta.

– Leviszi-e a víz?

– Igen, ha megfelelő mennyiséggel mossuk és a vízsugárnak ereje van. A legtisztább eljárás a főzés marad.

– Miért van annyi parazita, mi hasznuk van az élet körforgásában?

– Valahol ők is meg kell éljenek. Miközben az emberek „eszik egymást”, csodálkoznunk kell-e azon, hogy a férgek is esznek bennünket.

Megérteni a beteget

– Nyugdíjasként mivel tölti a szabad idejét?

– Reggel ötkor kelek és este kilencig minden percemet beosztva élek. Szépirodalmat olvasok, különösen az életrajzokat szeretem. A zene is fontos számomra, gyermekkoromban a zongora és orgona mellett hegedültem és cimbalmoztam is. Putnoky professzor gyakran elmondta, hogy egy orvos nem lehet csak az orvostudománnyal tele, a szépművészetet és a zenét is szeretnie kell, egyébként nem tudja megérteni a beteget. Szenvedélyesen szeretem a verseket is, s amikor fáradt vagyok, egy vers olvasása csodákat tesz.

– Szeret-e utazni, kirándulni?

– Gyermekkoromban sokat kirándultam, síztem, s amikor Marosvásárhelyre jöttem, szívesen horgásztam, ami megnyugtatja az embert. Az itthoni csodálatos vidékek mellett külföldre is nagy érdeklődéssel utaztam minden alkalommal.

– Háziállatot tartanak-e?

– Igen, van egy kedves cicánk, amit családtagnak tekintünk.

– A professzor út minek tud a legjobban örülni?

– A családomnak. A fiamnak, az unokámnak, a dédunokámnak, a feleségemnek és annak a tiszteletnek, ahogy sok volt betegem köszönt az utcán.

– Honnan ered az a jó értelemben vett odafigyelni tudás, mondhatni alázat a tudomány, a szakma, a betegek iránt, ami Fazakas Béla professzort jellemzi?

– Azt hiszem, családi örökség, nagyapám unitárius esperes volt Nyárádszeredában, s édesapám is lelkész. Valószínűleg tőlük örököltem, hogy szeretetből és nem az anyagiakért kell a betegekkel foglalkozni.  

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató