Lapozó

Legyél most Bernadette, vagy Danielle, / Vagy Másenyka és Olga, Szolvejg dallama,/ Egy zűrzavarral végződő, vad ballada. / Veled töltöm ma meg a Facebookom falát, / És hallgatom a hattyúk bús dalát. (Balázs Imre József). Hogy közben se lopja a napot, már a következő írásán gondolkozott, az előbb történt eseményekből táplálkozva, a kezdőmondatot („Pajesz már napok óta nem evett semmit, de ehhez már hozzászokott, gyomra csak akkor rándult igazán görcsbe, amikor a büdöscigány felkiáltás elhangzott, és ha tüdőrákban szenvedő édesanyja nem várta volna otthon a gyógyszerét, biztosan rögtön hazafutott volna.”) és a novella szerkezetét is nagyjából kitalálta a buszmegállótól a sztriptízbárig. (Szabó R. Ádám). Maguk közt osztoznak a kitüntetésen, / a megosztott tömeg kint tüntet a téren – / lázas diák? rozzant ötvenhatos? csöves? / vagy a lágerekből visszatérő Köves? – / önélzetes latol! nem látja: szeretjük?/ pedig bűzlő múltját is jól eltemettük! (Láng Orsolya). Nikodim Kokorjuk egyszer megpróbált eljutni a Brajku-telepre, hogy elhozzon onnan egy nőstény kanárimadarat. A gépházat és a völgy lakóit egy Gösser nevű, piszkossárga hím kanári terrorizálta fülrepesztő párzási énekével, mert nem volt nősténye. (Magyari Tivadar). Végül és utolsó sorban a kiváló Rátonyi Zénó, aki Nagyenyedről szökött át 1918-ban, amikor a kémiai kísérleteinek sikertelensége és egy időben egy Apafi-kódexet tartalmazó szekrény felrobbantása miatt bocsátották el a kollégiumi tantestületből, de kényszerű távozását szocialista érzelmeivel magyarázta, nehogy fény derüljön a malheurre. (Zuh Deodáth). De nem, nem jön, enyém édes rózsám, / pedig szóvirágom mind elébe szórnám, / maradok hát némán, bivaly-konokul: / habár fölül a gálya, én vagyok alul! (László Noémi). Búsképű, versláb a legója / százfelé bolyong az egója. / Jambusok guruja, / cselló és furulya. / Csodálja Timbuktu s Nagoja. (Nagy Miklós Kund). A riadt tekintetű, kissé borzos, ott álldogált az ajtóban, és egyelőre rám se nézve, a zsebeiben matatott. Ez volna a titkár, gondoltam. Végre megtalálta, amit keresett és azonnal a kezembe is nyomta. Egy bornyitó volt. Tanácstalanul néztem a bornyitóra, majd őrá, majd megint a bornyitóra, majd megint őrá, aztán gyorsan belekezdtem a mondókámba, miszerint ez és ez volnék, már számtalan írást és levelet küldtem, de csak egy furcsa választ kaptam, miszerint: Mister Marley azért ment át az úttesten, mert a farka beszorult a tyúkba! – aláírás: a Látó. (Márton Evelin). 

Látó, 2016. január: Szétlátó.